OMNIUM GATHERUM - Grey Heavens (2016)

2016. március 02. - Felicium

11221706_1179935595353905_7327714296579074621_n.jpg

Century Media Records és a Lifeforce Records gondozásában jelenik meg február 26-án az új Omnium Gatherum lemez, azaz a "Grey Heavens". Már az előzetes számok és a klip alapján is egyértelmű volt, hogy bizony a lemez színe szürke, de a tartalma igenis üde színt visz a mai dallamos death metal színtérbe.

A korong hihetetlen erősen indul, ugyanis a The Pit című dalt kapjuk a nyitányra, amit már előre meg lehetett hallgatni. Igazán jó választás. Szerepelnek benne a melo-death elemek, emellett megvan a kellő lendület és érzelem is a dalban. Ha valakinek meg szeretném mutatni, hogy milyen is ez a zenekar, akkor ezt tenném elé. Minden szerepel benne, ami az Omnium erejét bizonyítja. A második az én személyes kedvencem, a Skyline. Olyan húzása van, amit tőlük még sosem tapasztaltam. Tökéletes riff, nincs túljátszva és a dallamok is megérkeznek a refrénre. Ahogy ismét visszajön az alaptéma, egyszerűen libabőrös lesz tőle az ember, annyira tökéletes. A szám végén még hangot is emelnek. Zseniális, hogy hova tudják még-még fokozni. Egyszerű, de nagyszerű számról van szó.

A klippes Frontiers számra ismét visszatér a kezdetekkor tapasztalt tempó és a lassabb érzelmesebb dallamok váltakozása. Nem véletlen, hogy ezt kaptuk meg elsőként a lemezről. Lendületes dal, ami végig fenn tudja tartani az érdeklődést és a kellő pillanatokban érkeznek a dallam-, illetve ritmusváltások. Ezt követően egy óriási metal opushoz érkezünk a Majesty and Silence-szel, mely a maga szűk kilenc percével elvarázsolja a hallgatót. Lassabb tempó, hömpölygő dallamtenger, csodálatos melódiák és kemény riffek. Így jellemezhető a legjobban ez a hosszú szerzemény. 

A sejtelmesen induló Rejuvenate! hamar berobban és elrepít minket egy távoli helyre. A versszakban található törések igazán jól el lettek találva és pont annyira törik csak meg a dal lendületét, amennyit még elbír. Ismét tökéletes riff és megfelelő hörgéssel párosuló ének érkezik. A szóló is pontosan olyan hosszú ahogy kell. Szerkezetileg ez a szám csillagos ötös. Így kell megírni egy öt-hat perces számot. A Foundation hasonlóan indul elődjéhez, bár itt a bpm azért kevesebb, a dallamos billentyűs betétekben azonban nincs hiány. Az tetszik amúgy az egész lemezben, hogy bátran nyúlnak a billentyű segítségéhez, de csak ott, ahol szükség is van erre.

The Great Liberation avagy a nagy felszabadítás valóban olyan érzetet kelt a kezdeti lendületével és a gitárszólójával, ám után kissé visszafogja a számot a versszak. Szerencsére máris jönnek a zongorák és elfeledtetik velünk ezt a kis hibát. Utána pedig bumm, a refrén. Óriási... Ismét elvarázsol, mint ahogy szinte kivétel nélkül minden egyes ilyen rész tette az összes eddigi számban is. A második felében még egy nagyon szépen felépített kiállást is hallhatunk, ami a belőle kibontakozó szólóval igazán jól emeli a szám értékét és talán ellensúlyozza is a kezdeti megtorpanást. Az Ophidian Sunrise a már jó néhányszor elsütött szimfonikus hatásokkal indul, ámbár igazán hatásos is, egészen kis hibának lehetne maximum ezt említeni. Megvan ennek a szerzeménynek is a maga saját hangulata és szintén káprázatos az egész építkezés és harmóniák is nagyon a helyükön vannak. Igazán meg tudják szólítani a zeneszerető emberek szívét. Engem elvarázsoltak itt is néhány percre, ez egészen biztos. 

Ezután meglepő módon egy rövidebb instrumentális dal következik, ahol egyszerűen nincs szükség az énekre. Amikor első alkalommal hallgattam, fel sem tűnt a hiánya. Utána gondolkoztam, hogy mintha nem lett volna benne semmilyen emberi hang. Aztán rájöttem, hogy tényleg nem volt, ám annyira gyönyörű az egész, hogy nincs is semmi probléma ebből. Elfér az album koncepciójában. A végkifejletre, azaz a Storm Front-ban ismét a megszokott bevezetést kapjuk, ám utána egy sokkal death metalosabb egyveleg tárul a fülünk elé és bár a dallamok most is jelen vannak, a végére hagyták a legnagyobb zúzást, hogy a fejünk azért ne maradjon a helyén. Ennek fényében még nagyobb ötlet volt előszedni az előző számot.

Összességében az előismereteim alapján ez a banda legjobban megírt és legtökéletesebben kivitelezett albuma. Minden úgy szólt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Régebben azt gondoltam, ők csak egy egyszámos csapat. Ez néhány lemezig nem is változott, ám a szememben végleg felnőttek és egy kész tökéletes zenekart látok, akik megírták ezt a szinte hibátlan "Grey Heavens"-t. Gyönyörű dallamok, érzelmes szólók, énekek és kemény riffek tökéletes egyvelege alkotja az új Omnium Gatherum 10 dalos repertoárját.

9.5/10

omnium_gatherum_2016_2.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3710418380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Veridicus76 2016.03.04. 19:29:11

Igazából ez egy hörgősen előadott power metal album, zeneileg a death metalhoz vajmi kevés köze van. Fura, de összességében működik a dolog. Élőben is nagyon jók.