A lengyeleknél már több évtizede igen virulens extrém metal színtér létezik, felesleges is lenne most sorolni az európai hírnévre szert tett zenekaraikat. Az Eteritus egy három éve alakult death metal brigád Toruń városából (Kopernikusz szülőhelye, ezt se tudtam eddig, lám, mire is jó egy recenzió) és bár a választott stílusuk okán nem túl valószínű, hogy nemzetközi sztárrá válnának, ez nem gátolta őket abban, hogy egy erős és korrekt debütalbummal jelentkezzenek, mely június 26-án jelenik meg a Godz Of War Productions gondozásában "Following The Ancient Path" címmel.
Ez a cím persze mindent elmond a korongról, a nótákról, a csapat hozzáállásáról. Az ősi, kitaposott ösvényt követve: talán így lehetne legegyértelműbben lefordítani a lemezcímet és ebből logikusan következik, hogy ezt az ösvényt mások, máskor már bejárták és járhatóvá tették. Azaz mások lábnyomába lép előre haladtában a lengyel horda: ezek az elődök pedig a death metal nagy európai mesterei, akik a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején megalkottak mindent, melyet ma régisulis death metalként ismerünk. Legfőképpen a skandináv (ezen belül is svéd) bandák hatását lehet azonnal felismerni, mind hangzásban, mind pedig témák terén, elég itt megemlíteni az Entombed vagy a Dismember nevét.
Nyoma sincs itt a göteborgi dallamoknak vagy éppen az amerikai Death-féle, progresszívba hajló témáknak, de ultratechnikás megoldásokat vagy modern hatásokat se keressünk. A hangsúly itt a súlyos, legtöbbször középtempós döngölésen van, megtámogatva a brutális, pincemély hörgéssel. Természetesen néha kapunk egy kis blastbeat aprítást is, de aztán gyorsan visszatérnek a lengyelek a biztonságosabb vizekre: a harminckét perces, nyolc teljes tételes korongon hallható kegyetlenül agresszív muzsika nem a sebességével taglóz le minket.
A hangzás is a stockholmi svéd iskola mintapéldája, amit még a Sunlight Studios alakított ki Thomas Skogsberg irányításával jó negyedszázaddal ezelőtt. Michał Barski producer tökéletesen dolgozott: az Eteritus kérlelhetetlenül nyomul előre, a riffek többtonnás sziklaként gördülnek, letarolva mindent, a szövegvilág pedig a szokásos világvége/pokolraszállás/halál/Sátán/dögpusztulat témakörben mozog, némi társadalomkritikus áthallással fűszerezve.
Természetesen a hangszeres játék tökéletes, a hörgés (azaz Liam Tailor énekes/gitáros teljesítménye) meggyőző, pedig a komolytalan, stílustalan vokalizálás gyakran nagyságrendekkel tudja visszavetni egy-egy death metal brigád színvonalát.
Mivel bemutatkozó albumról van szó, érdemes a továbblépés lehetőségét is megragadni. Bár igen rövid a lemez játékhossza, egy kicsit egybemosódnak a dalok, ez pedig a stílusbeli lecsupaszításnak, puritanizmusnak köszönhető. A lengyelek annyira kerülnek mindenféle külső hatást és színezést, hogy óhatatlanul megfárad a végére a korong. Olyan finomságokat lehetne becsempészni a nótákba, mint az Eye Of The Storm középrészén a hirtelen ütemváltás, melytől egyből húzást kap a tétel. De a szólók is nagyon hiányoznak: felesleges is részletezni, hogy mennyi zeneiséget, hangulatbeli többletet tudnak adni és mennyire tudják oldani a régisulis death metal szigorú, meglehetősen szikár aprítását.
Erős, komoly, érett bemutatkozás tehát az Eteritus első stúdióalbuma, de érzésem szerint bátrabban, merészebben kell a második lemezre dalokat írniuk: az érezhető tiszteletadási szándékon túl saját arcukat, elképzeléseiket is meg kell tudni mutatniuk. A kilencvenes évek eleji színtér iránti feltétlen rajongás nem gátolhatja meg a dalszerzésben a csapatot: elvégre azóta eltelt jó huszonöt év, rengeteg minden történt az extrém metal színtéren is, amit egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni.
8/10
