LAY - Interjú az idén 5 éves hibrid-metal zenekarral

2016. december 14. - Felicium

dsc_0596_ksz.jpg

Mai vendégünk nem más, mint az idén 5 éves Őcsényben tevékenykedő hibrid-metalos LAY zenekar. Nem csak az évek száma, de a tagság is 5 fős és az idei évet iszonyatosan megnyomták, hisz idén 15 koncertet adtak eddig, nyár végétől pedig elindítottak egy végül 10 állomásra duzzadó turnét, mely kapcsán jártak Felvidéken, Budapesten és megannyi hazai városban, ahol eddig még sosem szólt zenéjük.

Sziasztok srácok! Első és legfontosabb kérés az lenne, hogy mutassátok be röviden magatokat. Mit játszotok, mikor kezdtétek, hol van a csapat székhelye és mi a célotok a zenéléssel?

Üdvözlünk minden olvasót! Mi vagyunk a LAY Őcsényből, egy Szekszárd melletti kis falucskából. 5 évvel ezelőtt, 2011 augusztusában kezdődött a projekt, még AnsweR néven. Az akkori tagokból az énekes Lőrincz Gergő, a szólógitáros Simon Ákos és a basszusgitáros Jenei Máté tagjai ma is a zenekarnak. 2015 májusában csatlakozott Horváth Tamás, mint ritmusgitáros, és októberben alakult meg a végleges felállás, amikor a hirtelen dobok mögé ugró Kiss Gergő is állandó tag lett. Most már több mint 1 éve zenélünk ebben a felállásban. Ami a célokat illeti, természetesen Grammy-díj, filmzenei Oscar-díj és zenei Nobel-díj, amit miattunk hoznak majd létre (ha-ha) De komolyra fordítva: szeretnénk minél többet, minél több helyen, és minél jobb hangulatban koncertezni, valamint értéket teremteni, és üzenetet átadni az embereknek.

Idén vagytok 5 évesek. Hogy is történt ez anno 2011-ben? Mi volt a motiváció és mi inspirálta a bandaalapítást?

dsc_0560_ksz.jpgL.Gergő: Én eredetileg a tesómmal együtt akartam zenekart alapítani. Ő billentyűzött, zenét írt, énekelt, elég sok mindent csinált, én meg csak énekeltem. Otthon születtek dalkezdemények, de nem volt semmi komoly egészen 2011 nyaráig. Tesóm kukoricacímerezés közben ismerkedett meg Ákossal és beszéltek meg egy találkozót. Ákos hozta Mátét, tesóm meg engem, és kb. még aznap eldöntöttük, hogy akkor legyen zenekar. Így utólag furcsa belegondolni, hogy nulla ismeretséggel belevágva, ennyire régóta együtt vagyunk.

Máté: Sok mindent nem tudok hozzátenni az előttem szólóhoz, csak annyit, hogy Ákos nem hozott, hanem váratlan állítottam be hozzá és akkor mondta, hogy jön hozzá 2 ember. Megkérdeztem, nem maradhatok-e.

Honnan ismertétek egymást? Mi volt a közös nevező, ami összehozott benneteket? Nehéz volt kialakítani a jelenlegi felállást?

L.Gergő: Mint mondtam, Ákost és Mátét aznap ismertem meg, amikor a zenekar megalakult, előtte sose találkoztunk. Kicsit tartottam is a dologtól, mert az elején kevés volt az átfedés az általunk szeretett számok és stílusok között. Hiába metál, azon belül is rengeteg stílus létezik, de szerencsére kiderült, hogy mindannyian modern, ütős zenét szeretnénk játszani. A jelenlegi felállást baromi nehéz volt összehozni. Volt itt minden: billentyűs, többszöri dobosváltás, még én is gitároztam pár koncert erejéig. Tamást pont azért vettük be, mert mindenki szerint jobban áll nekem, ha mozoghatok a színpadon. Tamást amúgy Ákos hozta be a zenekarba, ugyanis csináltunk egy Avenged Sevenfold tribute projektet, amiben ő is gitározott. Innen lett átemelve a LAY-be. Geri csatlakozása a legviccesebb. Az I. Melodic Metal Festival-t rendezte, ahova minket is hívott. Egy héttel koncert előtt kiderült, hogy a dobosunk nem tud jönni, úgyhogy kellett egy beugró. Geri pár nap alatt megtanulta a teljes setlistet, és én csak a koncert előtt 1-2 órával találkoztam vele először.

K.Gergő: A legviccesebb az volt az egészbe, hogy Tomi és Ákos lakott csak Budapesten iskola miatt, így velük tudtam kemény kétszer gyakorolni. Két nappal a koncert előtt és aznap. Utólag átgondolva irtózatosan nagy hülyeség volt ezt bevállalnom, de életem legjobb és leghülyébb döntése volt ez egyszerre! (ha-ha) Máté és Gergő pedig valóban koncert előtt pár órával találkozott velem életében először. Nem semmi kis sztori ez. Mindig mosolygok rajta, ha szóba kerül.

Mit gondoltok, nehéz manapság zenekart létrehozni? Vagy inkább helyesbítek, nehéz megbízható emberekre lelni?

L.Gergő: Szerintem nagyon. Találni olyan embereket, akik hasonló zenét szeretnének játszani, szinte lehetetlen, pláne ha 3-4 főnél nagyobb a zenekar. Szabad dobost találni szinte lehetetlen, kellenek gitárosok, és ott se mindegy a technikai tudás, és még az énekes hangjának is illenie kell a stílushoz. Mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy az énekhangot leszámítva minden a helyén van. (ha-ha)

Máté: Igazából stílusfüggő, hogy milyen nehéz létrehozni egy zenekart. Vannak olyan stílusok, amit többen képviselnek, ezért könnyebb „válogatni” a megbízható emberek között.

K.Gergő: Egy biztos. Manapság már mindenki zenélni akar, de nem mindenki tud. A legfontosabb pedig, hogy sokan csak belevágnak, de utána nem foglalkoznak vele és sodródnak az árral. Tényleg óriási szerencse, hogy ebben a zenekarban mindenki KI AKARJA VENNI A RÉSZÉT a munkából. És ez tényleg így van, sokszor szólni sem kell egymásnak és mindenki teszi szépen a dolgát. Én speciel csak ezért vállalom be minden alkalommal a 4 órás vonatozást és cipekedést. Amikor odaérek, mindig olyan kicsit, mintha hazaérnék. Kellemes érzés és mindig szeretettel (és persze ARANY FÁCÁNNAL) várnak rám.

Szerintetek hátrány, hogy nem tartoztok a főváros vonzáskörzetébe? Esetleg ezzel kapcsolatos pozitív vagy negatív tapasztalat?

L.Gergő: Szerintem nem ezen múlik. Budapest tele van lehetőségekkel, kisebb-nagyobb klubokkal, ahol fel lehet lépni, és rengeteg zenekarral, akikkel együtt lehet zenélni, de pont ez a fajta túlkínálat az, ami miatt akár hátrány is lehet, hiszen egy este alatt van vagy 6 koncert a városban, és nincs rá garancia, hogy a te bulidra fognak a legtöbben elmenni. Ami talán pozitívum lehetne, hogy a fővárosból az ország bármelyik pontjára viszonylag gyorsabban el lehet jutni, mint Őcsényből.

Máté: Nem hátrány, főleg, hogy én nem szeretem a nagyvárosokat, persze koncert erejéig rendben van, de hogy ott kelljen lakni… Megszoktam ezt a kis falut.

K.Gergő: Én Budapesten lakom és zenélek is már lassan 5 éve. Azt gondoltam volna magamtól, hogy hátrány, de mégsem az. Ma már van egy kisebb fővárosi "rajongótáborunk" is, ha szabad így fogalmazni és egyáltalán nem szoktunk kevesebb lehetőséget kapni a másik zenekaraimhoz, vagy épp más fővárosi zenekarokhoz képest. Talán egy kezdő zenekarnak hátrány ha nem a fővárosban van a székhelye, ugyanis elindulni mindig nagyon nehéz, hát még úgy, ha kevesebb a lehetőség ismeretlenként.

dsc_0589_ksz.jpg

Próbákat mennyire nehéz összehozni? Egyáltalán mi az a hely, ahol nyugodtan tudtok próbálni?

Őcsényben szoktunk próbálni. Ákoséknál ki van alakítva egy szoba próbateremnek. Mi csak Dühöngőnek hívjuk. A problémát inkább az idő és a távolság okozza. Máté hétköznap dolgozik, Ákos távoktatásban tanul, Gergő Szegeden jár egyetemre, Tamás és Geri Budapesten tanulnak és dolgoznak. Ráadásul Gerinek még van a LAY-en kívül másik 2 zenekara, szóval nem egyszerű összeegyeztetni a próbákat. Ezért inkább az új dalokat mindenki önállóan tanulja meg, és a próbákon csak összerakjuk a hozott alapanyagot.

Ezt minden jubiláló zenekartól megkérdezzük. Ha mindenki becsukja a szemét a csapatból, akkor kinek mi az a legviccesebb és/vagy legkedvesebb élménye, ami a zenekarral kapcsolatban eszébe jut?

L.Gergő: Konkrét eseményt nem nagyon tudok mondani, számomra az a legjobb dolog, hogy a zenekari társaim nem csupán kollégák, de mindegyiküket a barátomnak is tartom, és ez nagyon fontos számomra. De ha valami vicceset kell mondanom, akkor az Máté röhögése. Azt egyszer mindenkinek hallania kell :D

Máté: Számomra legviccesebb élmény pont idén történt. Épp mentünk Felvidékre, de előtte találtunk egy olyan videót, ami nagy hatással volt ránk :D. A többiek folyamatosan „idéztek” belőle és az 5 órás útból 4-en nem kaptam levegőt, és ők azon röhögtek, ahogy én röhögök.

K.Gergő: Fhú, nagyon sok van. Máté röhögése egy hungaricum, ez teljesen biztos! Számomra a már említett bandába kerülésem az egyik leghumorosabb, de ha másikat kéne mondani, akkor azt mondanám, amikor még a bekerülésem után 1-2 hónappal próbáltunk a Dühöngőben, és egyszer csak szétesett a pergőállvány. Konkrétan eltört "alattam". No gyorsan jött az ötlet, ragasszuk meg! Ragasztószalag minden jó zenésznél van, így Máté és én nekiláttunk! Erről videót is találtok az oldalunkon, Illetve itt lentebb is megnézhetitek. Jó szórakozást! (ha-ha)

Idén igazán jól aktivizáltátok magatokat és hihetetlen sok helyen megfordultatok, valamint fordultok jelenleg is. Mi ennek az oka? Mi adta a lökést ehhez?

A hihetetlent kicsit erősnek érzem, de tény és való, hogy sokkal több koncertünk volt idén, mint eddig bármikor. Ez elsősorban a végre stabil formációnak köszönhető, valamint annak, hogy Geri rendezvény- és koncertszervezőként dolgozik, így van pár kapcsolata. De ezek mellett az is sokat segített, hogy fejlesztettük a technikai hátterünket, és sok zenekarral megismerkedtünk, akikkel igyekszünk jó kapcsolatot tartani.

Dalok írása hogy történik nálatok? Klasszikus próbatermi jammelés és lesz belőle valami, vagy van konkrét dalíró/dalírók a csapatban?

Nem vagyunk azok a jammelős típusok, és időnk sincs rá. A zenéket Ákos írja a kis házi „stúdiójában”, utána elküldi a többieknek véleményezésre. A szöveget Ákos és Gergő szokták írni. Miután az első demó felvételek elkészültek, utána próbán begyakoroljuk a számokat, ahol mindenki hozzáteszi a maga kis változtatásait. Valahogy így születnek a számaink.

dsc_0606_ksz.jpg

Mik a jövőbeli tervek? Ebbe az őrülten jó évbe terveztek még valamit, vagy inkább jövőre várhatóak a további mozgolódások?

Még lesz koncertünk, illetve szeretnénk egy jubileumi válogatás demó CD-t csinálni, hogy a hanganyagaink fizikai hordozón is meglegyenek. Erre ez eddigi 2 demó albumunkról fognak rákerülni a szerintünk legjobb számok, plusz a Subscribe tribute számunk és egy új dal is, amit élőben már több helyen is hallhatott tőlünk a közönség. Mindemellett készül a háttérben az új anyag. Egy kislemezt szeretnénk megjelentetni jövő év elején, ezt már stúdióminőségben. Ami a koncerteket illeti, azokból lehet valószínűleg az éve első felében nem lesz olyan sok, mert rendesen be akarjuk gyakorolni az új számokat, és igyekszünk beépíteni őket a show-ba.

Koncertek terén igen jól sikerült az 5 éves jubileumi turnétok, ha a dátumokra nézünk. Hogy van ez a valóságban? Bár még nem ért véget, de mit tudtok eddig mondani róla? Hogy értékelitek?

L.Gergő: Én személy szerint most kezdem igazán érezni, hogy milyen is a zenészélet. Folyamatos pörgés, egymás utáni koncertek, utazás, Tesco-s kaja, kialvatlanság, torokfájás, de rengeteg öröm, röhögés, dicséret. Egyértelműen pozitív volt eddig ez a kis jubileumi miniturné, ahol olyan zenekarokkal játszhattunk együtt, mint az Ultimátum, az Agregator, a Feuer Frei, a Stabbed, a Room of the Mad Robots, a Samas, az Idióták vagy a No CFC. Remélem, a jövőben még többet koncertezhetünk, még több zenekarral, még több embernek. Meg tudnám szokni :D

Máté: Nem tudnék olyan koncertet mondani, ami kiemelkedően „rossz” lett volna. Mindegyiken remekül éreztem magam és sok pozitív visszajelzést kaptunk ismeretlen emberektől.

dsc_0615_ksz.jpg

K.Gergő: Nekem a többi zenekarom miatt sűrűbb volt a program, de iszonyatosan élveztem és alig vártam mindig a következőt. Számomra a Dunaújvárosi koncert sikerült a legjobbra, ahol irreálisan sokan jöttek el ránk és mind tomboltak. De persze a Baja-Veszprém koncertpáros is nagyon jó volt, mert ott egymás utáni napokon nyomtuk. Ilyet most csináltunk először például. Aztán a Felvidék! Az meg mindenki számára egy hatalmas élmény volt. Profi fesztivál, profi arcok és tökéletes szervezés. Ha jövőre nem hívnak minket, akkor mint nézők valószínűleg ott leszünk!

Ha visszatekintetek az évre, mit éreztek? Elégedettek vagytok vele?

L.Gergő: Abszolút. Király bulik, sok új ismerős, barát, sok új helyszín. Jó dolog idén rockernek lenni :D

K.Gergő: Teljes mértékben. Bár mindannyian hoztunk áldozatokat, betegen álltunk színpadra, nem aludtunk több mint egy napja és hasonlók, mégis azt mondom, hogy megérte. És merem állítani, hogy ezt a többiek is bólogatással nyugtáznák.

Máté: Jót érzek.

Végezetül, hol láthatunk titeket legközelebb?

November 19-én hivatalosan is lezártuk az idei turnénkat és szomorúak is voltunk amiatt, hogy nem jött össze hazai koncert Őcsény, vagy Szekszárd területén. Nos szerencsére ez azóta változott. Acélos felkeresésének eleget téve, mi nyitjuk december 17-én a szekszárdi Est Caféban a 9. "Heten mint a gonoszok fesztivált". Zúzunk még egy utolsót idén és várunk minden környékbeli metal és rock kedvelőt, mert hatalmas buli lesz egész este, hisz ott lesz még többek közt a Don Gatto, Cadavaras és a Sonic Rise is.

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3911971256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.