A tegnapi nap egy átlagos szerdának indult, aztán később legalább 1000 ember számára vált egy másfél órás utazássá. Igen, a Mastodon budapesti koncertjéről van szó, ugyanis tegnap a Barba Negra Trackben jártunk, ahol a hazai zenészek nagy része is megfordult, ugyanis összefutottunk Blind Gergővel, az egész Road zenekarral, de képviseltette magát a Useme és a Depresszió is.
Mostanában sajnos gyakori, hogy a külföldi nagy turnék nem szeretnének helyi előzenekart. Szerencsére ezúttal ez másképp volt, így az Ørdøg felléphetett tegnap. A korai kezdés ellenére, már rengetegen kint italoztak és hallgatták a magyar csapatot. A srácok természetesen rászolgáltak a lehetőségre, és éltek is vele. Jó koncertet adtak az amerikai négyes előtt.
Eleinte kicsit szkeptikusan álltam ahhoz, hogy valóban lesz e 90 perc a Mastodon koncertje. Nos, kellemeset csalódtam. A csapat nem kevesebb, mint 20 dalt adott elő az este folyamán. Ez igen! Utólag a listát bogarászva jöttem csak rá, hogy milyen szerencsések is voltunk tegnap. Annyira bele lehetett merülni a zenébe, hogy fel sem tűnt ez a sok szám. Az új lemez, azaz az "Emperor of Sand" (lemezkritika ITT) turnéja a mostani, így erről a korongról 7 dalt kaptunk. A legjobbakat gyakorlatilag mind előadták. Mi is imádtuk a lemezt, ugyanis 10 pontot adtunk rá a megjelenéskor.
Emellett a régebbi albumok is helyet kaptak természetesen. A zenekar idén 17 éves és én is legalább 10 éve ismerem őket, így külön öröm volt számomra a sok régebbi szerzemény. Az első korongról is válogattak két dalt és az idő is elegendő volt ahhoz, hogy az újak mellett egy igazi best of műsort is kapjunk. A látvány önmagáért beszélt, a szabadtér amúgy is egy nagyon kellemes hangulatot teremtett, és a hangzás is teljesen rendben volt. Igazi kikapcsolódást és bulizást nyújtott ez az este mindenki számára. Az énekesi kvalitásokat pedig külön érdemes kiemelni minden tagnál. Zseniális! Mivel én csak a lemezeket hallgatom tőlük, így eszembe sem jutott például, hogy a dobos mit művel ott hátul.
Az est egyik legszebb pillanata az apuka nyakában ülő kisfiú volt, aki az egész koncert alatt mindkét kezével "metálvillát" formálva élvezte végig a koncertet, a másik pedig, hogy a dobos a koncert végén elénekeltette a "Happy Birthday"-t, a basszusgitáros (Troy Sanders) testvérének. Szép pillanatok voltak ezek is, és hozzátettek pozitív irányba az élményhez.
- Colony of Birchmen
- March of the Fire Ants
