NADIR - The Sixth Extinction (2017)

2017. december 05. - Kovenant

nadir_cover_1.jpg

A budapesti death/doom ötösfogat, a Nadir hatodik albuma érkezett meg december 4-én a hazai NGC Prod és a fehérorosz GrimmDistribution közös kiadásában "The Sixth Extinction" címmel: ha ismerős a korong elnevezése, ne csodálkozzunk, mert a 2015-ös "Ventum Iam Ad Finem Est" (lemezkritika ITT) utolsó tételének is ez volt a címe. Valódi konceptanyagról van tehát szó: az ember környezetpusztító tevékenységének következtében beálló hatodik nagy fajkihalási hullám áll az egész középpontjában.

Ahogy először pörgettem végig a lemezt, meglepődve tapasztaltam, hogy a rendkívül komoly, sőt, komor mondanivalóhoz képest a Nadir olyan fogós témákat írt az aktuális szerzeményeibe, melyek azonnal megragadtak a fejemben. Ismerve a death és a doom metal jellemzőit, ez nagy fegyvertény, mert az itt alkotó bandák általában nem dalokat, hanem inkább albumokat írnak és a hegyomlásnak is beillő negyven-ötvenperces produkcióik szokták letaglózni az embert, nem pedig a különálló nóták.

Így volt ez a banda 2015-ös lemezével is, mely magazinunk az évi magyar toplistáján is előkelő helyen szerepelt (ITT), de a "The Sixth Extinction" esetében más a leányzó fekvése. Dinamikusabbak, pörgősebbek és sokkal dallamosabbak, azaz - legalábbis számomra - sokkal befogadhatóbbak lettek a számok: úgy tűnik, hogy a két fő dalszerző, Fekete Szabolcs dobos és Czetvitz Norbert gitáros most kifejezetten dalközpontú megközelítéssel élt. 

Ami az előző albumon még csak fenyegető, közelítő, felsejlő lehetőség volt, itt az már kikerülhetetlen realitás: a zenekarnak nincsenek kétségei arról, hogy az emberi faj elbukott, az általa okozott természeti katasztrófa helyrehozhatatlan és megállíthatatlan. Ennek bizonyítására egyrészt példákat mutat a környezetszennyezésre és az általa indukált fajkihalásra, másrészt irodalmi, eszmetörténeti forrásokat is felhoz ennek az elbukásnak az alátámasztására, harmadrészt általánosan gondolkodik el az emberi természeten. 

A Csendes-óceánban található hatalmas, egybefüggő szemétszigettől kezdve (The Debris Archipelago) az ember bevonulásával együtt érkező invazív, nem őshonos fajok pusztításán át (Mountains Mourn, Along Came Disruption) bemutatásra kerül a teljes modern, huszadik-huszonegyedik századi környezetszennyezés. Madách Az ember tragédiája, illetve Constantin François de Chassebœuf (Volney), francia felvilágosodás korabeli filozófus és eszmetörténész A romok: elmélkedés a birodalmak átalakulásáról és a természet törvényei című műve két dal esetében is szolgált ihletforrásul. 

Madách művének tizennegyedik színe, az eszkimó-világ már a bukás és a bekövetkező természeti kataklizmák utáni emberiség életben maradásért folytatott állatias küzdelmeit mutatja be (a háromtételes Ice Age In The Immediate Future), míg a záró dal, a Les Ruines csak a romok felett elmélkedő szellemlény kérdését firtatja, hogy mi és miért is történt, miért így történt mindez.

A legérdekesebbek számomra azok a nóták, melyekben az emberi alaptermészet, illetve az amiatt és általa determinált emberi cselekvések kerülnek elemzésre. Ilyen szerzemény például a nyitó The Human Predator, illetve a Fragmented is: a zenekarnak mintha nem lennének már illúziói azzal kapcsolatban, hogy az emberi természet alapjellemzői bármilyen úton-módon (politika, ideológia, vallás, stb.) megváltoztathatóak lennének. Ebben természetesen igaza is van: az ember ötvenezer évvel ezelőtt is pontosan ugyanilyen vágyakkal, félelmekkel bírt, mint most, csak éppen technikai-ipari-tudományos eszközei változtak meg mára. 

Az érdekes az, hogy a Nadir így társadalmi-filozófiai kérdésekben kifejezetten konzervatív, azaz a felvilágosodás által elindított társadalmi-politikai progresszióval ellentétes alapállást vesz fel, hiszen a szabadság, egyenlőség, testvériség eszmehármasában a világot és az embert erőnek erejével, egy vélt (ám sosem működő) szent cél érdekében megváltoztatni akaró ideológia lehetetlenségéről és teljes kudarcáról számol be. 

A lemez jórészt végig málházósan vagy legfeljebb középtempóban őröl: az egyetlen kivétel a záró, már említett Les Ruines, mely egy drámai, instrumentális összegzés és visszatekintés a végítélet utáni világra. Francia nyelvű, Volney művéből származó idézetek hangzanak fel a háttérből, mintha csak egy romos egyetemi épület előadótermének egyik bekapcsolva maradt hangszórója mormolná végeérhetetlenül és immár teljesen feleslegesen céltalan dörgedelmeit az utókorra. 

Erősebbnek érzem a "The Sixth Extinction" dalait, mint a 2015-ös albuméit: a Fragmented zseniális nyitóriffje és érdekesen ritmizáló vokálja, az Along Came Disruption tempósabb zúzása, vagy a The Debris Archipelago szinte már-már dallamos refrénje mind azonnal tapad vagy ragad. Az előző korong esetében sokadszorra sikerült csak szétszálaznom a szerzeményeket: itt ez szinte elsőre sikerült.

Elődjéhez hasonlóan a friss korong is igen rövid, mindösszesen harminchárom perc. Korábbi recenziómmal egyezően ismét csak magamat tudom ismételni: még két-három nóta nagyon idefért volna. Tudom és értem, hogy a rendkívül sűrű mondanivaló és zenei tartalom miatt a zenekar inkább egy gyorsan végigpörgő, rövidebb, kompaktabb anyaggal akart előrukkolni, de valahogy az embernek mégis hiányérzete marad a végére.

A Nadir azon ritka magyar zenekarok közé tartozik, melyek majd' negyedszázaddal megalakulásuk után is egyre jobb lemezekkel állnak elő. A részben melodikusabb megközelítést pedig csak üdvözölni tudom: az ultrasúlyosan pulzáló gitárriffek, no meg Tauszik Viktor kompromisszummentes énekesi teljesítménye mellett jól esik némi zenei kapaszkodó. A "The Sixth Extinction" a magyar metal underground egyik ez évi csúcsteljesítménye: függetlenül attól, hogy egyetértünk-e a csapat mondanivalójával (én bevallom, korántsem: teljesen idegen tőlem a mizantróp vagy embergyűlölő hozzáállás), ennél erősebb magyar doom és/vagy death metal anyaggal nem fogunk találkozni 2017-ben.

9,5/10

nadir_band_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

http://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8013428161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.