Christian "Spice" Sjöstrand újra itt van és két év után ismételten rázúdítja stoner/hard rock szerzeményeit a nagyérdeműre. Saját bandája, a Band Of Spice október 27-én immár az ötödik soralbumát jelenteti meg a Scarlet Records gondozásában (előző lemezük kritikája ITT olvasható): a zenei világa alapvetően ugyanaz, de pontosan annyi változást azért tartalmaz, hogy érdekessé váljon a dolog.
A svéd dalszerző/énekes még a Spiritual Beggars frontembereként és basszusgitárosaként lehet ismerős minden rockzenét ismerő és szerető ember számára: Michael Amott stoner metal csapata a kilencvenes években élte kreatív korszakát, ma már leginkább amolyan Deep Purple-kópiazenekarként üzemel, könnyed levezetőnek az Arch Enemy mellett. 2001-ben Spice lelépett és a kétezres éveket egyrészt a Kayser nevű thrash metal brigádjával, másrészt pedig az először a Spice And The RJ Band, később pedig a Band Of Spice név alatt működő és az anyacsapatához leginkább hasonló együttesével töltötte. 2016-ban kijött még a szintén thrashben utazó My Regime debütanyaga is, de érdekes, hogy mindhárom projektben szinte ugyanaz a felállás, azaz igencsak összetartó és összeszokott tagsággal dolgozik kedvenc viking stoner torkunk.
Az előző korongon még ötfős együttes mára három tagra fogyatkozott, azaz az Hammond-orgona és a másodgitár kikerült a képletből, így klasszikus power trió koncepcióban készült a "Shadows Remain", ami rányomta a bélyegét a hangzásra is. Több lett az akusztikus megoldás, szellősebb lett a hangszerelés és eltűntek a hetvenes évek azon hatásai is, melyek az "Economic Dancers" dalaiban igencsak érezhetően jelen voltak.
Az új lemez tulajdonképpen egy konceptanyag, mely Spice életének egy különösen nehéz és embert próbáló időszakáról szól. Depresszió, kilátástalanság, különböző függőségek: azt hiszem, nem is kell tovább részletezni a dolgokat, a nóták szövegei pontosan ezt teszik. Christian Sjöstrand hangja ugyanolyan whisky-áztatta, karcos torokvokál, mint amit korábban is megkedvelhettünk, az albumon szerepelő dalok többsége pedig megbízhatóan hozza a szokásos stoner/hard rock hangulatot.
A korong nem rövid: tizenhárom szerzemény sorakozik itt ötvenhárom percben, jórészt három-négyperces rockdalokkal, azonban több problémába is beleütközünk, ahogy fokozatosan barátkozunk a produkcióval. Spice a mellékelt promóanyagban kifejtette, hogy pőrén, tisztán vette fel az egész anyagot, azaz mindenféle számítógépes segítség nélkül, pusztán a fülére és a kezére hagyatkozva.
Nos, kellemetlen a dolog, de bizony néha rettenetesen hamis az énekhang: az Apartment 8 (Part II) és az Apartment 8 konkrétan döbbenetesen fals (az utóbbiban még az akusztikus gitár hangolásával is akadnak igen komoly gondok), de a nyitó Only One Drink is elég nehezen tolerálható. Jellemző ezekre a tételekre, hogy általában akusztikus kíséret mellett Sjöstrand tiszta éneke hallható, a fentebb említett problémákkal terhelve. Tudom, hogy egy profi producer megfizetése a sci-fi kategóriába tartozik sokszor már a közepes csapatok esetében is, de ez annyira zavaró, hogy teljesen tönkreteszi a befogadás élményét.
A másik gondom az anyaggal, hogy a meglehetősen komor hangulat oldására a Band Of Spice teljesen stílusidegen és a korongról rossz értelemben kilógó megoldásokkal próbálkozik: így kerül be a két meglehetősen sablonos és ötlettelen dzsessz-prüntyögés (a már említett Apartman 8 és a Take Me Home), valamint egy jellegtelen Red Hot Chili Peppers-féle funk-rock utánérzés a Sheaf című szerzemény képében.
A fennmaradó anyag viszont Christian Sjöstrand életművének legjobb pillanatait hozza. A The Pet, a Coherent Train Of Thought, illetve a totális stoneres, pszichedelikus elszállást kínáló The Saviour And The Clown kiváló nóták, de akár a keleties riffel operáló The Gap vagy éppen a gyorsabb, zúzós Don't Bring Me Flowers is zseniális.
Kétarcú album tehát a "Shadows Remain": ami jó, az nagyon jó, ami viszont nem, az vagy ötlettelen vagy tolerálhatatlanul hamis. Világéletemben szimpatizáltam ezzel a rekedt hangú, mackós figurával, aki a trendekre nagy ívben téve dolgozik, leszegett fejjel tolja a kompromisszumok nélküli hard rockot, de úgy érzem, hogy legközelebb mindenképpen produceri segítséget kell kérnie, hogy elkerülje az ilyen és hasonló fiaskókat. Ha a Band Of Spice a már említett, teljesen felesleges nótákat lenyeste volna, akkor most egy feszes, kihegyezett, tökös stoner rock lemezt pörgethetnénk a "Shadows Remain " képében. Így azonban nem fogjuk megúszni bosszankodás nélkül.
6,5/10
