VUUR - In This Moment We Are Free - Cities (2017)

2017. október 21. - Kovenant

vuur_cover.jpg

Tíz évvel ezelőtt távozott Anneke Van Giersbergen az elmúlt negyedszázad egyik legelőremutatóbb és legzseniálisabb csapatából, a holland The Gathering formációból. Bár az anyazenekar utolsó pár albumát már egyáltalán nem lehetett a metal címszó alá besorolni, mégis meglepő volt, hogy Anneke zenei pályája mennyire irányt váltott: szólólemezei jórészt ártalmatlan popzenét tartalmaztak és maradtak is különösebb visszhang nélkül. Most azonban az énekesnő egy ízig-vérig metal bandával tért vissza és drága barátaim az Úrban, micsoda visszatérés lett ez!

Egyszerűen nem lehet túlzásba esni, ha a The Gathering jelentőségéről beszélünk: egyrészt - a Theatre Of Tragedy mellett - a kilencvenes évek elején-közepén ők indították el a frontcsajos metalzenekarok sorát (valaki találjon már jobb kifejezést erre, mert gyűlölöm ezt a jelzőt!), másrészt - ami ennél jóval fontosabb - egyértelműen ők dolgozták ki a ma már post-rock vagy post-metal alstílus elemeit, olyannyira, hogy tulajdonképpen máig belőlük él mindenki, az ő megoldásaikat használja rendre és szakmányban.

Anneke saját szólóalbumai mellett elképesztő mennyiségben szerepelt vendégénekesként (a Devin Townsend Project ezek közül talán a legjelentősebb) a legkülönbözőbb (rock)előadók mellett, illetve Arjen Anthony Lucassennel, az Ayreon mindenesével létrehozta a The Gentle Storm progresszív rockban utazó alkotói közösséget, melynek 2015-ös "The Diary" című, ezidáig egyetlen albuma akkora sikert aratott, hogy komoly turné is követte.

Tavaly aztán Anneke, hogy rendet vágjon szólópályája rengeteg elágazása között, kettéválasztotta munkásságát: saját neve alatt a folkos, akusztikus, leülősebb dolgaival rukkol elő, míg súlyosabb, gitárorientált, metalos oldalát új bandájában, a The Gentle Storm turnézenészeivel megalapított VUUR együttesben mutatja meg. Az október 20-án az InsideOut gondozásában "In This Moment We Are Free - Cities" címmel megjelent debütalbumon pontosan ezt is hallhatjuk.

Anneke varázslatos énekhangja és melódiái miatt valahogy minden produkció, melyben részt vesz, olyan "gatheringes" lesz és ettől a VUUR bemutatkozása sem mentes. Mintha egy alternatív, párhuzamos univerzumba jutnánk: a VUUR első soralbuma olyan, mintha a The Gathering sosem vesztette volna el énekesnőjét és a post-rockos dolgai helyett az ezredforduló környékén a djentes, modern progresszív metal felé fordult volna.

Furcsán hangzik? Elsőre nekem is rendkívül szokatlan volt a dolog, szoknia kellett a fülemnek a lehangolt, tördelt ütemű gitárriffek munkáját, a poliritmikus, fifikás, korántsem megszokott dobütemeket Anneke sokszólamú, többszörözött vokáljai alatt. Sehogyan sem akart összeállni a dolog: mintha egy szöggel-vonalzóval megtervezett stúdióprojekt a valóságban bizony sántán szökellne jobbra-balra, mert egyenesen nem tud járni.

De aztán szépen kezdett feltárulkozni a korong, minden rejtett szépségével együtt: az az izgalmas, gyönyörűséges kettősség, mely a csodálatos énekdallamok és a súlyos, bólogatós gitártémák között feszül. Dallamokban pedig nincs hiány: minden egyes szerzemény tobzódik a végletekig kidolgozott melódiákban és amikor a Jord Otto/Ferry Duijsens páros keze elsül, akkor bizony kimagasló színvonalú szólókat is hallhatunk.

A lemez nem rövid: bő egy órában és tizenegy, egyenként átlagosan hatperces dalban kapjuk meg ezt a modern, progresszív metal csodát. Az egész korong kvázi-konceptalbum: minden egyes tétel egy-egy városról szól, melyeket összeköt az idegenség, a korlátlan szabadság érzete. Nem arról van szó, hogy az adott metropoliszok zenei közege kerülne bemutatásra, hanem inkább arról, hogy egy nem ott élő, de oda talán rendszeresen visszajáró látogató mit érezhet, mit élhet át ott-tartózkodása alatt: talán egyedül a török fővárosról szóló szerzeményben köszönnek vissza keleties dallamok.  

Az anyag nagy része középtempóban zúz, hömpölyög és meglepően egységes a hangulata, atmoszférája. Nem hat elsőre és egyszerre: valóban idő kell neki, hogy megfogja a hallgatóját. A doomos, néhol szinte death metalos gitárokkal támadó Time- Rotterdam adta meg talán a legnehezebben magát, de például a The Martyr And The Saint - Beirut azonnal hat a - jó értelemben vett - slágerességével: a kiadó helyében én bizony ezzel mutattam volna be a csapatot. Hasonló a Freedom - Rio című, akár balladaként is felfogható, rendkívül pozitív hangvételű szerzemény is. 

Úgy érzem, hogy Anneke megérkezett és visszatalált ahhoz a zenei közeghez, melyben a legtermészetesebben és a legmagasabb művészi színvonalon tud megnyilvánulni. Rengeteg művész küzd azzal, hogy pályája elején alkot kimagaslót és utána a közönség már csak abban az alkotói világban tudja elfogadni, illetve mindent ahhoz az érához, azokhoz a produkciókhoz hasonlít. Ilyenkor természetes is az adott előadó ellenreakciója és szántszándékkal próbál kitörni vagy akár ellentmondani is a közönség igényeinek.

De ha valaki ennyire érzi ennek a stílusnak minden rezdülését és ennyire egyedi az, amit hozzá tud tenni annak eszköztárához, akkor bizony arra kell koncentrálnia: a VUUR pontosan ezt teszi, kiváló zenészekkel, modern megszólalásban, koncepciójának százszázalékos ismeretében és birtokában. 

Ha a The Gathering utolsó, igazán metal anyaga (azaz az 1997-es "Nightime Birds") óta arra vártál, hogy Anneke csodálatos hangja ismét ebben a stílusban és keretek között tündököljön, akkor fellélegezhetsz: korszerű hangszereléssel megvalósított, progresszív ízekkel teli, lenyűgöző bemutatkozás az "In This Moment We Are Free - Cities", az év egyik legerősebb stúdióalbuma is egyben.

10/10

vuur_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5013047526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Illiberális ahogy Kossuth Lajos mondta 2017.10.23. 10:17:50

Vincze Lilla és a Napoleon Boulevard beoltva muzikalitás ellen.. Nagyon fos. Ezzel inkább lehet kínozni az arabokat mint Metallicával.

Stenonis 2017.10.23. 20:32:27

@Illiberális ahogy Kossuth Lajos mondta:
Neked is ólmot öntöttek a füledbe, mint Vazulnak?