Még tavaly február 20-án jelent meg az orosz Mazzar Records gondozásában a szintén orosz God Syndrome debütalbuma "Controverse" címmel, de csak mostanában jutott el hozzám az anyag: zeneileg korántsem kezdő csapatról van szó, mindazonáltal azon több ezer feltörekvő zenekar közé tartoznak ők, akik szeretnének legalább addig eljutni, hogy nevük bekerüljön a nemzetközi metal közösség körforgásába. A választott stílusuk nem kedvez ennek: régisulis és dallamos death metal keverékét játsszák (megközelítőleg 80-20%-os arányban), a jelenlegi trendek teljes figyelmen kívül hagyásával és kompromisszumok nélkül.
Az együttes 2011-ben alakult meg Szamara városában, mely Oroszország európai területének keleti részében helyezkedik el és elsősorban az űrkutatásban és az űriparban betöltött szerepe miatt lehet ismert. A God Syndrome 2013-ban jelentkezett a "Downfall Omen" című EP-vel, aztán 2016-ban érkezett a lengyel Pawel Jaroszewicz (a Decapitated, a Vader és a Hate korábbi tagjának) segítségével felvett bemutatkozás.
A csapat biográfiájában nem kertel: saját zenéjüket 50% Hypocrisy, 25% Decapitated és 25% Hate elegyként határozzák meg és tulajdonképpen ennél pontosabban nem is lehetne megfogalmazni a muzsikájukat. A lengyel, amerikai és svéd (régisulis) death metal minden jellemzője megtalálható itt, bár kétségtelen, hogy az ikergitáros göteborgi iskola hatásai csak nagyon áttételesen, néhány riff vagy éppen dallamos refrén erejéig jelentkeznek. Túlnyomórészben kíméletlen zúzásról és aprításról van tehát szó, főleg középtempós darálásról: ólomsúlyos témák gördülnek szépen elő sorjában és Pavel Bamburov tekintélyt keltő, ellentmondást nem tűrő pincemély hörgése uralja a dalokat.
Ami azonnal feltűnik a korong hallgatása közben, az a profizmus: vonatkozik ez egyaránt a tagok zenei felkészültségére, a megszólalásra (érdemes ezt egy komolyabb hi-fi cuccon meghallgatni, mert valami iszonyatos módon megdörren az egész), a borítófestmény és a CD külalakjának színvonalára. Nagyon komoly szándékról és elkötelezettségről árulkodik mindez: a brigád minden bizonnyal szabadidejében, időt és költséget nem kímélve foglalkozik a zenéléssel és ha ez a lelkesedés kitart, akkor annak meg kell hoznia az eredményét.
Ahogy azonban a fentiekben már céloztam rá, a választott stílus nagyon erősen behatárolja a kitörési lehetőségeket: a rockzene ma önmagában underground, de ezen belül a metal és annak egyik legextrémebb ága, a death metal szinte már egzotikumnak minősül. Tényleg egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy egy-egy közepes városban hány death metal rajongó él és körülbelül ilyen nézőszámokkal is lehet kalkulálni, ha egy hasonszőrű csapat klubturnéra indul. Kérdéses, hogy a God Syndrome által a zenélésbe beleölt energia és pénz indokolt-e, mert a muzsikájuk jellege (csinálják bármilyen jól is) sajnos sok jóval nem kecsegtet.
Egyetértve a zenekar öndefiníciójával kijelenthetjük, hogy a God Syndrome egyelőre abban a fázisban tart saját zenei fejlődésében, melyben még két kézzel kapaszkodik a nagy elődök és példaképek világába, mielőtt nekilendülne és bátran megragadná és kialakítani 100%-ban saját világát. A Hypocrisy (a dallamosabb részeknél) és a Decapitated (a darálósabbakban) valóban az indokoltnál többször juthat eszünkbe néhány dal esetén, sőt, akár azt is mondhatnánk, hogy bizonyos szerzemények a példaképek korongjaira is rákerülhettek volna.
Ez az első lemeznél nem olyan hatalmas gond, bár szerintem amikor egy zenekar egy albumnyi saját dallal áll ki a nagyközönség elé, akkor bizony annak csak úgy van értelme, ha a csapat már levetkőzte hatásait és legalábbis elkezdte kiépíteni saját zenei elképzeléseit. Az igazi probléma akkor kezdődik, ha egy egész pályafutást tervez erre építeni egy együttes. Szerencsére ami eredetiségben még hiányzik, azt lendületben, frissességben és dinamizmusban bőven pótolja a God Syndrome: tényleg beindul az ember lába vagy feje (kinek kedve szerint) a "Controverse" hallgatása során.
A God Syndrome előtt tehát egyértelmű a tennivaló: a dalszerzés terén kell előrelépnie, mert minden más szempontból már nagyon is rendben van a dolog. A zenei tudás, a profizmus, az elkötelezettség és a hozzáállás mind-mind adott. Igaz, a saját hang megtalálása a legnehezebb feladat, de nagyon remélem, hogy az orosz banda következő albuma (melyet a hírek szerint már elkezdtek írni) meghozza a várt eredményt.
7/10
