Norvégiát nem a death metal forrásvidékeként ismerjük és hirtelen nem is nagyon tudnék felsorolni olyan népszerű és kiemelkedő bandákat, melyek ebben a stílusban alkotnak. Norvégiában a death metal inkább amolyan kiindulási pont volt, melyből aztán az adott csapatok szépen továbbmentek a black metal felé (Darkthrone, Molested). Talán egyedül a Blood Red Throne ugrik most be (tavalyi albumuk lemezkritikája ITT olvasható), a 2004-ben alakult Shaarimoth azonban egy másik állatfaj: a január 13-án a W.T.C. Productions gondozásában megjelent "Temple Of The Adversarial Fire" korántsem egy szokványos, hagyományos, modern death metal korong.
A norvég csapat gyökerei egészen 1998-ig vezetnek vissza, mégis csak 2005-ben jelent meg első albumuk "Current 11" címmel. Azóta a banda nem jelentkezett semmilyen hangzóanyaggal, így most teljesen váratlannak érezhetjük a második korong kiadását, illetve a Shaarimoth újjászületéséről érkező híreket. Ahhoz azonban, hogy az együttes - zenélésen túlmutató - ténykedését megérthessük, némileg vissza kell mennünk a történetben.
A banda mottója az, hogy a Sharimooth nem zene, hanem rituálé, az okkult propaganda zenei eszköze. Nos, valamikor a kilencvenes évek közepén alakult meg Svédországban a később a Fekete Fény Templomának elkeresztelt okkult sátánista szekta. Sosem vonzott pár tucat vagy legfeljebb száz követőnél többet, de leghíresebbjük minden bizonnyal a Dissection, illetve annak vezetője, Jon Andreas Nödtveidt volt.
1997-ben Nödtveidt és társa megöltek egy homoszexuális arab bevándorlót és ennek nyomán fény derült az egész sültbolond szektára. A svédek egyébként annyira bele voltak gyógyulva ebbe a zsidó kabbalából, XIX. századi okkultista hablatyból és sátánista lózungokból összegyúrt katyvaszba, hogy a 2006-os "Reinkaos" című albumukat teljesen ennek a témának szentelték. Mivel 2006-ban Nödtveidt öngyilkosságot követett el és értelemszerűen a Dissection is feloszlott, így a követők száma drámai mértékben lecsökkent. Nos, ennek a sátánista ideológiának a propagálását tűzte ki céljául a Shaarimoth.
Nehéz erről komolyan beszélni, én nem is teszem ezt, hanem a továbbiakban szigorúan csak a zenére koncentrálok, amely viszont egészen kiváló. A "Temple Of The Adversarial Fire" alapja a Morbid Angel-féle elborult technikás death metal, azonban a norvégok egészen szenzációs, sötét hangulatú ambient betétekkel és elképesztő, önálló kompozícióként értelmezhető szólómunkával dolgoznak.
Az egésznek valóban sikerül egy teljesen túlvilági, misztikus, földöntúli hatalmakat megidéző szeánszokra utaló hangulatot teremteni, azonban náluk - ellentétben a görög Rotting Christ tavalyi albumával (lemezkritika ITT) - sosem megy át a dolog valamiféle világzenés kulimászba, hanem a dalok önállóan értelmezhető szerzemények, tökéletes nótaszerkezet szerint felépítve.
Vallási ideológiájuk szerint a különböző ördögi hatalmak már a teremtés előtt léteztek, az általunk ismert kozmoszon túlmutató, a szűkös tér- és idődimenziókon túl húzódó őskáoszban: nos, a Shaarimoth zenéje tökéletesen idézi meg ezt a teljesen ismeretlen, embertelen, éjfekete világot és lakóit. Teszi ezt disszonáns akkordokkal, iszonyatosan tömény és súlyos gitárhangzással, valamint egészen váratlan bekúszó, szokatlan dallamokkal.
A három legjobban sikerült tétel a Fires Of Molok, a Faceless Queen Of Bloodstained Dreams és az Ascension Of The Blind Dragon (zseniális számcímek, mintha egy harmincas-negyvenes évekbeli amerikai horrormagazin tartalomjegyzékét olvasnánk): itt még a többi nótánál is jobban sikerült létrehozni ezt a hideglelős, de egyben teljesen magába szippantó atmoszférát, aminek létén áll vagy bukik az ilyen albumok sikere.
Ha elvonatkoztatunk a mögöttes mondanivalótól, akkor akár egy Lovecraft-regény háttérzenéjeként is hallgathatjuk a Shaarimoth albumát. Black metal rajongók is bátran próbálkozhatnak az anyaggal, mert zeneileg ugyan nincs köze a korongnak a fekete fémhez, de hangulatában, kisugárzásában tökéletes rokonságot mutat a kilencvenes évek norvég színterével, csak annál sokkal brutálisabbnak, élesebbnek érzem ezt a lemezt. Az underground death metal első 2017-es kiemelkedő teljesítménye.
9/10
