Rozsdagyár

BARISHI - Blood From The Lion's Mouth (2016)

2016. október 18. - Kovenant

barishi_cover.jpg

Ismét egy olyan zenekar okozott számomra hatalmas meglepetést és egyben rendkívüli élményt, melynek létezéséről eddig halvány fogalmam sem volt. Pedig az amerikai Barishi nem mai banda: még 2010-ben alakultak, 2013-ban jelentkeztek bemutatkozó, azonos című lemezükkel. Az eleinte háromfős, instrumentális zenét játszó együtteshez 2012-ben csatlakozott Sascha Simms énekes: tulajdonképpen innen számíthatjuk a Barishi történetét.

A Season Of Mist által szeptember 16-án megjelentetett anyag már első hangjaival tudatosítja bennünk, hogy készüljünk fel: itt most nem nosztalgia-muzsikával (milyen óvatos megfogalmazása ez a szimpla koppintásnak) vagy éppen agyatlan trendmajmolással lesz dolgunk. Pontosan ez a két megközelítés okozza ugyanis a rockzene manapság tapasztalható stagnálását, a népszerűség exponenciális zuhanását. Míg az egyik a kreativitást és az egyéniséget irtja ki, a másik képes egy-két éven belül kinyírni akár a legéletképesebb újításokat is, egyszerűen az agyonjátszás okán.

Szerencsére azonban ezek közül egyik sem veszélyezteti a Barishi produkcióját. Ha van zenekar, melyre a progresszív jelző illik, akkor ők azok: olyan kortárs metalzenét játszanak, mely csak most, 2016-ban dörrenhet meg, mert egyetlen másodpercre sem érezhetjük azt, hogy akárcsak utalásképpen visszanyúlnának évtizedekkel ezelőtt játszott stílusokhoz vagy előadókhoz.

Az egyik legnagyobb és állandóan visszatérő probléma a valóban új utakat kereső zenekarok esetében, hogy annyira eltávolodnak minden, korábban kidolgozott megoldástól, megközelítéstől, bevett dallammenettől, hogy a dalaik, kiadványaik egésze befogadhatatlanná válik. Leírtuk ezt már az Inter Arma idei albumával kapcsolatban is (lemezkritika ITT), de érdemes megismételni: a metal fejnehézzé vált, azaz az előremutató, újító csapatok zenéje annyira extrém már, hogy azonnali fejgörcs nélkül szinte lehetetlen végighallgatni számos ilyen korongot. Ha viszont igen, akkor meg néma unalomba fullad az egész.

Nos, a Barishi pontosan azzal kerüli ki ezt a csapdát, ami a legszimpatikusabbá teszi is őket: négy-ötperces kompakt dalokat írnak, melyek tele vannak csodaszép dallamokkal. Ezek azonban nem Sascha Simms énekes révén érkeznek, hanem Graham Brooks gitáros riffjeiből és egészen elképesztő színvonalú szólóiból. 

A Barishi zenéje szinte semmit sem tartalmaz abból a fajta metalból, amit az elmúlt negyvenöt évben megtapasztalhattunk vagy éppen megszerethettünk. Nyomokban persze találhatunk itt ultrasúlyos sludge-riffeket, hardcore-t idéző vokalizálást, post-metalos dallammeneteket, de djentesen tördelt matekmetalt itt ne is keressünk. Pophatásokat se várjunk (hála a Jóistennek!): kaphatunk viszont fantasztikusan hangulatos, dzsesszes témákat (Death Moves In Silence) vagy éppen kilencperces progresszív őrületet (The Deep), mely a lemez kakukkfiókája, de egyben csúcspontja is.

Többször is eszembe jutott a tavalyi év metalalbumának választott Intronaut (lemezkritika ITT): ugyanezt a szabadon szárnyaló kreativitást, a szinte a végletekig fokozott újítani vágyást éreztem akkor és ott, mint most a Barishi esetében, bár egészen más stílusban.

Az ilyen zenekarok miatt érdemes még egyáltalán foglalkozni a rockzenével: habár a fősodorbeli sikertől éppen annyira távol vannak, mint Makó Jeruzsálemtől, ez tulajdonképpen mindegy is. A rock/metalzene amúgy is teljes mértékben egy szűk szubkultúrává vált 2016-ra, akkor meg legalább magunk között tudjunk örülni a jó és friss produkcióknak.

Igen, így kell ezt: nagy ívben tenni arra, hogy mi az, ami a nagy átlag számára eladható, de mégsem elidegeníteni a potenciális hallgatókat valami értelmezhetetlen, idegőrlő zörejhalmazzal, már csak dacból is, hanem komolyan nekigyürkőzni és nem megelégedni a már ezerszer hallott megoldásokkal, merni újat alkotni.

2016 egyik kiemelkedő lemeze lett a "Blood From The Lion's Mouth", ez kétségtelen. Ha egy valóban előremutató, egyedi hangulatú és minőségű rockalbumot keresel, akkor meg is találtad. Számomra eddig a francia Sektemtum mellett (lemezkritika ITT) az év felfedezése ők. 

10/10

barishi_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2011815761

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása