SLAGDUSTER - Deadweight (2017)

2017. április 19. - Kovenant

slagduster_cover.jpg

A fizikai elzártság, a minden jelentősebb zenei színtértől meglévő földrajzi távolság általában nem kecsegtet sok jóval: ha egy banda nincs benne a szcéna vérkeringésében, akkor általában nem is igen tudja követni a fejleményeket, illetve a csapat puszta létéről is hamar elfelejtkezhet a nagyérdemű. Kanada legnyugatibb részéből, Brit Columbia tartományból érkezett a négytagú Slagduster, mégpedig egy négyezer fős városkából (Grand Forks). A település mellett működött egy rézbánya, melyet még 1935-ben bezártak, de hatalmas salakhalmok maradtak ott az iparosítás mementóiként (innen a zenekar neve is). Ha most mindebből a sludge metalra asszociálnánk, akkor jó nagyot tévednénk: a játék neve technikás progresszív metal (ha tetszik: mathcore), mégpedig annak legkitekertebb formájában.

Bevallom, sosem sikerült megbarátkoznom az olyan bandákkal, mint a The Dillinger Escape Plan, a Protest The Hero vagy éppen a Between The Buried And Me. Ezt az iszonyatosan agyas, agyoncsavart, l'art pour l'art stílust, melyet ma tulajdonképpen mathcore-ként azonosítunk, rendkívül öncélúnak és fárasztónak érzem. Természetesen elképedek a zenészek hangszeres felkészültségén és teljesítményén, csak éppen az értelmét nem nagyon látom az egésznek: a hetvenes évek progresszív rock zenekarai - még a negyedórás instrumentális szvitek közben - sem felejtettek el dalokat írni, de valahogy ez ma nem áll a zeneszerzés középpontjában a hasonszőrű bandák esetében.

A zene elsősorban érzelmeket közvetít: ha erre képtelen, akkor nem sokban fog különbözni attól, mintha egy kiváló színész a telefonkönyvet olvasná fel csodálatos artikulációval. Szerencsére a Slagduster második albuma, mely "Deadweight" címmel május 5-én érkezik saját kiadójuk, a Waterlow Audio Records gondozásában, jóval többet tartalmaz, mint pusztán mesterségbeli tudást és technikai csili-vilit.

Amellett, hogy minden kötelező kellék itt van a kanadaiak zenéjében (tördelt, poliritmikus ütemek, szinte követhetetlen tempóváltások), számtalan érdekes és egészen meglepő hatást is beemeltek a dalokba. A Peeping Ron eszement funkys, groove-os riffjei egyben egyértelműen a death metalban gyökereznek, míg a Profane Puppet egy szinte dzsesszesen összetett szerzemény, melyben Shane Sherman egészen félelmetesen hozza ezt a lefojtott, torokhangú hörgését. 

Teljesen szabad és kompromisszumok nélküli kísérletezés megy végig a "Deadweight" korongon, azonban ez korántsem jelenti az idétlen, öncélú megoldások halmozását. Meglepően egységes hangulatú a Slagduster korongja, mely nekem egyáltalán nem volt súlyos vagy komor, egészen addig, míg el nem olvastam a dalszövegeket. Itt alaposan meglepődtem, mert a legsötétebb dolgokról (kábítószerfüggésről, vérfertőzésről, szexuális erőszakról) énekel a csapat: a varázslatos, rengeteg szárnyaló dallamot rejtő szólók hallatán erre azért nem gondoltam volna. Alex Huber gitáros zseniálisan hozza be a melódiákat még a legelborultabb riffőrületek közé is: kell is neki, mert az ének agresszív egyszerűsége mellett egyértelműen az ő feladata a dallamvezetés. 

Az első négy nóta rendkívül erős, illetve a korong vége felé található Cheer Up Clown kiugró tétel még, de a lemez második fele már nem sikerült olyan erősre, ha tetszik, akkor mintha egy kicsit elfogyott volna a kreatív lendület és némi önismétlés is felbukkan a dalokban. Természetesen ez a Slagduster eszementségének tükrében értendő: sok más zenekar a fél karját is odaadná azért az ötlethalmazért, mely a kanadaiak korongján található és egy hagyományosabb megközelítésű banda akár egy teljes életművet kihozhatna ezekből.

Aki a modern, a régi formákat felrúgó metalt, a formabontó megoldásokat szereti, annak a "Deadweight" a megvalósult zenei álom. A tradicionális, verze-refrén-verze-refrén-szóló-refrén felépítésű és dallamvezetésű dalok hívei bizony a fejüket vakarhatják és minden bizonnyal az első nóta után dühösen hagyják majd ott a Slagduster produkcióját. Megjósolni sem tudom, hogy meddig és hová jut el ez a brigád második korongjával: minden zenei központtól és színtértől távol alkotnak egy igencsak underground stílusban, de rendkívül érdekes és kreatív módon. Érdemes velük próbát tenni.

8/10

slagduster_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4412436563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.