DREAMGRAVE - Progresszív metal Szegedről | Hazai reménységek #14

2017. január 17. - Kovenant

dreamgrave.jpg

A Dreamgrave egy független szegedi progresszív metal zenekar. Zenéjük eklektikus keveréke a progresszív, gótikus és neo-klasszicista stílusoknak, mely az álmok birodalmának éteri, de semmihez sem fogható érzelemviharainak határain egyensúlyoz.

A 2012 őszén újraindított csapat 2014-ben jött ki komoly szakmai elismerést szerzett "Presentiment" című nagylemezével, mely két hétig vezette a Bandcamp bestseller listáit, valamint számos magazin az év albumai közé választotta világszerte. Az album digipack kiadását már a rajongóktól befolyt támogatásokból finanszírozták.

Zenei világuk a hagyományos progresszív, valamint szimfonikus és gótikus metal házassága extrém metal behatással, melyet erős énekszekció koronáz meg, női szoprán, és tiszta férfi ének és hörgés együttes alkalmazásával. A zenéjük számos egymástól távoli világot bejár, kezdve a sötét Opeth-re emlékeztető extremitással, a Paradise Lostot idéző gótikán át a Haken játékosságáig.

A lemezbemutatót a szegedi Grand Café-ban vonósnégyessel és saját VJ-vel kiegészülve tartották, melyet egy országos turné követett. Egyéb fesztiválok mellett idén már visszatérő vendégei a Prog Heaven Festnek, és folyamatosan dolgoznak a sikeres lemezük folytatásán, valamint az élő produkción.

A zenekar célja, hogy egy valódi, előremutató, stílusbeli korlátokat nem ismerő, a zenei céljait művészi szinten képviselő entitássá váljon és új zenei világokat nyisson meg a nagyközönség számára.

A  csapat jelenlegi felállása:

Gyimesi Dömötör (ének, gitár)

Mayer János (billentyűs hangszerek)

Molnár Mária (ének)

Tóth Tamás (dob)

Baranyi Krisztina (hegedű)

Gilián Péter (basszusgitár)

Bemutatkozó albumukról mi is írtunk lemezkritikát, mely a HammerWorld magazin 2014. decemberi számában jelent meg:

Dreamgave – Presentiment (2014)

 (Szerzői kiadás)

A szegedi Dreamgave zenekar Gyimesi Dömötör gitáros/énekes csapata, aki évekig keresett megfelelő társakat és így állandó tagságot zenei elképzeléseihez. Mayer János billentyűs és Molnár Mária énekesnő csatlakozásával új lendületet kapott a brigád, így 2014 januárjában a Black Hole Sound stúdióban fel is vették nyolc számból álló, angol nyelvű bemutatkozó lemezüket, mely egyben konceptalbum is.

A Dreamgave profi munkát végzett a felvételek során: arányos, szép hangzás jellemzi a korongot, a gitárok és a basszus rendesen megdörren, a dobok kellően húznak, tényleg kellemes hallgatni. A zenekar saját bevallása szerint progresszív szimfonikus metalt játszik, ez tökéletesen jellemzi is zenéjüket. A szimfonikus hatásokat itt a szintetizátorszőnyeg jelenti, az ad egy olyan hátteret a daloknak, mely kicsit lebegőssé, éterivé is formálja a nótákat, melyeket alapjaiban jár át valamiféle melankólia vagy kilátástalanság érzés.

Külön ki kell emelni a két énekes teljesítményét. Gyimesi Dömötör váltogatja death metal-szerű, iszonyatosan mély és karakteres hörgését, illetve tiszta énekét, míg Molnár Mária csillogó szopránja sok helyen szöveg nélküli, díszítő jellegű énekével gazdagítja a dallamokat.

Természetesen ebből egyből be is azonosíthatjuk azt a zenei polcot, ahová berakhatnánk a Dreamgave produkcióját: az operás női ének és a hörgő frontember párosával operáló tucatnyi szimfonikus metal banda kliséje könnyű megoldás lenne, de szerencsére a szegedi banda esetében ezt nagyon sok egyéb hatás teszi tartalmasabbá. A két énekes hangja pedig teljesen híján van a gyakran giccsbe fulladó, túlságosan operás, musicales megoldásoknak és allűröknek, tisztán, természetesen, minden manírtól mentesen adják elő énektémáikat.

A legerősebb hatás azonnal kiütközik: a brit Anathema dallamai, jellegzetes zenei megoldásai néha a kelleténél gyakrabban és erősebben jelentkeznek. A záró It's Ubiquitious dal egy az egyben ráférhetne bármelyik Anathema lemezre: rendkívül hosszú billentyűs, majd zongora bevezetés után ugyanaz a dallam ismétlődik a szám legvégéig, egyre erősödve, súlyosabbá válva, egyszerre tiszta (és csodaszép) férfi-női énekkel. A hatodik nóta, a Presentiment (Part II) viszont érdekes, kicsit dzsesszes, szóló női énekkel vezetett nóta, híján minden súlynak, kicsit ki is lóg az albumról.

Az első, instrumentális tételt és az előzőleg említett dalt nem számítva így hat szerzemény mutatja be teljességében a Dreamgave valódi stílusát. Ez pedig a következő: keményen megdörrenő, death metalos hörgéssel indított, technikás zúzás, nagyon sok témaváltással. A Dreamgrave sűrűn használja a Hammond-orgona hangját, ami párosulva a hörgéssel nekem párszor eszembe juttatta a „Tales From The Thousand Lakes” korszakos Amorphis-t is. A False Sense Of Confidence első részében, illetve a Black Spiral dalban pedig Molnár Mária díszítő témáiról a Kovenant „Nexus Polaris” albuma ugrott be. Egymás után sorakoznak a témaváltások, gyakran egy szerzeményben annyi, hogy azokat kibontva egy teljes lemezre valót is találnánk.

A legnagyobb problémám viszont a dalszerkezetekben van: 4-5 olyan tétel is található a korongon, amely súlyosan, húzósan indul, aztán a nóta közepén teljesen váratlanul és oda nem illően jön egy – általában korlátozottan érdekes - lírai billentyűtéma, nagyon hosszan, körbejárósan kifejtve, kísérve a már említett Anathema-jellegű tiszta énektémákkal, amitől az egész szám lendületét veszti, bosszantó módon leül. A másik gondom a szintetizátorhangzásokkal volt: tudom, hogy ez a progresszív stílusban bevett dolog, de ki kellene már valami újat találni, mert a zongora vagy a szőnyegszinti hang számomra már semmi újdonsággal nem bír, másrészt gyakran furcsán, kicsit döcögősen illeszkedik csak a sodró, húzós gitártémák közé. Ennél a Hammond-sound is sokkal ötletesebb és jobban simul a számokhoz. A lemez legjobban sikerült szerzeménye a The Last Drop Falls, melyben ismét előbukkan a középrészben a leülős téma, de az szerencsére nem elég hosszú és kellően érdekes is ahhoz, hogy ne törje meg a szám sodrását.

Zenéjük könnyebb befogadhatósága érdekében a témaváltások számának csökkentését, illetve a számok hangulati egységességét, kisimítását javasolnám a Dreamgrave számára, de ezzel együtt is kiváló debütalbum a szegediek lemeze, mellyel nemzetközi szinten is lehet keresnivalójuk a progresszív metal zeneileg nyitottabb rajongói táborában.

8/10

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5812133615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.