RE-START - Interjú a budapesti dallamos pop-rock csapattal

2016. január 12. - Felicium

img_6078.jpg

Mai nap egy feltörekvő zenekarral, a Re-Starttal beszélgettem. Emlékszem, még 2014-ben találkoztam velük először, méghozzá Budapesten a Showbarlangban játszottunk ugyanazon az estén. Akkor személy szerint nekem nagyon nem tetszett a zenéjük, ám egy évvel később szerveztem nekik egy koncertet és lenyűgöző fejlődésen mentek keresztül. Azóta eltelt még egy év és történt néhány dolog a csapattal, így erről és egyéb érdekes dologról társalogtunk.

Sziasztok srácok, első kérésem rögtön az lenne, hogy egy rövidebb bemutatkozást tegyetek meg azon olvasók számára, akik még nem hallottak rólatok semmit.

10286770_1678725195699641_7075159118132921276_o.jpgA Re-Start zenekar egy, már több éve létező, előszeretettel kísérletezgető, de leginkább érthető, dallamos pop-rock műfajba sorolható zenét játszó 4 fős csapat. A tagok név szerint Lukács Máté Bence énekes-ritmusgitáros, Lipcsei János szólógitáros, Szekeres Gaál-Bence basszusgitáros és Teimel Viktor dobos.
Bár születési helyeink között nem szerepel maga a főváros (sőt, relatíve messziről jövünk: Miskolc, Szeged és Nyíregyháza!), mégis főleg Budapesten szoktunk koncertezni, már mindenkit nagy részben ideköt a munkája, iskolája, élete.

Remek! Az elmúlt egy másfél évben ugyan átestetek jó néhány tagcserén, én mégis úgy érzem, hogy most a legegységesebb a csapat és ezt élőben is bizonyítottátok idén nem is egyszer. Van ennek különösebb oka?

Az egész idő kérdése. Át kell esni különböző holtpontokon, ha az ember bandát alapít, valószínűleg nem fog minden egyből úgy alakulni, ahogy szeretné. Az összecsiszolódást nem lehet siettetni és csak bizonyos idővel később derül ki, mennyire tudsz jól összedolgozni valakivel, hasonlóképp gondolkodtok-e abban például, hogy milyen irányba érdemes továbbvinni egy jó riffet vagy egy dob alapot és mennyire vagytok képesek elfogadni, mennyire tudjátok magatokénak érezni egymás ötleteit is. Ez a csapatmunka viszont, ha működik, akkor nagyon-nagyon sok örömet okoz az embernek, ugyanúgy, mint amikor a melóban többen oldotok meg egy feladatot és mindannyian kelletek hozzá, hogy sikerüljön. Szerény véleményem szerint ez most nálunk működik - megvan az összhang, tudjuk, mit szeretnénk.

Örömmel látom, hogy gyakran használjátok ti is a közösségi médiát és rendszeresen adtok magatokról hírt. Az elmúlt két hónapban is kiadtatok több számot is. Erről mesélnétek kicsit bővebben? Nem megerőltető ilyen sokat járni a stúdióba?

De. Fárasztó, de a másik oldalról hatalmas érzés. Amikor felveszünk egy dalt, az ugyanolyan, mint amikor végre elkészül egy könyv, egy vers, végre fix formába lesz öntve, amit persze koncerteken agyon lehet variálni, de a közös kép már otthon kialakul a hallgatókban és sokszor számunkra is más színezetet kap az egész, mikor meghallgatjuk a végkifejletet. Szerettünk volna ebben is már az elején jó sok tapasztalatot gyűjteni, na meg persze kicsit mohók is vagyunk. Most is először csak 1, maximum 2 dalt akartunk felvenni... hát végül egy EP lett belőle, nem tudtunk választani! :)

Egy régebbi számot szeretnék kiemelni, ez pedig a „Szivárgó”. A dalszövegről szeretnélek kérdezni titeket, hogy ki az, aki írja a dalszövegeket? Ha jól tudom Lukács Máté (énekes/gitáros) és mesélnétek konkrétan erről a számról?

Igen, én írom a szövegeket, de van, hogy a többiek is besegítenek, ha nem jön az ihlet, a Szamár című dal első sora például Viktornak köszönhető. :)
Az Így a jó lemezen felváltva hallhatóak Nyíregyházán ("Holdfogyatkozás"), Balatonnál ("Nőuralom") és már Pesten írt szövegek is, ez utóbbiak közé tartozik a "Szivárgó" - és nagyjából ez is a lényege! Több, különböző helyről érkeztünk, ez a dal valahogy számomra a fővárosba-költözés momentumait és az azt követő behatásokról mesél, kicsit meg is lepődtem, mikor megírtam, mennyi gondolatom támadt ezzel kapcsolatban. És persze ott van a Nemadomodázás, amit senki nem értett benne, de megszerették és végül benne is maradt. :) Azt hiszem, valami olyasmit akartam vele mondani, hogy az ember költözhet bárhová, dolgozhat bárhol, változhat emiatt, de van egy része, amit soha nem fog odaadni senkinek, egy rész, ami örökre vele marad.

A szövegeitek nagy része igaz történeteken alapszik vagy pedig fikció? Esetleg a kettő között van az igazság?

Vannak fiktív történeteink (a zenélés félig színészet!), ha valami nem történt meg velünk, azt legalább olyan izgalmas megírni, mint a valós történeteket. De akad olyan sztorink is, ami egy az egyben úgy megtörtént és nem kívánta semmi, hogy színezzünk rajta. Hogy melyik dalötlet alapul a valóságon és melyik teljességében kitalált? Inkább nem lőném le a poént... Szeretem az összes dalt átélni, mert valahol-valamikor úgyis megtörténik, megtörtént valakivel.

Jövőbeli tervek? Koncertek, esetleg újabb stúdió munka?

Van. Rengeteg. Új dalötletekben is úszkálunk és persze próbáljuk megfigyelni, mit hogy csinálnak a nagyok. Szeretnénk minél több emberhez eljutni, úgyhogy akinek szimpatikusak vagyunk, azok bátran jöjjenek el a koncertünkre és hallgassanak meg minket!

Hát srácok, köszönöm a beszélgetést, egy élmény volt! Sokat tudhattunk meg rólatok. Remélem találkozunk hamarosan és kiderül, hogy működnek élőben a legújabb számok.
Köszönjük szépen!
Facebook

img_6143.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8310418812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.