Az ausztrál Germ mögött Tim Yatras zenész áll egy személyben (őt az Austere, a Nazxul vagy a Woods Of Desolation csapatokból ismerhetik az underground mélyrétegeiben jártas olvasók), aki ma már - a megalakulást követő jó tizenhárom évvel és az ideivel együtt három koronggal a háta mögött - legfontosabb produktumaként kezeli projektjét és a Prophecy Productions gondozásában április 29-én jelentette meg "Escape" címmel legújabb stúdióanyagát. Súlyos, depresszív jellegű, igazi hangulatzene ez: a manapság oly divatos post-black metal címkét lehetne a lemezre ráaggatni, nem is tévednénk nagyot ezzel. De a Germ mégis kilóg a hasonszőrű bandák társaságából és ez a Yatras által választott adalékanyagnak vagy zenei összetevőnek köszönhető.
Természetesen, mint minden újdonság, a post-black metal is trenddé vált. Hogy aztán ennek örüljünk-e vagy bosszankodjunk rajta, azt már mindenki maga döntse el: én már egymásra tökéletesen hajazó, egyensablonnal készült produkciók tömkelegét látom lelki szemeimmel, melyek szakmányban gyártva, futószalagon gördülnek majd ki a különböző (főleg azért) underground kiadók levelesládájából, hogy aztán címzettjüket megtalálva elárasszák a blogfelületeket, a szaklapokat és végül szépen teljesen kiüresítsék a stílust. Ezzel lehet tulajdonképpen jellemezni minden hasonszőrű zenei trendet, mióta világ a világ.
Szerencsére azért igencsak a kezdetén járunk még a dolognak, így az ide sorolható albumok kellő változatosságot mutatnak, mivel a zenészek/együttesek előtt eddig be nem vont zenei területek várnak felfedezésre. A Germ projekt a black metalos károgós ének és néha a tremolós, blastbeates őrlés megtartása, spórolós alkalmazása mellett a nyolcvanas évek eleji angol depresszió, a Joy Division és The Cure féle post-punkot/alternatív rockot hozta be zenéjébe.
Tim Yatras a kiadvány promószövegében tökéletesen lövi be az "Escape" hangulatát: sötét, elidegenített, a posztmodern világban csalódott muzsika ez, egyben sérülékeny és érzékeny is. Teljesen hiányzik belőle mindenféle agresszió: az egyén frusztrációjának, a lelki kiüresedésnek szinte tökéletes aláfestő zenéje ez, melyben túl vagyunk már a kiútkeresésen, és szinte élvezettel ugrunk fejest a vég nélküli önsajnálatba. Talán itt található a lemez legfőbb gyengesége is: végig annyira melodrámai a hangulat, hogy gyakran önnön paródiájába fordul az anyag. Háromnegyed órán át üvölteni a fájdalomtól és a "mindenki utál engem a világon, minden barátom meghalt" típusú szövegeken keresztül kitépni izzó szívünket mellkasunkból természetesen lehetetlen.
Tulajdonképpen igen egyszerű zenei elemekkel operál a Germ: gyakran egy-két akkordmenet vég nélküli ismételgetéséből alakít ki világvége hangulatot a már említett monoton üvöltözéssel kísérve, mely leginkább egy akut vakbélgyulladásban szenvedő beteg végfázisos produkciójára emlékeztet (ilyen a nyitó Escape című szám). A befogadást az sem könnyíti meg, hogy a két rövid instrumentális tétel kivételével vaskos, hét-nyolcperces dalok sorjáznak végig a korongon: ez az atmoszféra megteremtéséhez tökéletes, viszont az igen korlátozott zenei eszközök miatt gyakran tényleg fárasztóvá válik.
A legsikerültebb pillanatok - melyek egyben a továbblépés útját is kijelölhetik - azok, amikor Yatras memorizálható énekdallamokat és hagyományos dalszerzői megoldásokat, dalszerkezeti elemeket von be a dalokba: az I'll Give Myself To The Wind vagy az Under Crimson Skies nagyon jól eltalált és kerek darabok. Kifejezetten érdekes a két, elsőre egymással összeegyeztethetetlennek tűnő zenei világ (a black metal és a post-punk/alternatív rock) összeborulása. Itt végre a poszt-apokaliptikus hangulat is megtörik a kellemes, dúdolható dallamok és a szellősebb hangszerelés révén.
Összességében a Germ korongjáról elmondható, hogy érdekes a koncepció, a hangulatot is sikerült elcsípni, de a black metalból megmaradt elemek szinte kényszeresen erőltetett használatán túl kéne lépni, mert így kicsit felemás lett az eredmény: az álmodozós vagy depresszív nótákhoz már nem igazán illik ez a fajta agresszív énekstílus, sőt, kifejezetten lerontja a dallamok befogadását. Aki viszont szereti a váratlan húzásokat és szívesen próbál ki olyan összetevőkből álló koktélt, melyek korábban sosem találkoztak, annak igazi gyöngyszem az "Escape".
8/10
