Rozsdagyár

IDEAS - Oneness/Egység (2017)

2018. január 06. - Felicium

cover_kicsi.jpg

Maga az Ideas zenekar kicsit személyesebb nekem, mint úgy általában a lemezek, melyekről írni szoktam, ugyanis az ő 2008-as "Főnix" albumuk volt az első olyan fizikai CD, melyet megvettem. Mondani sem kell, hogy ezután nem volt megállás. Azóta száznál is több eredeti CD és DVD csücsül a polcomon, de mindig is különleges marad az első. 

Akkoriban még billentyűztem szimfonikus metal zenekarokban és e mellé hatalmas Nightwish-fanatizmus is tartozott, így adott, hogy itthon is próbáltam ilyen zenekarokra lelni. Az Alhana mellett az Ideas volt akkoriban meghatározó ebben a stílusban és annyira profi, kidolgozott volt a grafikai megjelenés, valamint egy interjúban is szimpatikusnak tűntek, így utánanéztem, majd pedig bevásároltam az aktuális lemezt. Mondani sem kell, hogy szüleim őrültnek néztek, hogy minek veszek egyik napról a másikra ilyen drágán lemezt, de engem ez nem érdekelt és azóta sem bántam meg.

1994-ben, azaz több mint 20 éve alakult a szimfonikus rock/metalos Ideas zenekar tatabányán. A fentebb említett "Főnix" óta az idén megjelent "Egység/Oneness" a második nagylemez, összességében pedig már a hetedik. Az indító tétel A költő (A történet alkonya)Kun Anita hangját mindig is nagyon kedveltem és az, hogy itt az első dalban az egyik gitáros, Seres Krisztián is külön részt kap énekben, az még különlegesebbé teszi ezt a keményebb dalt.

Második a Kezdetek, mely tempóban egy visszafogottabb, de mégis a gitár miatt rock/metalos szerzemény marad. A zúzós kiállás pedig egyenesen zseniális és a végére egy egész jó ugrálós/headbangelős húzása van. Ha még mindig van olyan hallgató, aki a súlyt hiányolta, akkor nekik pedig az Éberen figyelj! című szerzeményt javasolnám, ugyanis ez inkább metalos, mint rockos, persze a dallamos, énekelhető refrén most sem marad el. A riff nagyon rendben van, kár lett volna kihagyni és a szóló is passzol. Nehéz nem éberen figyelni.

A gitárközpontú indítás az Egy lépésben is megvan, valamint itt ismét jelentősebb szerepet kap a férfi ének. A monumentális szóló pedig most sem maradhat el. Könnyen megkedvelhető dal. Már vártam is, hogy mikor jön a ballada. Nos a lemez ötödik dala, a Nem ígérhetem az. Ízig vérig rockballada, tökéletes basszus- és zongorajáték jellemzi. Engem megvett kilóra és nem lepődnék meg, ha lenne, akinek könnyeket csalna a szemébe. A végére megérkezik a torzított gitár és ekkor teljesedik ki a dal, melyet akusztikus gitárral foglalnak keretbe.

Visszatérünk a megszokott kerékvágásba és jön egy tipikus szimfonikus metal tétel, a Felelős vagy az életedért. A szövegek kapcsán nem tudom, hogy személyes tapasztalatok, történetek és érzelmek alapján íródtak-e, de szinte minden dal magáról a nagybetűs életről szól. Azt gondolom, hogy mindenki tud találni legalább egy olyat, amit már ő is megtapasztalt, vagy épp rá is igaz. A következő Döntés című szerzeményre sem tudnék újat mondani, mert az előbb leírt sorok itt is teljes mértékben igazak. A vokálok itt is tökéletesen el lettek találva: ez főleg a refrénben csúcsosodik ki. Az Egység a harmadik, ami ebbe a csokorba tartozik és kifogástalan minőségben jellemzi a stílus minden finomságát. Ahogy pedig a ritmust tördelik, rendkívül hatásos.

A legsötétebb éj után az egyik legerősebb dala az albumnak, de a versszakokban lévő visszhang számomra sajnos egy kicsit zavaró. Ennek ellenére a többi rész kifogástalan és rendkívüli ereje, valamint húzása van. Az utolsó előtti Csillagokban élek a lemez legdurvább riffjével indul. A versszakban lévő tördelt gitár pedig nagyon megadja az alaphangulatot. A férfi vokál ismét fontos szerepet játszik. A dobjáték is kifejezetten tetszik az album elejétől a végéig. A záró szám nem más, mint a monumentális több mint nyolcperces Hívj engem. Itt aztán van idő építkezni és ezt meg is teszi a monstrum. Zongora-, valamint akusztikus gitárjátékkal indul, azonban egész gyorsan megjön a tempó. A gyors, húzós és a balladisztikus részek váltakozása következik ez után. Később már nem lassul vissza, sőt inkább egy keményebb zúzósabb részt hoz be, melyből kifejlődhet a jogosan várt szóló. Itt is zseniális, mint ahogy az egész lemezen. Végül a billentyű méltóképpen lezárja ezt a remek albumot.

Összességében egy olyan hiánypótló zenekarról és lemezről van szó az Ideas "Egység/Oneness" személyében, mely itthon ritka, mint a fehér holló. Kevés szimfonikus rock/metal zenekar van hazánkban és azon belül is kevés a minőségi kiadvány. Szerencsére vannak mostanában próbálkozások, de a tatabányai csapat szilárdan hozza a külföldön megszokott minőséget a '90-es évek óta. A nyelvet illetően személy szerint tőlük sokkal természetesebbnek érzem a magyar verziót, ellenben van értelme, és kell is angol nyelvű változatot is készíteni. A csapat 2017-es albuma számomra az év legjobb hazai kiadványa, ami a stílust illeti és merem ajánlani minden szimfonikus rock és metal rajongónak, mert nem fog csalódni.

9,5/10

img_5260_02.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5013405261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása