Még február 3-án jelent meg a német Nailed To Obscurity harmadik soralbuma az Apostasy Records gondozásában "King Delusion" címmel és bizony - nincs mit ezen szépíteni - elsüllyedt a promóanyagok között. A véletlen szerencsének - azaz a promómappa rendszeres időközönként történő takarításának - köszönhetően megakadt a szemem a lemezborítón, majd a stílusmeghatározáson (dallamos doom/death) és már nem is volt kérdéses, hogy mi lesz a következő recenzió tárgya. Ezzel pedig rá is leltem az év eddigi egyik legjobb kiadványára, azt pedig előre ki merem jelenteni, hogy az év végi listánkon szerepelni fog, ehhez kétség sem férhet.
A 2005-ben alakult, alsó-szászországi csapat az általam egyik legjobban kedvelt vonalon dolgozik, melyet talán három zenekar munkásságával lehetne fémjelezni: Novembers Doom, korai Katatonia és Paradise Lost (illetve ez utóbbi esetében idevehetjük friss anyagukat is). A Nailed To Obscurity súlyos, sötét elegyét hozza ezeknek a hatásoknak, de teszi ezt elképesztő színvonalon, varázslatos dallamokkal és olyan érzelmi-hangulati töltéssel, melyet tényleg csak nagyítóval találni a színtéren.
Raimund Ennenga személyében egy rendkívül karakteres hangú hörgőse van a csapatnak, aki tiszta énekét szinte alig használja, így nem futunk bele a ma már eléggé klisés tiszta refrén/brutális verze megoldásba. A frontember csak akkor alkalmazza a dallamokat, amikor azt az adott dal hangulata megkívánja, így tényleg van jelentősége ezeknek a témáknak. Ilyen alkalom a Protean című tétel, melyben az érdekes ütemek alá kúszó, Katatoniát idéző dallamok külön feszültséget teremtenek, amit aztán szépen kibontanak a besúlyosodó gitárok.
Jól esett hallani, hogy a Nailed To Obscurity amellett, hogy az egyik legpatinásabb stílusban alkot (doom/death), mégsem fél olyan kortárs hatásokat is bevonni zenéjébe, melyektől sok régi vágású rajongó ódzkodik. A post-metal dallamai, hangszerelési megoldásai (szellős, akkordbontogatós gitártémák, a standard, kicentizett dobolástól merőben eltérő, kalandozósabb ütemek) sorra feltűnnek majd' minden egyes dalban, így oldva kissé a kétségtelenül rendkívül szikár, komor atmoszférát.
Külön érdemes kiemelni a két gitáros, Volker Dieken és Jan-Ole Lamberti teljesítményét: már a címadó tételben észrevehető az, hogy kifejezetten izgalmasan vegyítik a kemény riffelést és a szellősebb lazább témákat, egészen különleges húzást adva így az alaptémának. A - gondolom - felváltva végzett szólómunka kifejezetten visszafogott, a melódiák és a hangulatok kibontására koncentráló, így szerencsére semmiféle öncélú magamutogatással nem találkozunk az albumon. Pontosan annyit és ott játszanak, amit az adott szerzemény megkíván és szervesen illeszkednek mindig a zenei mondanivalóhoz.
A rövid átkötő tételt nem számítva hét dalt kapunk bő ötven percben, azaz szinte mindegyik nóta többszörös tempó- és témaváltásokat tartalmaz, alaposan bejárva az érzelmek teljes spektrumát. Szerencsére nyoma sincs itt a post-metal anyagokban rendre visszaköszönő olcsó megoldásnak, azaz az érzelmek szélsőséges hatások általi erőltetett kiváltásának (ezt bátran nevezzük giccsnek), hanem a dalok a maguk organikus, természetes kifutásával érnek el egy-egy emocionális csúcspontra.
A megszólalás is rendkívül kellemes és egyben szintén visszafogott: Victor Santura producer (Triptykon, Dark Fortress, Noneuclid) Woodshed Stúdiójában kiváló munkát végzett. Azt a hangzást kedvelem, amely nem áll útjába a befogadásnak, nem tolakszik a fülünkbe tökéletességével, hanem szinte észrevétlenül van csak jelen tisztaságával. Nos, a "King Delusion" esetében ezt maximálisan sikerült elérnie a németeknek. A kellően nyomasztó és elgondolkodtató borítófestmény pedig az argentin Santiago Caruso műve.
Több szót nem is érdemes pazarolni a lemez méltatására: egyszerűen hallgatni kell. Igazi, intelligens, súlyos, sötét, mégsem embertelen és technicista metal ez, hanem gyönyörű dallamokat tartalmazó, amolyan utaztatós muzsika. Kétségtelenül kell egyfajta hozzáállás az album hangulatához, de aki közel érzi magához a doom/death világát, annak számára kizárt a csalódás.
9,5/10
