Rozsdagyár

GOOD TIGER - We Will All Be Gone (2018)

2018. február 14. - Sulfur

borito.jpg

Rózsaszín borító, fehér rózsák, Jó tigris? Megérkezett volna az új Valentin napi Justin Bieber album? Korántsem erről van szó!

A Good Tiger 2015-ben robbant be a köztudatba, amikor a zenekaruk támogatásáért kiírtak egy pályázatot, melyre több mint 18 000 dollár érkezett egy nap alatt! Mégis, hogy lehetséges ez? A zenekar korábbról ismert metalzenészekből alakult, mint Elliot Coleman (ex-Tesseract)Derya Nagle (ex-The Safety Fire) és Alex Rüdinger (ex-The Faceless), akik már korábban is nagyobb hírnévre tettek szert. 

Ugyanebben az évben megjelent az első lemezük az "A Head Full of Moonlight", mellyel sikert sikerre halmoztak, beindultak a turnék is. Most, azaz három évvel később, február 9-én jelent meg a második album, a "We Will All Be Gone" címmel. Egy másik kritikámban (lásd: Visigoth - Conqueror's Oath) említettem, hogy a második korongok komoly kihívásokkal állnak szemben. Jobbnak, újabbnak, de ugyanakkor hasonlónak is kell lenniük, mint az elsőnek. Good Tigeréknél ez kiválóan sikerült. Még jobban is, mint ahogy az elképzelhető. Hihetetlen erő, de ugyanakkor valami rejtély is jellemzi.

A 2015-ös lemezt néhány helyen már nyálasnak lehetett nevezni. Mint az a borítóból is kiderült, nem feltétlenül érezzük a bandát 100%-ban maszkulinnak, még a dús arcszőrzetek ellenére sem. Elliot Coleman színpadi mozgása is néhol megkérdőjelezhető, mégis tökéletes frontember. Hangja kifejezetten magas (bár nem Rod Halford stílusában), több helyen nőiesnek mondható, de pont ez ad plusz erőt, egészíti ki a zenei, néhol djentes kíséretet. Az éneket a kitartott hangok és az egy szótagra ráénekelt dallamok egyaránt jellemzik. Néhol már poposnak tűnhet, de inkább a modern és alternatív metalba sorolnám.

Továbbá érezhető post-hardcore, jazz, progresszív metal és synth-pop hatás is. Ez nem meglepő, hisz a tagok több éves tapasztalattal rendelkeznek, mindegyikük képzett zenész, tudnak miből építkezni. Tökéletesen szabadjára tudják engedni a fantáziájukat. Minden tag részt vett a dalszövegek megírásában. Derya "Dez" Nagle így nyilatkozott az albumról: "A második korongban elmerülve inkább a dalírásra koncentráltunk, mint a hatásvadász elemekre, mind zeneileg, mind felvétel közben. Azt akartuk, hogy a dalok beszéljenek és hogy minden, amit csinálunk, egy célt szolgáljon." Így alkot egy igazi művész és ők ezt sikeresen is csinálják.

Minden dalnak megvan a saját egyénisége, de mégis igazán letisztult egészet alkotnak. Mint a Good Tiger és tagjai. Az album a The Devil Thinks I'm Sinking dallal indít, azon belül is egy közel egy perces intróval. "Please don't swim, there's something in the water" (Kérlek, ne ússz, van valami a vízben) kezdi a dal. És itt következik az album és a zenekar legnagyobb sikere, hatása. Ahogy a megjelenés, előadásmód, hangszerelés mind elég kontrasztos, úgy a dal is a "ne ússz" felszólítás ellenére lemerül velünk együtt valami titokzatos mélységbe, akár a tudatalattiba, akár a lélekbe, vagy egy álomba, mely tele van rejtéllyel. Felfedezünk egy új világot, melyet a lemez dalain keresztül ismerünk meg. "Can you feel it?" (Érzed?) indul a zúzás. Véget ér a refrénes intró és egyből egy 3/4 és 4/4 ritmusváltású verzében találjuk magunkat. Egyszerűen elképesztő.

A második dal a Float On (Lebegj tovább!) a korong leütősebb gitárriffjével indul, húz minket tovább, mi magunk is menni akarunk. És megint ott a gitárral hihetetlenül jól kísért feszültség, mellyel kiválóan dolgoznak a srácok. Nem csak, hogy átível a dalokon, még élvezzük is. A harmadik dalra, amikor a kezdés ereje meg tudna törni, sem veszik el a tempó. Egy gyors dobfill és nyomják tovább a zúzást, mely az album végéig kitart.

A további dalok elemzését megtartanám saját tapasztalatra, mert a rejtélyes (zömében valamilyen fájdalom, érzelemközpontú) dalszövegek mindenkinek teljesen mást jelenthetnek. Szinte sehol nem egyértelmű az értelmezés, nem szókimondó, csak azon pár sornál, ahol a fantáziára erősít rá, ahová lemerültünk. Ilyenek a "The poem will bring you down, your hatreds float away like butterflies / Float with me / The visions keep us going" (A vers elszomorít majd és a gyűlölet tovaszáll, mint a lepkék / Lebegj velem / A látomások tovább visznek) sorok. A  hallgató, amint befejezi a tíz dalból álló, közel negyven percet, azonnal újra akarja majd kezdeni.

 9/10

goodtiger_01_bytombarnesweb.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3713669460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása