Rozsdagyár

EMPTINESS - Not For Music (2017)

2017. január 15. - Kovenant

emptiness_cover.jpg

Mitől válik önazonossá és egységessé egy zenekar (akár évtizedeket is felölelő) teljesítménye? Ha a Motörhead és AC/DC típusú csapatokat nézzük, akik a korán megtalált stílusukat vitték tovább és az ellenük felhozott gyakori vád szerint ugyanazt a lemezt készítették el újra és újra, akkor a válasz az egyéni hanghoz való ragaszkodás, a kilométerekről is megismerhető megszólalás keretei közötti folyamatos alkotás. Más együttesek viszont minden egyes albummal megújulnak, gyakorlatilag még szinte saját maguk számára is felismerhetetlenül más produkciót hoznak létre és csak kapkodhatjuk a fejünket: valóban ez lenne a zenei fejlődés? Az öncélú újradefiniálási és progressziós kényszer, a mindig mások előtt járni két lépéssel görcsös igyekezete igen gyakran teljesen elidegeníti a közönséget az ilyesfajta bandáktól.

A belga Emptiness még 1998-ban alakult és a mostani, a Season Of Mist kiadó által január 20-án kiadott "Not For Music" mindösszesen csak az ötödik albumuk. Valahonnan a black/death metal éjsötét verméből érkeztek ők, de kakukkfiókaként már a kezdetektől teljesen máshogy álltak hozzá mindenhez. Miközben a teljes metal műfaj egyre inkább az extremitás, a gyorsaság, a súlyosság, az egyre kevésbé befogadható megoldások felé fordult, ők folyamatosan távolodni kezdtek ettől az egésztől: ennek a folyamatnak értek a végére friss anyagukkal.

A csapat zenei magját Jeremie Bezier basszusgitáros/énekes és Olve Lomer-Wilbers gitáros/szintetizátoros alkotja, akik megalapítása óta felelnek az együttes zenéjéért és akik a tradicionális belga black metal hordában, az Enthronedban is játszanak. Ilyen háttér és a mindig csupa előremutató és érdekesebbnél érdekesebb anyaggal előálló francia kiadó mellett igencsak meglepődtem, amikor a végére értem a lemeznek. A "Not For Music" semmilyen értelemben sem metal lemez: még hagyományos könnyűzenei alkotásnak sem lehetne igazán nevezni, sokkal inkább a meditációs zene, a filmzene és a korántsem tradicionális értelemben vett art-pop keverékeként lehet leírni.

A metal extrém oldalára leginkább a korong rendkívül nyomasztó, sötét hangulata emlékeztet. Az iszonyatosan depresszív súlyosságot itt nem a riffek és a gitárok döngölése, hanem a félelmetes, éjfekete, disszonáns zörejek, hanghatások és az éneklés helyett bevezetett suttogások és szövegmondások adják. 

Ez egy darabig rendkívül érdekes és szinte horrorfilmszerű atmoszférát teremt. A probléma nálam a tizedik perc körül kezdődött: egész egyszerűen hiányolni kezdtem az okát annak, amiért a belgák albumát érdemes hallgatnom. Azt kezdtem ugyanis érezni, hogy a dallamokat teljes mértékben nélkülöző szövegkántálás-suttogás (melynek stúdiós betorzítása hamar elvesztette varázsát és kifejezetten fárasztóvá vált) kezd unalomba fulladni.

Amikor pedig a korong vége felé az Ever című, szinti-popba torkolló tételhez értem, akkor értettem meg, hogy egy film nélküli filmzenét hallgatok, mely a látvány zenei aláfestéseként tökéletesen működik, de önállóan nem állja meg a helyét. Ráadásul sajnos nagyon egyforma érzelmi eszközökkel (félelemkeltés) operál az Emptiness: minden tételben pontosan ugyanazzal a megközelítéssel dolgozik, ami a bő negyvenperces korong végére ismertté, épp ezért hatástalanná válik. 

Az első kislemeznóta, a nyitó Meat Heart tulajdonképpen az egész kiadvány legerősebb szerzeménye és itt megtaláljuk azt az emlékezetes (később kiderül, kivételként működő) dallamot, mely a dal gerincét adja. Azonban hiába vannak a lemezen érdekes hangszerelési és kompozíciós megoldások, ha a robotikus, sátáni hangulatot teremteni szándékozó, de rettenetesen monotonná váló vokális teljesítmény azt csírájában megöli és elfojtja.

Mindenképpen díjazandó az, hogy a belgák valami egyedit, valami olyasmit akartak létrehozni, ami addig nem létezett. Hallhatóan nagy energiákat öltek az egészen zseniálisra sikeredett hangzásba: Twiggy Ramirez (Marlyn Manson, Nine Inch Nails, A Perfect Circle) produceri irányításával dolgoztak, majd igénybe vették Sean Beavan (Guns N' Roses, Slayer) segítségét a keverés és a maszterelés során. Az eredményt azonban ellentmondásosnak érzem: mintha egy egzotikus, addig ismeretlen kelet-ázsiai ételkülönlegességgel találkoztam volna, melynek elfogyasztása egyedi élmény, de nem vágyom újból megkóstolni azt.

7,5/10

emptiness_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8812127123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása