ASHEN EPITAPH - Interjú

2017. június 01. - blackgnes

sturc_mihajlo_basszusgitar_boros_attila_gitar_enek_gyori_norbert_gitar_habram_attila_dob.jpg

Nem túlzok, ha azt mondom, Észak-Vajdaság keményebb metal világának bevezetéséért az egyik felelős a zentai Ashen Epitaph, mely 4 lelkes tizenévesből állt össze 2003-ban, s napjainkig rengeteg helyre eljutva, rengeteg dolgot elérve büszkélkedhetünk velük: EP-k, demo, albumok a legthrashebb death metalban.

(Šturc Mihajlo - basszusgitár ; Boros Attila - ének, gitár ; Győri Norbert - gitár, vokál ; Habram Attila - dob)

Győri Norbit faggattam ki, a szólógitáros örök tini-metalos arcot:

Nagy múltú zenekar vagytok, úgy értem, sok mindent megéltetek együtt már: sikereket, mélypontokat is. A zenekar kiépítése előtt is barátok voltatok, vagy csak utána alakult ki? Mit gondolsz mennyire fontos az, hogy nem csak zenészek vagytok egymásnak?

Elolvasva, hogy “nagy múltú”, elég furán hangzik. Aztán belegondolok, indulásunkkor még kazettákat rongyosra hallgatva próbáltuk megfejteni, mit játszik egy adott kedvencünk, hogy lenyúljuk a dalt tőlük, a CD elpusztíthatatlannak tűnt,  a Sziget még rockfesztivál volt, az Internetről inkább csak hallottunk, mint használtuk - akkor igen, már annyira nem is fura, csak épp észre sem vettük ezt a 14 évet. Az egész egyébként hullámvasút, nagy siker volt az első fellépésünknek, kiadványunk, az első videónk, az első belgrádi, budapesti koncertünk, az első turnénk, az első lemez.

Nagy pofára esés, mikor a közönségszám apadt, mikor beégsz a stúdióban, esetleg a fellépésen, mert magaddal viszed a deszkákra a problémáidat. Mikor minden jól megy, nagyon jó barátok vagyunk, mikor nem igazán, akkor marad a bunyó meg az agyalás. Ennyi év után tagcsere nélkül inkább már családi hangulat uralkodik, mint baráti. Egy egység, amit nem szívesen bontanál meg. Ebben nem csak a zenekar van, még sokan - mostanra (sajnos) szerte a világon, akik a zenekar részei, barátai-barátaink. Jó lenne ezt professzionálisan csinálni, de nem olyan áron, hogy akkor most fapofával mutogatom az új arcnak a dalokat, akinek valószínűleg még betonbiztos fél évig lesz kedve zenélni. Az ilyenért rendes fizetés kellene, és sok. Mert ez egy hobbi, ami nagyon sok időt és energiát emészt fel. Ha nem örömből csinálod, nem olyan egyénekkel, akikkel szeretsz is lógni, akkor nagyon kemény pszichikai munka. A hobbi addig hobbi, míg nem munka, dolgozni meg kevés pénzért senki sem szeret, még ha sokan is csinálják...

A Benediction nótáról kapta a nevét a bandátok, van ennek valami háttere is vagy csak simán mindannyian szeretitek az együttest?

Valóban szeretjük mindannyian, de létezik egy félhivatalos elzárkózás a konkrét dalcím nyúlástól, mert azt hiszem, először Epitaph volt, aztán feltűnt egy hétvégi banda Epitaph néven, és a többiek kitalálták, hogy legyen Ashen Epitaph. Amennyiben jól tudom, ennél a fontos pillanatnál még Orko (ex-Mortal Remains, ex-Nevergreen, Jane Dark, UpRize) is ott volt és ő mondta, hogy most az miatt ne legyen vacilla, mert a Benedictionnek van egy ilyen dala. Amúgy talán ez miatt is, de sokan hasonlították zenénket a övékéhez, ami egyesek szerint inkább gáz, mert a Benediction többek szerint is másodvonalas banda, akiknek mi is csak az árnyéka vagyunk.

Nos, én szeretem a Benedictiont nagyon, a többiek is, az okosok véleményére meg régen is szartunk, és teljesen jól érezzük magunkat. Boros egyébként még az első kiadványunk körül váltott pár levelet a dobos fiával, akinek feltűnt a bandanév, ezért ránk írt érdeklődésből. Aztán pár éve sikerült velük találkozni, kaptak tőlünk cédét, a régi énekes a metalműsorában promótálta már a bandát, tehát tudnak rólunk. Mikor legközelebb is lesz Benediction a környéken, mi biztos megyünk, lehet akármennyire is Dark Is The Season

dareen_brooks_-al_a_benedictionbol.JPG

(Darren Brookes - Benediction - és Győri Norbi)

Minden bandánál nagy dolog behatárolni, hogy milyen stílusban is mozognak leginkább. Régen ez könnyebb volt, de most már minden együttes legalább két fő stílusirányzatot határoz meg magának. Nektek ugyebár a death/thrash, van-e olyan dalotok, ami kicsikét más hangzásilag illetve szövegvilágában?

Régebben, mikor kissé egyszerűbb volt a dolog, akkor mondtam hogy death metal, aztán mondtuk ugye a thrasht is, mert alapvetően nem death metal szövegvilág van, sokkal inkább thrashes. Boros írja a szövegeket, ő soha nem is volt egy horrorrajongó, az okkultizmus sem érdekelte - és ezek a témák jellemzőek ugye az eredendő death metal szövegvilágra. Ő elvitte a szövegeket ilyen reál irányba, és nincs is ezzel baj. Aztán múlt az idő, egyre többen jöttek ezzel az old school dologgal, amitől én falra mászok, mert nem vagyunk retro-banda, csak lehet, nehezen lépünk előre. Valamelyik nap hallgattam épp a saját zenénket, és hasonlítgattam az új bandákkal. Meg kell hagyni, a jelenlegi death metal színtérhez kevés közünk van. Akkor marad megint ez az old school dolog, ami megint azért nem jó, mert ha összehasonlítod a többivel, akkor a mi zenénk maibb. Mondjuk úgy, négy metalos arc, akik death metalt akarnak játszani, aztán valami lesz belőle.

Mely zenekarok inspiráltak titeket az eddigiek során, illetve akik most?

Talán azok a bandák, akiktől be tudtunk szerezni lemezeket, mert akkoriban ez a zenehallgatás fő kritériuma volt. Főleg death/thrash/black metal zenekarok, mint az Entombed, Morbid Angel, Kreator, Carcass, Vader, Krabathor, Dissection, Deicide, Gorefest, Sodom, Megadeth, Amorphis, At The Gates, Malevolent Creation.....  Induláskor leginkább az akkori csúcsprodukciókat hallgattuk extrém stílusban, aztán a netnek köszönhetően egyre több zenéhez jutottunk, én egy időben totál átálltam a régi death/black/thrash demókra a 80-as évekből, Boros viszont az akkori modern metalra, mint az In Flames, Messuggah, Cadaveres, Soulfly.

Volt egy buli, mikor mondtam, ha ő a Soliwork pólóban lép fel, akkor én a Nine Inch Nails-ben, erre Habram kijelentette, hogy ideje már egyszer elővenni  a KISS pólóját - így protestáltunk a másik zenei világa ellen. Az adott korszak és körülöttünk zajló események egyébként mindig rányomják a bélyegüket a zenénkre. Mikor sokat forogtunk a hazai/hu undergroundban, akkor az a színtér befolyásolt bennünket, Awaiting Fear, Azazel, Nadir, Disdained, Anguish Sublime, Posmrtna Liturgija, Avet, Mor, MAD Goya, Bethor, Infest, stb. Látod, hogyan csinálják mások, lesel tőlük, van egy egészséges versenyszellem. Egy időben például annyit nyomultunk a MAD Goyával, hogy elkezdtük mi is hallgatni a 80-as évek crossover zenéit, Blazsó házibulijain Újvidéken szippantottuk magunkba teljesen a Suicidal Tendencies, D.R.I. világát.

Annyit lógtunk együtt, hogy szinte egy banda lettünk, született is egy MAD Goyás dalunk, Habram fel is írta Facebookra stílusmeghatározásként az alcoholic death metal division-t, ami egyértelműen utalás volt rájuk. Aztán amióta Mackónál (ex-Vicious Circle, ex-All the Arms We Need, ex-Forge, Tales From Beyond, Jane Dark) vételezünk, értelemszerűen belekerülnek olyan hatások is,  melyek inkább a Jane Darkot jellemzik. Aztán ott vannak közvetett hatások. A nagyon divatos dolgok az idegeimre mennek, és talán nem is annyira szándékosan, de mást csinálunk. Mikor mindenki (a környéken) a kristálytiszta produkciókra gyúrt a Sonic Sindycate, Dillinger Esape Plan nyomán, mi elkészítettük a "Somewhere" lemezt, ami szinte zsigerből lett felrántva.

Aztán a finomkodós metalos hozzáállás, ami ennek a korszaknak a hordaléka volt, szintén kihozta a zenekar nagy részéből az Axel Rose-t. Volt ilyen hogy a legnagyobb jóindulattal lehívtuk az erdőbe sütögetni pár ilyen finom metal arcot, de azt hitték, őket akarjuk megsütögetni és elmenekültek. Jelenleg Zentán leginkább a reggae zene és Malom Feszt hatása alatt vagyunk, ha akarjuk, ha nem. A  tűz körül táncoló részeg hippi lányok, a sok szeretet, és pozitív gondolkodás most még távolabb áll tőlünk.

Ennek a hatása alatt minden reagge/ska/pop ritmust száműztünk a zenéből - habár Habramnak volt pár tuti témája, elhiheted. Valamint várjuk az apokalipszist, kidobtuk az akusztikus gitárokat, csak teliholdkor találkozunk kizárólag temetőkben. Komolyra fordítva: tényleg minden hat a “művészetre” közvetlen-közvetlenül. Jelenleg a zenekar egyébként azt hallgatja, amit szerintem régen is. Mindig feltűnik viszont 1-2 új kedvenc, például legutóbb a Mgla, Gutalax, Sólstafir, de asszem, Habram titokban glam rockot nyomat mostanság, mert jó az idő, Miskó jódlit Erdélyben, Boros vah pedálos funkit, én meg még mindig Máté Pétert és Apostolt.

Mostanában nem sokat hallunk az Ashenről, mi, rajongók.. hát hol vagytok elveszve?

Akkor először is magyarázkodnék, nem vagyunk annyira elveszve, történnek dolgok, de inkább csendben. Másrészt ez azért fél igazság, mert nincs annyi időnk már, mint régen, mondjuk úgy, elég jól felnőttük ennyi idő alatt, lényegében a suliból könnyebb lógni, mint a melóból. Volt pár év, mikor én hátráltattam sok dolgot, de most Miskón van a sor. Tavaly elköltözött ideiglenesen a barátnőjével Romániába élni és dolgozni. Akkor megbeszéltük - az addigi tapasztalatokból kiindulva - hogy akkor most várunk, mivel tagcserét nem akarunk, de átmeneti megoldást sem. Én is el voltam nagyon foglalva a munkámmal, megegyeztünk a visszatérése utáni folytatásban. Ez a szünet talán  nekünk is jól jön, kiéhezünk, átgondolunk dolgokat. Több mint fél év után múltkor ismét egy próbateremben voltunk. Fantasztikus érzés volt, megérintett minket az egész zenélési őrület, jöttek az ötletek, fasza volt a hangulat. Az eltűnés miatt egyébként voltak feszültségek bőven, mikor például sorban mondtuk le a koncertmeghívásokat. Az idei nyáron sokat buktunk, komoly fesztiválokat voltunk kénytelenek visszautasítani, ami komoly pénzel járt volna. Nem örültünk.....

Több ismerősömtől hallom nem először, hogy hiányolnak egy-egy jó kis Ashen bulit, illetve hogy nyaggassalak már téged kicsit, hogy dobjatok össze valamit magatoknak is, ne csak a 200 grama 200 dinara partykat. Mit tudsz ezeknek a türelmetlenkedő metálosoknak mondani?

Azt hiszem, pont a mi koncertünk nyitotta ezt a buli sorozatot, az All the Arms We Need lépett még fel mellettünk és a Testet Ölt, de lehet sokan ott sem voltak még azon a fellépésen azok közül,akik manapság járnak. Talán ősztől várhatóak koncertek, ha nem is sok. Zentán egy fellépésünk mindenképpen lesz, valamint Újvidéken, Belgrádban, Szegeden és Budapesten. A többi az kérdőjel, még nem tudom, hogyan tudjuk beosztani a szabadidőnket. Annyi bizonyos, hogy már nem leszünk az orrba-szájba zenélős banda, akik voltunk régen. Egyrészt akkor igény sincs már az ilyen Becse-Szabadka-Kikinda relációkra, másrészt azt a kevés időnket, ami lesz, lehet inkább próbateremben új dalok írásával kellene tölteni vagy komoly koncertek és turnék szervezésével. Igyekszünk új távlatokat nyitni magunknak, mert egy nagy kört lefutottunk 14 év alatt, most változtatni kell, hogy tudunk-e, az majd kiderül. Persze továbbra is azon áll kit-merre sodor az élet tovább.

Tartja a mondás, hogy vihar előtt nagy a csend. Bátran gondolhatjuk ezt most is? Nem sokat hallunk rólatok, valami új albummal készültök visszarobbanni?

A fellépések apropója valójában az új lemezünk megjelenése lesz. Sajnos ez jól elhúzódott, mert a dalokat még 2013 végén készítettük. Időközben aztán én leléptem külföldre, Habram füvet nyírt, Boros melózott napi 26-ot, aztán Miskó lécelt le. Tehát van kifogás. Az új lemez egyébként "The Formed Fourth Enigma" címen jelenik meg a szerbiai Grom Records gondozásában. Ez egy elég jól működő extrém underground kiadó, és nem titok, egy barátunk tartja, Rakic Milan, aki még az egyetemi évek óta cimbink és rajongónk. Régóta szó volt már közös együttműködésről, de ez eddig csak a fellépés szervezések terén valósult meg. Nem titok, az előző kiadónkkal nem épp barátian váltunk el egymástól. Jelenleg viszont  egy nagyon korrekt kapcsolatnak nézünk elébe.

Mennyire tartjátok majd meg a régi vonalatokat (nem testalkatra) így, hogy elég nagy "szüneten" vagytok/voltatok már egy ideje?

Pedig a testalkat is egy ok, amiért kissé eltűntünk. Most kezdünk edzőterembe járni, hisz stílusosan kell kinézzünk a színpadon. Egy elég jó kis paróka üzlet címét szerezte be nekünk Habram, ott is be kell vásárolnunk, Miskó kezeskedett a botoxról, ő is évek óta használja, és nagyon elégedett. A zenei  vonalat illetően túl nagy változás nem lesz. Mondjuk dalírás közben is feloszlottunk vagy hatszor, vételezés közben 12-szer, ötször csúnyán összeverekedtünk, de csak rajta lesz pár dal ami nem nyerte el mindenki tetszését egyformán. Jelenleg a keverés zajlik Mackónál, ez sem lesz egy sima ügy, de pozitívan állunk hozzá, talán létrejön egy olyan hangzás, ami miatt nem oszlunk fel, és Mackó is épp idegekkel kerül ki a kaotikus követeléseinkből. Az új lemez  egyébként szerintem olyan, mintha válogatás lenne. Vannak rajta komplexebb-marconább cuccok, amik az előző kiadványt jellemezték, bunkó témák, amik a kettes lemezt, és pár melo-deathesebb dal, amik az elsőt. A jövőt, de akár a jelent nézve, én már sokkal többet kísérleteznék, de mondjuk Habramnak ez nem tetszik, vagy nem olyan kísérlet, ami neki tetszik, aztán Boros is szerintem játszana kissé más keretek között, Misa is mindig akar valamit, de sajnos 14 év alatt nem tudta nekünk megfogalmazni, mi is lenne az.

Tény, hogy be kell lazulnunk a még újabb dalokhoz és lemezhez, talán ösztönből felrántani, mert a sok agyalásnak nálunk nincs hatása, csak civódás van belőle, az idő repül, a mi diszkográfiánk pedig nem áll épp sok lemezből. Én nem szeretem az önismétlő bandákat, nem tudok úgy dalt sem írni, hogy deja-vu érzésem van, de radikális változások biztos soha nem lesznek, finomítás igen. Meglepetést senki se várjon az új anyagtól, de szerintem akkor is ez az eddigi legjobb lemezünk. Mindenki vegye meg szépen eredetiben, persze azért is, mert a befolyó pénzből tudunk majd új flancos pólókat készíteni, és ezt a lóvét meg a következő lemez stúdió idejére tudjuk szánni.

Honnan jött ez nektek, hogy ne csak a saját koncertjeitekkel foglalkozzatok, hanem koncertszervezéssel is?

