Rozsdagyár

ADRENALINE MOB - We The People (2017)

2017. július 01. - Dan696

adre323.jpg

Érdekes egy zenekar az amerikai Adrenaline Mob. Egy szupergroup-ról van szó, melyet a Symphony X énekese, Russell Allen alapított 2011-ben. Ilyen rövid idő alatt már egy rakás tagot felzabáltak, számomra a legfájóbb a Disturbed basszeros, John Moyer hiánya. Legutóbbi lemezük, a 2014-es "Men Of Honor" nem volt ugyan rossz, de viszonylagos monotonitása és gyakori önismétlése számomra elég nagy csalódássá tette, pedig az előzményét, az "Omertá"-t nagyon kedveltem. Június 2-án viszont megérkezett a harmadik albumuk a Century Media Records gondozásában, nézzük milyen lett. 

Már az elején megütköztem, még a legelső hang meghallgatása előtt. Jópofa a borító, de valamiért mégsem annyira figyelemfelkeltő, mint az első kettőé. Mindegy, ez csak kukacoskodás, de nekem feltűnt. Csapjunk a közepébe, az elsőként megklipesített King Of The Ring egy nagyon erőteljes dal, eszméletlen húzással és....brutális Disturbed ízekkel, ami később sem fog maradéktalanul eltűnni. Az ezt követő címadó nóta viszont tök hangulatos darab, egy elég fülbemászó refrénnel. Igazából az album első fele több mint rendben van. Elég hamar sikerült túltennem magam a Disturbed feelingen, ráadásul a legjobb dalok is itt vannak. Személyes kedvencem a The Killer's Inside lett, főleg a ritka hangulatos és agyba ülős ének témák miatt. 

Az eddigi albumokon meg voltam elégedve a zenészek teljesítményével. Még a gyakori tagcserék ellenére is azért érzetem mindig, hogy Russell a lehető legjobb embereket válogatja maga köré. A dalok jók voltak, húzósak, emlékezetesek. Nos, itt más a helyzet. Ugyan maguk a dalok nem lennének rosszak, és a produkciós munka is bomba jó, viszont az album első fele után valamiért leül az egész és nem is nagyon jön vissza a hatás (zárásként egy Rebel Yell feldolgozás, ugyan már...). Őszinte leszek: három részletben sikerült meghallgatnom az albumot, és nem tudom, hogy mikor fog újra bekerülni a lejátszómba. Egyszerűen annyira unalmassá válik az egész a végére, hogy egy tortúra volt végighallgatni. 

Csalódott vagyok. Benne volt a pakliban egy nagyon jó album ígérete, pláne ha az előző kettő anyagot veszem alapul. Viszont az egész egy nagyon rondán kihagyott ziccerre emlékeztet, tudod, ami után még a pályatakarítók is bocsánatot kérnek. Teljes katasztrófának nem mondanám az albumot, mert az első 5-6 nóta igenis nagyon frankó, csak ezt a profizmust kellett volna hozni a továbbiakban is, ez viszont nem sikerült. Ettől függetlenül még reménykedem benne, hogy a következő jobb lesz, de erre elég rossz szájízzel vésem oda a pontszámot. 

5/10

adrenaline-mob_2017-500x334.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2912624625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása