Amikor egy számomra teljesen ismeretlen zenekarról van szó, mindig nehéz róla véleményt alkotni. Főleg ha a zenekarból van akit ismersz, de teljesen más stílusból való az ismeretség. A Marcello's Mystical Mind egy igazi kivétel a hazai piacon. Egyrészt kiemelkedik, mert itthon nem sokan játszanak ilyet, másrészt angol nyelven történik mindez, ami itthon megint csak nem teszi könnyebbé a helyzetüket. Hogy mit is játszik az MMM? Nos olyan progresszív rockot, mely nem a felületes hallgatókhoz szól. Első hallgatásra nem is tudtam semmi véleményt alkotni. Valami friss, új, de mégis ismerős érzés volt.

A 7 tételes korong megjelent fizikai formában is és a "Vortex of Nonsense" címet viseli. Ez a csapat első nagyobb lélegzetvételű kiadványa. Két EP-t (Brainforest 2012, Changing Moods 2014) követően jelent meg az MZK Publishing gondozásában. Az új anyag zeneileg valamivel tömörebb, kifejezőbb, a szövegek pedig jóval személyesebbek, de összességében így is követi a korábbi kiadványok által felvázolt irányvonalat.

Általában 4-5 perces tételekkel operál az album, bár az első kettő dal rögtön kivétel, ugyanis mindkét szerzemény túl megy a 7 percen. A kicsit nehezebben emészthető The Thrill of the Chase-el indítanak, mely mindenképp egy különleges dal, de az biztos, hogy nagy falat elsőre és bátor dolog volt a lemez elejére rakni. A maga hektikusságával különös érzelmi hullámba kerülsz tőle, melyből egyenesen kiránt a The Way Things Are. Valamivel könnyedebb dal ez a fül számára, ám figyel rá, hogy benne maradj az őrületben.

A Lost Boys-nál némi átkacsintás történik a pop irányába, mely sokszor keményebb rockosabb témákba csap át. Ismételten a fülénél fogva vezetik a hallgatót különleges tájakon át. A dal vége pedig már-már bólogatós keményebb rockba vált.

Az ezt követő két tétel különleges, ugyanis az Evil Game a maga 12 percével két részben került fel a korongra. Az első rész egy misztikus, balladikus dal, mely ismét elvarázsol és különleges vidékre kalauzol minket. Miközben gyönyörű tájakon sétálunk a második tétel egy sokkal keményebb hangvétellel csap oda. A varázslat és hosszú szóló természetesen szerves része az építkezésnek.

Hogy a csapat jó értelemben mennyire őrült, azt a hatodik "szám" mutatja. Az M Interlude -ban mindent hallunk amire nem számítottunk. Van itt írógéptől a zongorán és a baba gügyögésen át a shakerig minden. A sok komoly tétel közé számomra elfér egy ilyen tétel, amin nagyon jót mulattam. A záró akkordra persze visszatér a progresszív rock és a ragadós énekdallamok. Mindez pörgősebb kivitelben, nagyszerű gitárokkal, keményebb részekkel és egy hatalmas zúzással a végén. Az Earthly Delights tökéletes lezárása az albumnak.

Összességében nagyon tetszett a lemez. Profi, érett alkotásról van szó és az is látszik, hogy nem nyeretlen két évesek kezében van a gitár és a dobverő. Nagyon kíváncsi lennék egy magyar dalra, hogy úgy milyen hatást keltene a csapat, de persze ha maradnak az angolnál, az is biztos, hogy nagyszerű dalokat fog még hozni a jövőben. A teljes lemez elérhető Spotify, iTunes, Deezer, és Amazonon is.

9/10