NAGAARUM - Interjú zenéről, undergroundról, rockújságírásról

2016. május 02. - Kovenant

nagaarum_1_1.jpg

A veszprémi Nagaarumot leginkább a négylemezes GuilThee alapító dobosaként/mindeneseként ismerhetjük, de a doom-blackes In Vacuo nevű formációjával is túl van már két soralbumon. Az utóbbi években viszont önállóan, saját nevén is alkot, mégpedig manapság elképesztőnek számító gyorsasággal és lendülettel: ennek eredménye friss, "D.I.M." című korongja (lemezkritika ITT). Ennek apropóján beszélgettem vele zenéről, a rockszíntérről, de az interjú végül rendkívül szerteágazóra sikeredett.

Szia Nagaarum! Köszöntelek a Rozsdagyár Rockmagazin olvasóinak nevében! Vágjunk a közepébe: most jelent meg tizenharmadik albumod, melyről recenziót is írtunk az oldalunkon. Szinte minden lemezed teljesen eltérő zenei és szövegvilágot képvisel, mely korántsem mondható szokványosnak. Mik inspirálnak a dalaid megírására?

Sziasztok, és üdv az olvasóknak is! A szövegek az a pontja a lemezeimnek, amivel a legtöbbet kínlódok. A Nagaarum projekt úgy indult 8 éve, hogy mindent nekem kell benne csinálni, beleértve a zenét, a szövegeket és a grafikai kivetülést, a honlapot. Hamar rájöttem, hogy a szövegelés megy legnehezebben. A zenei részek gyakorlatilag azonnal és szinte elsőre felvett ötletek, nálam nincs nagy agyalás meg tervezés. A szavak felett szoktam legtöbbet ülni. Nagyon szeretem az időmértékelést és a keresztrímeket. Van úgy, hogy egy órát is nézem a fehér lapot minden eredmény nélkül. Főként a tudományok mozgatnak, a vallás, a sci-fi dolgok. A hagyományosabb metal szövegeket meghagyom a ténylegesen metal csapatoknak. Ha olyasmivel próbálkoznék, még komédiának sem lehetne eladni.

A dalszövegek, illetve az albumaid koncepciója mindig egy adott tudományág (gleccserek-földrajz, Mengyelejev-kémia, adott kórokozó-orvostudomány, stb.) körül mozognak. Ez kapcsolódik esetleg a végzettségedhez, a szakmádhoz vagy egyszerűen ezek a témák érdekelnek?

Részben kapcsolódik. Ápoló vagyok és vegyész. Aztán belekezdtem a PhD-be az MTA-n. Ott főként geológiával kellett volna foglalkozzak, de nagyon nem érdekelt, ezért otthagytam. A csillagászatba viszont nagyon beleástuk magammal pár jó barátommal. Csak én a matekhoz elég béna voltam mindig, ezért a kozmológia-elmélettel nyomultam, de volt, aki megértett pár dolgot az asztrofizikából is. Az "Oort" és "Oort II." lemezeim például a Naprendszert körülvevő 50-100 ezer CSE átmérőjű üstökösmag-felhőről szólnak.

A „D.I.M.” című új korongod borítófüzetében leírod, hogy az orosz kémikus, Mengyelejev az egyik személyes hősöd, példaképed. Mit gondolsz, szükség van még ma példaképekre egyáltalán? Létezik még a példakép fogalma és mit tud ez adni ma az embereknek?

Mengyelejev egy nagyon nagy tudós és egyszerű ember volt egy személyben. Képes volt arra, hogy amikor még semmit nem tudtunk a kémiai elemek periodicitásáról és az atomszerkezetről sem, már sorba rendezte őket (már amiket ismert akkor), és a hiányzó helyeket is bejelölte, valamint megjósolta az ott lévő elemek várható tulajdonságait. Példaképek ... Hát egy született géniusznak nincs szüksége szerintem példaképre, hiszen pontosan tudja, hogy milyenné szeretne válni. De ilyen géniuszok lehet, hogy csak történetekben léteznek. Persze, mindenképpen jó, ha tudatosan eldöntjük, hogy mivé akarunk válni, hiszen ez önfegyelemre tanít. Mellesleg érdekes dolog régen élt hírességek életét tanulmányozni. Ez a döntésben is segítségünkre lehet. Az iskolákból sajnos egyre inkább eltűnik az ilyen jellegű tanítás, az otthonokból meg az erre való nevelés.

Az új album három orosz kiadó összefogásával jelent meg. Mi az oka ennek és hogy találtál rájuk?

Mintegy 60 kiadónak lett elküldve a lejátszható verziója a lemeznek. Ebből olyan 15 válaszolt, és az orosz Satanath-tól kaptam egy nagyon jó ajánlatot. A Prophecy menedzserével, Stefannal is levelezésben voltam, de nekik nem ez az irány kell most (az lett volna a nagy fogás egyébként). Szóval Alexey a Satanath-tól kiadta volna, de csak egy másik kiadóval együtt, ami nem lehetett volna orosz. Gondban volt, mert tetszett is neki az anyag, ugyanakkor az idei tervei már kimerítették a költségvetését. Ekkor jött képbe az Endless Winter, akik a korábbi kiadómmal, a GS Productions-szel álltak össze, és sikerült még egy kis független céget, a Frozen Lightot is bevonniuk. Az Endless Wintert egyébként a Solitude-tól (szintén oroszok) ajánlották, és tudtam is róluk, csak azt gondoltam, hogy nem ez az irány fekszik nekik. Aztán mégis.

Igen, a Prophecy-nél talán a még inkább atmoszferikusabb meg a sima, nyers black cuccok mennek, a te zenéd viszont valahol félúton van a kettő között. Nehezen, de még a post-black vonalba is bele lehet szuszakolni a "D.I.M." korongot. Te minek neveznéd a zenei vonaladat vagy fontos ez még egyáltalán?

Ááá... nem.

Hihetetlen tempóban dolgozol, szinte átlagban félévente jönnek ki a Nagaarum-albumok, miközben több más bandában/projektben is érdekelt vagy. Ilyenkor éjjel-nappal ezzel foglalkozol vagy hogy képzeljük ezt el?

Néha még hamarabb is. De ennek a legfőbb oka csak az, hogy van otthon egy nagyon szolid kis stúdióm, dobom, gitárom, basszusgitárom, midi-billentyűzetem, mikrofonjaim, külső hangkártyám, hangfalaim. Meg jó tizenöt éve tanulgatom a keverést, a maszterelést, és hogy miként kell hangokat felvenni. Nem vagyok vagyonos ember, a cuccokra keményen spóroltam, a szabadidőm nagy részét meg fórumozgatással töltöttem egy időben, hogy megtudjam, mi micsoda az effektek, pluginok vagy a hangszerek világában. Meg pár barátom is segített ebben-abban, mikor már az következett volna, hogy átnyomom a monitort az ablakon.

Amúgy igen, ha belekezdek egy projektbe, az van, hogy akkor szinte csak azt csinálom pár héten át. Istennek hála, ihletválságom még sosem volt.

Valahogy az rajzolódik ki a dalszövegeid, témaválasztásaid nyomán, hogy nem vagy túl jó véleménnyel az emberekről, az ember által létrehozott világ mai állapotáról vagy tévedek?

Nem tévedsz. Az emberiség szerintem a saját megsemmisítésén dolgozik. Nagyon egyszerű dolgokkal meg lehetne állítani a folyamatot, de szerintem nem kell megállítani. A Föld utólag meg fogja köszönni azt, hogy ez a faj letűnt. Legalábbis letűnt abban a formában, ahogy most itt van. A Jelenések könyvének a beteljesedését várom.

Nem tudom, hallottad-e a Nadir friss, tavalyi albumát, igen hasonló állásponton vannak ők is.

Szerintem a tavalyi év egyik legjobb metal lemeze világviszonylatban is. A Fémforgácson én voltam az a szerencsés, aki írhatott róla. Maximális pontot adtam rá.

nagaarum_3.jpgNem titok, hogy nem pusztán zenészként, alkotóként vagy jelen a magyar rockszíntéren, hanem a Fémforgács underground webzine szerkesztőjeként is, ahogy most utaltál is rá. Valahol olvastam, hogy igen későn érkeztél a színtérre. Általában a rockrajongók elég korán megfertőződnek ezzel a zenével, szinte kölyökként, nálad ez hogy történt? Mi vonzott a metal/rockzenéhez?

A rockzenével nagyon hamar találkoztam, csak a metal jött későn. A szüleim nyomatták otthon az Uriah Heepet, a Pink Floydot, a Police-et, Supertrampet, Styxet, Illést, Fonográfot. Középiskolában jött a Depeche Mode láz, ami a mai napig az egyik kedvenc bandám. Majd a techno is elkapott. Az egyetem első két évében nagyon sok Deep Purple-t, Jimi Hendrixet hallgattam. Majd csak 20 éves korom után jöttek az olyanok, mint a Pantera, a Korn, a Dream Theater és effélék. Black metalt meg a jó ég tudja ... Szerintem 30 fölött voltam jócskán már, mire elért hozzám. Szóval, ha valaki megkérdezi, hogy mik a fő hatásaim, akkor egyértelműen a ’70-es évek zenéi. A Porcupine Tree nagyon lenyűgöz, mert ők nem nosztalgiagyárat üzemeltetnek, hanem megreformálják a pszichedelikus rockzenét. Vicces, hogy pont van egy Nostalgia Factory című daluk. Nagyon szeretem az "O.K. Computert" a Radioheadtől. Pár hete meg a Scooter második és harmadik lemezét pörgettem. Alapművek számomra.

Scooter? Ez elég meglepő azért, mert ennek nyomát sem találni a lemezeiden.

Majd egyszer talán …

Az FRM szerkesztőségének nevében reméljük, hogy erre nem kerül sor. Legalábbis a közeljövőben.

Ha sor is kerül rá, megígérem, hogy nem mutatom meg nektek. 

Egyébként poplemezt szívesen csinálnék. Hallgatok sokszor Tears For Fearst, Duran Durant vagy Alphaville-t.

A Tears For Fears zenekart inkább rockzenének mondanám.

Lehet, hogy rockzene a Tears For Fears, igen. Nem vagyok túl jó stilizálásban.

Más: mind zenészként, mint pedig a Fémforgács stábtagjaként kifejezetten szereted/szeretitek megkülönböztetni magatokat az úgynevezett fősodorbeli iránytól, azaz felvállaljátok az underground jelzőt és színteret. Számodra mit jelent az underground mentalitás? Ki/mi az underground?

Az underground szerintem olyan, mint egy maja piramis. Lépcsőzetes. Bizonyos szempontból a hazai nyomtatott sajtó is az undergroundról ír, mivel azokat a bandákat egészen ritkán vagy pl. soha nem látni a tévében, vagy hallani a rádióban. Viszont azok a bandák általában már olyan kiadóknál publikálnak, ami miatt a szabad akaratuk valamilyen szinten el van törve. Így sérül az underground egyik fontos alappillére: "minden befolyástól mentesen". A Fémforgáccsal tudatosan többet foglalkozunk a nagyon ismeretlen csapatokkal, de vannak olyan szerkesztőink, akik simán lehoznak cikkeket, híreket médiabarát bandákkal kapcsolatosan is. A lényeg az egyensúlyon van. Egyetlen dolog zavar nagyon, mégpedig az, amikor egy médium (rockzenei vagy bármilyen más) szándékosan profittermelő magatartást tanúsít, sértve az objektivitás elvét. Ez az úgynevezett kapcsolati tőkére alapozott újságírás, aminek az alkalmazása erősen eltorzíthatja a képet egy színtérről. Az egyszeri olvasó előtt nem tárul fel az ország tényleges zenei palettája.

Szerinted a rockzenei újságírás nem lehet egy szakma, amiből meg lehet élni? Vagy csak Magyarországon nem?

Dehogynem, meg lehet belőle élni. Meg is él belőle világszerte sok magazin, meg idehaza is egy.

