WINTERSUN - The Forest Seasons (2017)

2017. augusztus 07. - Dan696

1000x1000_1.jpg

Nem mondanám, hogy tűkön ülve vártam Jari-ék visszatérését, de egy egészséges kíváncsiság azért mindenképpen volt bennem. Bár a Wintersun soha nem tartozott a kedvenc bandáim közé, azért mégiscsak foglalkoztatja az egyszeri metalhead-et, hogy mégis mit kotlott az ex-Ensiferum főnök majd 5 évig az új anyag fölött. Igaz, időközben volt némi kickstarter akció is, 1-2 nagyobb volumenű koncert, Wacken, miegymás, szóval azt sem lehet mondani, hogy különösebben tököléssel ment volna el ez az idő. De végre itt van, befutott a harmadik sorlemez, a "The Forest Seasons", én meg két szék között vagyok a földön. 

Engem már elve a címe meglepett. A 2012-es "Time I" után én valamiért ennek a folytatására számítottam. Nos, ez viszont sehogy sem az, se címében, se szellemiségében. Az album felépítése leginkább egy könyvére emlékeztet. 4 dal foglal helyet az albumon, ez felfogható 4 fejezetnek, erről nekem kicsit a tavalyi Insomnium album villant be, csak ott 1 dal volt, és az volt 40 perces. Igazából ez a 4 dal egy történet, sokkal inkább egy folyamat, ami rengeteg különböző elemet sorakoztat fel.

Egyből itt is van a nyitó Awaken From The Dark Slumber. Ez a dal jelképezi a tavaszt az albumon. Ja igen, itt minden dal egy évszak, de szerintem az anyag címéből ez egyből lejöhetett. Most vissza a dalhoz. 

Az intróban szereplő erdőhangok nagyon megalapozzák az egészet, egy elég epikus, bár még így is érzelmi hullámvasútszerű atmoszférának teret biztosítva. Ez egy kicsit folkosabb, hogy úgy mondjam hagyományosabb tétel, kicsit az első album - "Wintersun" - szellemiségét idézve. Egy nagyon kellemes ívet ír le a dal, hol hangsúlyosabban extrém témákkal, hol lágy dallamokkal. Jari hangja talán minden eddiginél fajsúlyosabb szerepet kap, főleg a refrénekben hallható tiszta vokálok lettek nagyon kiemelve. Parádés nyitás, még a maga majdnem 15 percével sem lesz unalmas. 

Az ezt követő The Forest That Weeps már egy jóval érdekesebb tétel. Lapjaiban ez sem más, mint az eddigiek, viszont jóval melodikusabb, talán még epikusabb is. A nyugodt nyitány után egy olyan hangulat hatja át az egészet, mintha tényleg egy nyári éjszaka elevenedne meg hangjegyek formájában. Ami egy ütős pluszt nyújt az kórus szekció a dal végén, amiben több zenekar énekesei is feltűnnek - Ensiferum, Turisas, Moonsrrow, stb. -, hogy egy kirobbanó momentumban csúcsosodjon ki a dal.

Számomra a legszimpatikusabb tétel a történet harmadik fejezete, a beszédes című Eternal Darkness. Egyrészt ez egy black metal dal, pont. Akár a Dimmu Borgir vagy a Cradle Of Filth is írhatta volna. Másrészt olyan súlyos, sötét, dühös hangulatot áraszt magából, hogy én olyat az idei felhozatalban még nem hallottam. Ami külön szimpatikus volt benne, hogy végig fenntartotta az érdeklődésem. Ilyen hosszú - ez is több mint 14 perc - black daloknál ritka, hogy végig rá tudok koncentrálni, viszont itt már a minimális folk jelleg miatt is megérte figyelni. Egyedül talán az egyik pillanatról a másikra történő lecsapása a dalnak, ami nem annyira jött be benne. Várom a katarzist, ami el is jön, viszont egyszer csak vége. 

A záró Loneliness bár teljesen jó, sőt, nagyon hangulatos és szépen kibontakozó, engem nem annyira fogott meg. Sajnos ezt nekem már egy kicsit fárasztó volt hallgatni. Az mondjuk teljesen igaz, hogy a lemez legszebb dala, Jari itt énekli a legszebb melódiákat, de még ezzel együtt is sajnálatos módon egy kicsit lapos a végére. Ettől még lehet, hogy élőben hatalmasat fog ütni, reménykedjünk.  

Így kivonatolva, a lemez teljesen jó képet ad magáról, sőt, ez egy teljesen jó album. Mindössze egy nagyon nagy bajom van vele. Nem érzem rajta azt a minimum 4 évet, amíg készült. A dalok nagyon jók, de valahogy ennyi idő, ennyi előzetes, ennyi - lényegében - magyarázkodás után valahogy még jobbra számítottam. Tény, nem a "Time I" megismétlését vártam, hanem annak a szintnek a még magasabbra emelését. Ez sajnos nem következett be. Viszont ettől függetlenül ez egy remek anyag lett, minden pillanatában, még ha a legvége egy kicsit le is ül, de még ezzel együtt is ajánlom mindenkinek a legalább egyszeri meghallgatást, és ha már itt tartunk: szeptember 22., Barba Negra, tessék felírni, megjegyezni, ébresztőt állítani rá, ugyanis a Wintersun nálunk is bemutatja az új albumot. Az eseményt ITT találod. 

8/10

wintersun_2017.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9312723242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.