Bár az olasz trió már levetkőzte a kezdeti szuicid-black mivoltát, és időközben az össze létező extrém irányzatot magukra húzták, valahogy a gyökereiket mégsem tudták/akarták teljesen elfelejteni. Náluk a zene van a hangulat alá rendelve és nem fordítva. Ez lényegében az első album óta érezhető. Ugyan soha nem voltam elkötelezett rajongója a az ilyen típusú bandáknak, azért a "We Owe You Nothing" korongra kíváncsi voltam, mert a csapat 2015-ös "Hurt Yourself And The Ones You Love" albuma egészen megkedveltette velem a Forgotten Tomb zenéjét, melyhez idáig kicsit visszafogottan közelítettem. 

Szögezzük le előre, nem fogok dalról dalra végigmenni az egész albumon, mert a dalok jellege időnként nagyon hasonló, és egy-egy színezéstől eltekintve sok eltérés nincs is köztük. Most, hogy ezt tisztáztuk, nézzük milyen lett maga az anyag. 

Ha nagyon egyszerűen akarnám leírni, akkor úgy mondanám, hogy érdekes. Nem is a zene jellegéből fakadóan, hanem hogy egy alapvetően nagyon véges műfajon belül nézve mennyire változatos tud lenni. Ugyan már mondtam, hogy a dalok jellege nagyon hasonló, de még így is egy-egy dalon belül is vannak olyan ugrálások, melyekre nem számítottam.

Rögtön itt van a nyitó, címadó tétel, melybe némi goth metalos ízt is sikerült belevinni mindamellett, hogy nem felejt el közben black metal maradni. De például az album leghosszabb dala, a majdnem nyolc és fél perces Abandon Everything is egy érdekes műfaji utazás, doommal, death-tel.

Az album legerősebb pontjának ezúttal Herr Morbid gitárjátékát érzem. A legjobb témákat egyértelműen a Saboteur című dalban pengeti, de a Black Overture riffje sem gyenge. Viszont most valahogy nem éreztem az énektémáit olyan átütőnek, ilyen téren az előző anyag erősebb volt. 

Algol basszustémái kellemes alapot nyújtanak a zenének, és hála az égnek elég terük van kibontakozni, ami, ahogy észre kellett vennem, ennek a műfajnak nem az erőssége. De ez személyes vélemény. Ami Asher dobolását illeti, talán a 2012-es "...And Don't Deliver Us From Evil" album óta most a legjobb. Időnként tényleg berezeg minden. 

Ha összességében kéne néznem az albumot, akkor egy teljesen korrekt doom-death/doom-black anyag, elég lesújtó hangulattal. Ha viszont egy kicsit a mélyére néz az ember, akkor viszont ez egy több mint okés iparosmunka. A műfaj megújítását kár tőle várni, de nem is ezért készült. Viszont hosszú évek óta, és megannyi hasonszőrű banda albumai után az első, melyet nemcsak, hogy végighallgattam, hanem többször, a saját szórakoztatásomra is, újra és újra elővettem. És valószínűleg a jövőben még elő fog kerülni!

8/10