MAGOR - A menedék (2017)

2017. november 16. - Kovenant

magor_borito.jpg

A jászberényi Magor idén megalapításának tízéves jubileumát ünnepli: teszi ezt méltóképpen "A menedék" című második korongjának megjelentetésével, mely az Edge Records gondozásában, a Hammerworld magazin novemberi számának CD-mellékleteként került a rajongók kezébe. 2015-ben, számos demó és többéves útkeresés után jelent meg a "Testamentum" című bemutatkozásuk (lemezkritika ITT), mely magazinunk 2015-ös magyar toplistájára is rákerült. Eszetlen tempójú terepmunka következett ezután: a Magor túlzás nélkül az egyik legkitartóbban és legállhatatosabban koncertező magyar csapattá vált, aminek mostanára kezd is beérni a gyümölcse.

December 8-án tartja lemezbemutató koncertjét a zenekar a budapesti KVLT klubban, majd Jászberényben 16-án a DMK Ifjúsági Házban kerül sor a tízéves jubileumi fellépésre, de tulajdonképpen ítéletnapig sorolhatnánk a turnéköröket és azon bandákat, melyek előtt vagy velük közös portyán állt színpadra a Magor (Road, AWS, Tankcsapda, Moby Dick, Sepultura). Ez egyrészt egyértelműen jelzi a csapat ázsiójának növekedését, másrészt a koncertezés során nagyon összeért a brigád és ez mindennél jobban érződik a második soralbumon.  

Az együttes saját stílusát heavy metalcore-ként határozza meg: ennél frappánsabban nem is lehetne definiálni ezt a súlyos, tömény, de azonnal ható dallamai révén mégis könnyedén befogadható zenét. Amiket debütalbumuk kapcsán leírtunk, azok most is érvényesek: komoly témákat boncolgató szövegvilág (párkapcsolatok, a mindennapi létezés küzdelmei), metalcore zenei alapokon nyugvó, alkalmanként breakdown-okkal és modern metal refrénekkel operáló, váltott vokálokkal dolgozó muzsika, kiváló szólómunka. Mindez "A menedék" korong kapcsán is felhozható, de több változást is érzek a lemezen, köszönhetően a fentebb már említett zenekari összeérésnek.

Inges Zoltán basszusgitáros nagyon kellemes tiszta éneke szintet lépett: kifejezőbb, magabiztosabb lett és ez visszatükröződik a dalokban is, mert teljesen egyenrangú szerepet tölt be Speck Roland frontember mellett, sőt, megkockáztatom, hogy szinte több strófát vagy refrént énekel az albumon, mint kollégája. Ennek köszönhetően a szerzemények dallamosabbak lettek, ráadásul kaptak a melódiák révén egyfajta modern metalos ízt. Mintha néha AWS-t vagy éppen Leander Killst hallanék ki a kórusokból: határozottan slágeresedtek és érzelmesebbé váltak a nóták. 

Speck Roland metalcore-jellegű üvöltése számomra kellemes ellenpontot teremt: a súlyosabb dolgokat ő hozza a korongon, szövegileg, de a bemutatkozó anyagon is előszeretettel alkalmazott szövegmondása során is. Elképesztő erővel és dinamizmussal (ha tetszik, fanatizmussal) dolgozik: a lemez - elődjéhez hasonlóan - amúgy is rendesen megdörren egy hifi-cuccon, de az ő középtartományos üvöltésére valóban beleremegnek a hangfalak.

Kilenc dal kapott helyet a korongon, melyek többsége jórészt középtempós, ez azonban nem zárja ki az időnkénti bedurvulást: a Gyémánt az éjben például egy kalapálósabb metalcore/melo-death tétel, a címadó A menedék hallatán pedig beugorhat egy groove-os Pantera-nóta is, ráadásul itt Speck Roland előveszi tisztább énekét, amit én kifejezetten támogatnék a jövőre nézvést.

A két legzúzósabb szerzemény egyértelműen a thrashes gitártémákat hozó Meríts erőt a fájdalomból, illetve a záró, death metalos darab, a Túlélő, mely egy tíz évvel ezelőtti szerzeményük újra felvett változata és mely egyben a zenekar ars poeticája is lehetne. 

Még egyszer érdemes kiemelni a gitárszólókat: ízes, ötletes, de az adott dalhoz mindig illeszkedő, annak atmoszférájához érdemben hozzátevő futamokat kapunk. Hagyományos felfogású, igazi és jó értelemben vett heavy metal szólók ezek, kellő fifikával előadva és megírva.

Ha összehasonlítom a "Testamentum" anyagával, akkor "A menedék" dallamközpontúbb, könnyebben befogadható és pozitívabb kicsengésű. Minden dal a küzdelemről, a fel nem adásról, a törhetetlen akaratról és az utat törésről szól, azaz az összeszorított fogakkal történő, minden áron való túlélésről. Ez jellemző a Magorra, mint zenekarra: az eredmény pedig minden kétkedőt elhallgattathat. Így kell ezt csinálni és csakis így lehet: leszegett fejjel menni előre, ha kell, akkor pedig a fájdalomból erőt meríteni. Nagyon korrekt album egy nagyon szimpatikus, a munkában hívő csapattól.

9/10

magor_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr10013287199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tipeti 2017.11.17. 17:10:53

Igaz nem ide tartozik, ha nem ismernétek érdemes meghallgatni.. ...FleshKiller : Awaken 2017

Kovenant 2017.11.17. 22:12:05

@tipeti: Köszi, belefülelünk.