Ez a kezdetektől így volt. Mindig is részt vettünk szervezésekben, mivel ha mi nem csináltuk, akkor senki. Ebben az országban ilyen zenére nincs menedzsment, ha van akkor gyorsan bebukik, mert akkora pénz nincs benne, hogy élni is tudj belőle. Ekkor jönnek a képbe az amatőr lelkes szervezők, akik mi is voltunk/vagyunk. Aztán tizenpár év elég ahhoz, hogy annyit bukj, hogy kénytelen legyél rendesen csinálni, de továbbra is csakis lelkesedésből. Az egyik oldalról a zenekari szünet is közrejátszott, másrészt unalom volt a környéken, harmadrészt szerettük volna, ha ismét szétterjed a műfaj a fiatalok körében is. Mikor belegondolok ebbe a koncertszervezésbe, úgy is érzem, kezdünk egy intézmény lenni, ami az Észak-Vajdaság extrém zenei életének egyik fő felelőse. Persze ezt mi vállaltuk be, de kölyökkorunk óta ebben vagyunk. Ma is ugyanakkora lendülettel megyünk mi is bulizni koncertekre, mint régen, követjük a fiatal bandákat és nem azért, hogy padlót töröltessünk velük. Akinek tudunk segítünk, és mindig is segítettünk. Aki olyanokat állít rólunk, hogy átbasszuk az embereket, az valószínűleg irigységből teszi, és nem is ismer minket személyesen. Mikor mi nem tudunk elvállalni egy fellépést, mindig beajánlok valami fiatal bandát, aztán a szervező eldönti érdekli-e.

Mit gondolsz, van még jövője az underground metalnak és társainak Vajdaságban? Mivel sok együttes inkább felfelé Európa szerte próbálkozik inkább, mint itthon.

Észak-Vajdaságban a magyarlakta vidékeken az emberek azt hiszik, Magyarországon élnek, gyakran azt sem tudják, milyen sokszínű és gazdag az underground élet itt, de meg kell hagyni, gazdagabb volt. Betett az elvándorlás, betesz a színvonalon megakadás, amiben akár egy Ashen Epitaph is dagonyáz. Egy idő után kilövöd az összes kártyád, feljebb pedig csak sok pénzel tudsz kerülni. Meghatározol egy kort és ha a dolgaid addig nem úgy állnak, akkor nem tudsz többé belefektetni, mert a rezsire, kajára, lakásra, kocsira, mosógépre, később a gyerekedre költesz. Vannak fontosabb dolgok, a bandád stagnál, eleged lesz, ugyanazok az arcok, ugyanazok a körök, majd feladod, feladjátok. Minálunk nem tudsz annyi pénzt összezenélni, árulni kiegészítőkből, hogy befizesd magad komoly turnékra, komoly promóciókra. Ezért az underground nem tud továbbfejlődni.....mert teszem hozzá, az underground nem arról szól, hogy hat embernek zenélsz minden este, inkább arról, hogy te jókedvvel csináld akkor is, ha néha becsúszik ilyen. Kezdő zenekarok mindig lesznek, csak jó lenne, ha senki sem adná fel, mert mindig jönnek fiatalabbak, akik gyakran pont az idősebbek kedvét hozzák vissza.

Az undegroundnak tehát van jövője itthon, csak kérdés, milyen. Nagyon sok minden meg kell, hogy változzon a pozitív kilátásokhoz, mert sajnos összetalálkoztunk az utóbbi időben a szobarockerek fogalmával, ami egy virtuális undergroundot hoz létre. A virtualitás csak egy szelete a valóságnak, fontos része mára mindannyiunk életének, de érezni kell az egyensúlyt. Ki kell menni a koncertekre, szervezkedni kell, bővülni, keveredni, csajozni, pasizni, ismerkedni, bandázni, utazni, mert valahol mindennek ez a lényege: jól érezd magad, kiadj magadból valamit, része legyél valaminek, legyen véleményed, változtass. Ezt pedig nem szabad egy virtuális térre szűkíteni, mert továbbra is létezik az utca betonja, az erdő mélye.

Végszónak pedig annyit mondanék, support the underground! 

ELÉRHETŐSÉGEIK:

ashenepitaphofficial@gmail.com

Facebook

az_utolso_elo_fellepes_kanizsa_feszten.JPG

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2312557235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.