ACT OF DEFIANCE - Old Scars, New Wounds (2017)

2017. október 07. - Kovenant

aod_cover.jpg

Amikor Chris Boderick gitáros és Shawn Drover dobos egyszerre hagyta el a Megadeth hajóját 2014 novemberében, sokan vakarták tanácstalanul a fejüket. Ugrás volt ez az ismeretlenbe és habár fogalmunk sem lehet arról, hogy pontosan mi is folyhatott Dave Mustaine csapatában a színfalak mögött, az kétségtelen, hogy hatalmas kockázatvállalás volt a két zenész részéről otthagyni egy világszerte ismert és sikeres csapatot. Henry Derek (Scar The Martyr) énekes és Matt Bachand (Shadows Fall) basszusgitáros segítségével gyorsan megalapították az Act Of Defiance elnevezésű szupergoupot és 2015-ben meg is jelentették "Birth And The Burial" című debütalbumukat (lemezkritika ITT).

Közben az újjászervezett Megadeth nem tétlenkedett, kiadták 2016 elején pályájuk egyik legjobb korongját (lemezkritika ITT). Az Act Of Defiance sem unatkozott: fő- és vendégzenekaros turnékon vett részt, megállás nélkül promótálta bemutatkozó anyagát, melynek egyöntetűen kedvező volt a kritikai fogadtatása. Az igazán nagy berobbanás azonban váratott magára.

Ezt részben magyarázhatja is a csapat zenei világa: a thrash és a (modern) death metal elegyével van dolgunk, melyben a gitárszólóknak van kitüntetett szerepük, míg az énekdallamok inkább háttérbe szorulnak, a dallamvezetés egyértelműen Broderick feladata. Talán ennek köszönhetően az első korongon szereplő nótáknak nem igazán volt memorizálható, egyből a fejünkben megragadó refrénje, ehelyett leesett állal és sűrűn bólogatva hallgathattuk az elsöprő erejű riffeket és zseniális szólókat.

A Metal Blade gondozásában szeptember 29-én napvilágot látott második sorlemez, az "Old Scars, New Wounds" feladata lesz tehát a banda sztratoszférába lövése, azaz ismertségének és népszerűségének növelése, legalábbis a metal színtéren belül. A kérdés az, hogy a zenei tartalom támogatja-e ezt, magyarán írtak-e elég jó dalokat ehhez.  

Aki a Megadeth vonalának továbbvitelét várja, az csalódni fog. Természetesen van visszakacsintás Mustaine mester dolgaira (a nyitó M.I.A. simán lehetne az anyabanda egyik újabb tétele is és a Reborn refrénje sem áll távol ettől), de az Act Of Defiance sokkal (sokkal!) brutálisabb és húzósabb, egyértelműen death metal, mint dallamos thrash. Henry Derek több regiszterben is képes ezekre az eszementen dühös acsarkodásokra (azaz vagy középfekvésben köpködi-üvölti ki a lelkét vagy lemegy sütiszörnybe és pincemélyen hörgi ki a torkát). 

Ráadásul mintha a gitárok megszólalása is modernizálódott volna, azaz Broderick lejjebb vitte a hangolást a riffekben és bizony tördeli is az ütemeket, így nemegyszer szinte djentesen szólalnak meg ezek a falrepesztő döngölések. Némileg meglepő lehet ez a gitáros részéről, hiszen a Jag Panzer soraiban korántsem brutalizált ilyen mértékben, de hagyjuk a múltat: az Act Of Defiance egy teljesen új és elődeitől eltérő vadállat, mely - ahhoz képest, hogy egy kétéves oroszlánkölyökről van szó - hatalmasra nőt fogakkal és körmökkel támad ránk.

Jönnek szépen sorban az ütősebbnél ütősebb tételek, tele eszement szólókkal és zakatoló riffekkel és tempóval (a Molten Core igazi régisulis death metal, garantáltan letépi a fejed!), de ahogy haladunk előre az anyagban, meg kell állapítanunk, hogy az énektémák terén nem történt előrelépés. Nagyon kellenének az olyan dallamos refrének, mint amilyen például az Overexposure című nótáé: ebben az esetben tökéletes elegyet alkot a súlyos extrém metal és az ötletes, melodikus vezérdallam.

Sokadik meghallgatásra sem sikerült elkülönítenem a dalokat, azaz nem rögzült a fejemben az egyes szerzemények külön identitása, kicsit egybefolyik az aprítás, ami nem azt jelenti, hogy ne lenne egyenletesen magas színvonalú az egész korong, hanem inkább azt, hogy vagy tudatos döntés eredménye a szigorodás vagy egész egyszerűen nem azon a nyomvonalon akar a banda haladni, amelyen szerintem járniuk kellene. 

Kivételes kvalitásokkal rendelkező zenészek magas színvonalú lemeze tehát az "Old Scars, New Wounds": tényleg öröm hallgatni Broderick teljesítményét, de úgy érzem, hogy bátrabban kellene szélesíteniük a dalszerzői repertoárt és különösen az énektémákra kellene ráfeküdniük, hogy akár elsőre belénk égjenek a változatos dallamok. Az Act Of Defiance második albuma egy rendkívül egyenletes, kiérlelt anyag, mely minden metalrajongónak örömet okozhat, érdemes tehát közelebbről is megismerkedni a koronggal.

8,5/10

aod_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr212936893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.