Úgy értem, hogy egy rockzenei tematikájú újságnál vagy webzinnél a piaci bevételek döntő többsége egyértelműen a zenei reklámokból érkezik (koncertekre, friss albumokra, stb. vonatkozóan). Ezek lehozása már sérti az objektivitást?

A reklámozással nincsen semmi baj. A profittermeléssel sem, hiszen egy újság működtetése nagyon nagy anyagi hátteret igényel. Mi a Fémforgácsnál könnyű helyzetben vagyunk ehhez képest, hiszen nonprofit az egész. A gond akkor kezdődik, amikor a versenyszellem sérül. Amikor egy országban van pár zenekar, akik kölcsönös szimbiózisban kell, hogy éljenek annak az adott országnak a rockzenei médiagyárával. Így az egész cirkusz átalakul egy házassággá, amiből nincs kilépési lehetőség. Rétegződés jön létre, melynek az eredménye az, hogy értékes formációk süllyednek el, mert képtelenek átugrani az eléjük húzott falat. Mondjuk, egyre inkább nem foglalkozom ezzel, mivel a rendszer megkerülhető a külföldi kiadók segítségével. Már az sem zavar, hogy sok-sok emberrel el van hitetve az, hogy a krém látható a hazai fesztiválokon. Ahogy öregszem, kezdek rájönni, hogy nekem nem ezzel kell foglalkoznom, mivel nincs anyagi kényszerem az alkotásra. Őszintén elkezdtem sajnálni egy ideje azokat az előadókat, akik muszájból írnak új meg új lemezeket, miközben talán már saját maguk is érzik, hogy nem megy a dolog... Ez szerintem groteszk.

nagaarum_2.jpgA nonprofit jelleg azonban már nem csak az újságírást, hanem a zenekarok/előadók színterét is elérte. Mi a véleményed a zeneipar jelenlegi állapotával, főleg a magyar helyzettel kapcsolatban? Ma már a zenész fizet, hogy fellépjen, fizet, hogy megjelenjen egy kiadványa, stb. Ez hová vezet vajon? És te hová helyeznéd el Naagarumot?

Én nem is lépek fel. És bár ebben a világban előre determinálni dolgokat eléggé lehetetlen, de ha a helyzet így marad, nem is fogok. De nem csak anyagi megfontolásból, hanem azért, mert nem mozgat már a színpad. Rengeteg koncertet adtunk úgy '97 és 2008. között. Én úgy érzem, hogy negyvenévesen nem az a dolgom, hogy a színpadon bohóckodjak, mert van, aki jobban csinálja, mint én. Van, aki 50-60 évesen is otthon érzi ott magát, és vagány is a kiállása, de szerintem igen kevés az ilyen banda. Mindig is komponálásban voltam jó, a saját zenei elképzeléseimet papírra vetni, egy konkrét koncepciót kidolgozni zenével, és szöveggel. Mikor két éve megkérdezte tőlem az olasz Martyr Lucifer, hogy gitároznék-e a szólóalbumán (amin Adrian Erlandsson dobol), azzal kezdtem, hogy "hé, én nem vagyok gitáros". Ezt most azért meséltem el, mert a színpadhoz már a technikai tudásom is megkopott. Oké, nagyon gyorsan összeszedném magam dobon, vagy basszusgitáron, csak azt az energiát inkább egy új lemez megírására fordítom. A Martyr Lucifer lemezt viszont faszán felvettük, már a stúdióban vannak a sávok. Viszont színpadon nem tudnám most így hirtelen eljátszani azt, amit oda felgitároztam.

Szóval, hogy mi a véleményem a zeneiparról? Az, hogy kár, hogy iparrá vált. Én ebből az iparból szeretnék kimaradni, ki is tudok maradni, maximálisan elégedett vagyok a helyzetemmel.

Tehát a gondolatmenetedet folytatva: az általad említett '70-es évekbeli mesterművek mind-mind az adott kiadók által befolyásolt lemezek? A profit eleve kizárja a művészi értéket? Vagy fordítva: az ismeretlenség, az underground státusz garantálja a minőséget? Nem ellentmondás ez valahol?

Nem, ezt nem gondolom így. Az Uriah Heep meg tudta azt csinálni egy időben, hogy kb. félévente adtak ki lemezt, és közben nyomták a turnékat is ezerrel. Gyakorlatilag a turnék közben írták a dalokat. Ez egy végtelenül spontán folyamat volt, és a végeredmény bejött a kiadónak is. Érdekes, de a Pink Floydot eleinte utálta a kritika. Aztán mikor az EMI-hoz kerültek, akkor sem tálcán kínálták nekik a sikert. Waters, mikor egy koncerten a paravánról sörrel locsolták le őket, ennyit mondott: "Annyira nem utálhatták, mert a poharakat nem vágták hozzánk". Szóval akkoriban a kiadók még nem mertek mindent kiadni, de érezték azt is, hogy nyitniuk kell, és azt a bizonyos cérnát feszíteni. Az együttesek is máshogy próbáltak sokkolni, és az ő kísérletezésük irányította inkább a kiadókat, nem pedig fordítva. Harmadrészt meg technológiai fejlődés is végbement. Ez lehetett a rockzene mondjuk 1950-től számítható történelmének a legkreatívabb korszaka. Nem mondtam azt, hogy a profit tönkreteszi a minőséget. A kedvenc lemezeim között vannak jócskán szuperprodukciók is, melyek nagy pénzt hoztak a szerzőknek. Ezzel ellentétesen meg az underground magában hordoz egy rakás fos lemezt is, ezt kár lenne tagadni. Én csak azért tartom az undergroundot érdekesebbnek, mert nagyobb meglepetéseket tud okozni. A szuperprodukciók leggyakrabban unalmasak. Egyformák. Meg lehet mondani fül után, hogy ki volt a producer, a kiadó, stb...

guilthee_band.jpgEgyszer azt nyilatkoztad, hogy a GuilThee nevű zenekarod a lényeg, mert az csapatmunka, míg a Nagaarum egy szólóprojekt, ahol igazán kiélheted magad. Jövőre ígéritek az új albumot, mire számítsunk? Teljes váltás vagy folytatódik az „Eklektika” vagy még inkább a „Háromszögek” világa?

Nem titok, hogy nekem a „Szemantikai háromszögek” az eddigi kedvencem. Az egy nagyon misztikus hangulatban született lemez lett, ez hallatszik is. Akkor szállt be a munkába Mr. Match, aki rettentő sokat változtatott a zenénken. Előtte Roy volt a fő dalszerzőnk, aki nagyon értette a thrashes - lendületes dolgokat, csak éppen ezért őt sokszor fékezni kellett. A második album elkészülte után kiderült, hogy nem fogunk tudni együtt dolgozni hatékonyan. Mr. Match-csel viszont teljes az összhang. Szerintem megint váltás jön a GuilThee-vel. Éppen a fent vázolt okokból simán elmondhatom, hogy nagyon sokaknak nem fog ez a lemez tetszeni. Egy magunkfajta eklektikus banda megengedheti magának, hogy állandóan vált. Mindig a kedv és a hangulat határozza meg, hogy mi fog következni. A tervezés fontos, de nem ölheti meg a pillanat varázsát. A „Szemantikai háromszögek” esetében 100%-ban a pillanat lett belenyomva a viaszba. Most is erre készülünk.

Igen, nálam is a „Háromszögek” a favorit. Még egy kérdés, ami megfelelően klisés is, hogy az utolsó legyen: TOP3 magyar és külföldi album, kibicelni nem ér.

Ezzel az a baj, hogy lehet, hogy egy óra múlva is mást mondanék.

  1. Pink Floyd: Ummagumma
  2. Radiohead: O.K. Computer
  3. Craft: Void

+1: Hipgnosis: Relusion

A magyarok pedig:

  1. Európa Kiadó: És mindig csak képeket
  2. Müon: Hét ég
  3. Damned Spirit's Dance: Weird Constellations

+1: Fonográf: Jelenkor

Köszönöm a lehetőséget!

Mi köszönjük az átfogó interjút és sok sikert kívánunk mind a Nagaarum projekt, mind pedig a GuilThee zenekar kapcsán!

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2910417886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.