2016 a thrash jegyében telt, de ahogy lassan haladunk előre az új évben, sorra érkeznek a stílus újabb és újabb bitang erős kiadványai. Mivel az egyik kedvenc színteremről van szó, kiemelten figyelem ezeket a csapatokat. Az amerikai Havok immár a negyedik soralbumához érkezett: a Century Media március 10-én jelentette meg "Conformicide" címmel a thrashkvartett legfrissebb anyagát és talán nem túlzás kijelenteni, hogy a korong minden bizonnyal rajta lesz az év végi listánkon.
Két zenekart mindenképpen érdemes megemlíteni a Havok kapcsán. Az első a Vektor (utolsó albumuk lemezkritikája ITT): ugyanúgy az énekes/gitáros/dalszerző/bandavezér köré szerveződik általában igencsak változó felállással a Havok is. Míg a Vektor esetében ez a személy David DiSanto, addig pályatársánál ezt a szerepkört David Sanchez tölti be. Egy ember kitartása, a thrash iránti kiolthatatlan szenvedélye viszi előre mindkét bandát tűzön-vízen át, de további hasonlóság, hogy mindkét együttes a thrash stíluson belül a progresszívabb, összetettebb és kifejtősebb zenei megközelítés híve. Természetesen a Vektor ebben messzebbre jutott, egészen a sztratoszféráig, a Havok azonban tudatosan marad meg a thrash keretein belül és a meglévő eszközök csúcsra járatásával, egészen virtuóz kombinációjával ér el zseniális eredményeket.
A másik csapat pedig egyértelműen a Megadeth (tavalyi korongjukról lemezkritika ITT). David Sanchez vokálja néha eléggé emlékeztet Mustaine hanghordozására, szinte szövegmondásszerű, dühös köpködésére, illetve az igencsak politikusra, társadalomkritikusra beállított szövegvilág is egyértelműen a nagy elődöt idézi. Arról nem is beszélve, hogy a kígyószerűen tekergő riffek, a komplex dalszerkezetek és a zseniális szólók is eléggé hajaznak a "Rust In Peace" hangulatára és kimagasló technikai és instrumentális hátterére.
Mintha a nyolcvanas évek második felének amerikai problémái köszönnének vissza a dalszövegekben: megkapja itt a magáét a társadalmi kórságként leírt politikai korrektség, a hazug média agymosása, a korrupt politikusok néppel szembeni árulása, a mindent behálózó és gazdasági érdekeit könyörtelenül érvényesítő hadiipari-katonai komplexum, de a vallási fanatizmus, na meg a szektaegyházak sem maradhatnak ki a szórásból. Ez a felsorolás teljes mértékben politikai oldalaktól semlegesen történik, azaz David Sanchez mindenkinek bemos egyet az arcába, akin saját világképe szerint bármit is számonkérhet. Kicsit olyan, mintha John Carpenter "They Live" (Elpusztíthatatlanok) című filmjének híres jelenetét látnánk (aki nem ismeri ezt a kultklasszikust, sürgősen pótolja a mulasztását!).
Az ötvenhét perces, tíztételes album nótáinak átlagos játékideje öt perc körüli, de van egy majd' nyolcperces is, azaz itt nem rövid crossover vagy hardcore darálásokkal van bizony dolgunk (kivéve a negyvenhárom másodperces, Municipal Waste jellegű ökörködést, no meg a Pantera Slaughtered dalának feldolgozását, melyek bónuszként kerültek a limitált kiadásra). Nem véletlenül említettem a Megadeth nevét: a többszöri témaváltás, a kegyetlen riffek és egészen elképesztő színvonalú és kidolgozottságú szólók mind-mind eszünkbe juttathatják a stílusalapítókat. Az egyébként szenzációs Dogmaniacal című szerzemény esetében talán ez a jelleg a kelleténél is jobban kidomborodik, de kit is érdekel ez, ha ennyire fantasztikus a Havok teljesítménye?
Külön ki kell emelni a zenekarhoz frissen csatlakozott Nick Schendzielos (Job for a Cowboy, Cephalic Carnage) basszusjátékát: egészen kivételes élmény hallani azokat a témákat, melyeket szinte minden tételben kiemelt szerepkörben játszik. De Pete Webber dobos és Reece Scruggs szólógitáros is kitesz magáért, azaz olyan hangszeres teljesítményt kapunk végig az egész korongon, amelyre emlékezni fogunk. Steve Evetts producer (Sepultura, The Dillinger Escape Plan, M.O.D., Warbringer) pedig egy dögös, telt megszólalást pakolt a banda alá (különösen a basszus- és a dobhangzás sikerült frenetikusra), mely korántsem retro-jellegű, hanem modern és mai, de egyben mentes mindenféle steril, digitális éltől is.
Hosszan és élvezettel lehetne még elemezgetni a dalokat, de ez teljes mértékben felesleges lenne: az élvezetet tartogassuk a zenehallgatásra. Nem az a fajta thrash ez, mely egyszerűségével, de húzásával és lendületével ledönt a lábunkról, azaz bulizásra nem igazán alkalmas. A Havok inkább az a fejhallgatós, odafigyelős metal és mivel a "Conformicide" majd' egy órás anyag, hosszú hónapokra vagy akár évekre is tartogat magában bőven felfedeznivalót.
9,5/10
