Rozsdagyár

PRONG - X (No Absolutes) (2016)

2016. február 03. - Kovenant

prong_cover.jpg

A tavalyi feldolgozáslemez, a "Songs From The Black Hole" után máris új stúdióalbummal jelentkezett Tommy Victor és csapata, a Prong az SPV/Steamhammer gondozásában "X (No Absolutes)" címmel. Ha a két független kiadású, illetve az említett 2015-ös korongot is beleszámoljuk, ez már a tizenkettedik soralbumuk harmincéves pályafutásuk során: hamar rátaláltak a saját stílusukra körülbelül az 1990-es évek elején és azóta sem nagyon távolodtak el ettől a hardcore/thrash/indusztriális egyvelegtől. Szerencsénkre, mondhatnánk, mert ez az idegmetszően pengeéles riffeléssel és szikár dobalapokkal megtámogatott zene semmit sem vesztett az erejéből.

Érdekes pályát írt le az idén harmincéves Prong. Tommy Victor (mert ez az ő bandája, erről ne legyenek kétségeink) a kilencvenes évek első felében valódi amerikai és korlátozott nemzetközi sikereket ért el, egy időben még az indusztriális metal zászlóvivőjeként is emlegették, pedig igazából sosem játszották ők ezt a stílust, legfeljebb csak az akkor divatos samplereket használták. Az indusztriális hatást mindig is a robotikus gitártémákkal és dobütemekkel érték el, de aztán 1996-ban a "Rude Awakening" album bukását követően fel is oszlottak.

Tommy Victor a kétezres éveket nagyjából a Danzig és a Ministry soraiban töltötte, Prong néven két szerény visszajelzésű albumot is kiadott, de a teljes visszatérés 2012-ben történt meg, azóta viszont egyszerűen megállíthatatlan, ráadásul a lemezeinek színvonala folyamatosan emelkedik. A mostani "X (No Absolutes)" pedig egészen parádésra sikeredett.

A lemezborítót megpillantva egyből tisztában lehetünk azzal, hogy miféle muzsika rejtőzik a korongon. A nyolcvanas évek klasszikus hardcore/thrash illusztrációira hajazó, markánsan társadalompolitikai ihletettséget jelző kollázs tökéletesen adja vissza a Prong attitűdjét: gyilkosan kemény és horzsoló zene, amely belemászik az arcodba és legyalulja azt, amíg a korongot hallgatod.

Természetesen Tommy Victor sokkal rafkósabb zenész annál, hogy ne csempészne bele aktuális dalaiba, de legalábbis az új korongra két-három nóta erejéig olyan ötleteket, friss megközelítéssel írt témákat, melyektől az ismert formulát egy kicsit mindig sikerül felráznia. És bár a Prong legsikerültebb és legsikeresebb korszaka a kilencvenes évek első fele ("Cleansing" album időszaka), a dalszerzői minőségből sosem engedtek.

Az új korong valami eszement erősen indít, az első négy nóta szó szerint leszakítja az ember fejét. Az a mániákus riffelés, mely a nyitó Ultimate Authority alapját képezi, végig megmarad. A Sense Of Ease még rátesz egy lapáttal: ez színtiszta hardcore, de olyan intenzitással, melyet manapság már ritkán hallani a színtéren, melyet lassan, de biztosan meghódított a post-x trendje. Aztán a Without Words című tétel refrénjében , majd később a Soul Sickness nótában is megcsillan valami a kilencvenes évek végi alternatív metal (jelesül a kiváló Filter zenekar) hatásából, de az első kislemezként kihozott Cut And Dry már ismét odacsap rendesen (retro-thrasherek figyelem: tessék már meghallgatni azt a szólót, valahogy így kell ezt!). 

Érdekes módon a címadó tétel számomra a legkevésbé sikerültek közé tartozik az albumon. Természetesen erre is lehet bólogatni, de valahogy nem érzem kiemelkedőnek sem a gitár-, sem pedig az énektémát. Sőt, mintha itt megcsapta volna a bandát a pop/punk hullám oldalszele: Tommy Victort sosem énekesi teljesítményéért díjaztuk és hát itt sem váltja meg a világot.

Ha már viszont a vokális meglepetéseknél tartunk: megszületett a Do Nothing nóta képében a csapat első power balladája is, melyben viszont a frontember akkorát énekel, amire korábbi lemezein nem akadt példa. Ezután a dalok ismét visszaállnak a rendes csapásirányba, de szó szerint: menetrendszerűen érkeznek a háromperces adrenalinlöketek, nincs megállás. A Worth Pursuing egész egyszerűen az utóbbi évek egyik legjobb thrash tétele, és még a bónuszként felrakott, záró Universal Law is nagyon erős.

A dalok jó része a középtempónál húzósabb thrashes darálás, de senki se gondolja, hogy valamiféle retro-túrára indulunk a Pronggal: a  brigád tényleg úgy játszik, mintha az élete múlna rajta. Köröket vernek dinamizmusban és ötletességben számos friss, talán éppen őket példaképüknek tartó csapatra és ez bizony harminc év után igencsak tiszteletreméltó.

Egy szó, mint száz: ezzel a koronggal tévedni nemigen lehet. Aki eddig is rajongója volt a zenekarnak, az úgy érezheti, hogy megütötte a lottóötöst, aki eddig nem ismerte őket, azoknak pedig csak ajánlani tudom az új kiadványt.

9,5/10

prong_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9210418604

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása