Rendesen beindult már a 2018-as oroszországi futball-világbajnokság, a házigazdák és Uruguay csapatainak esetében már meg is vannak az első biztos továbbjutók a csoportkörös mérkőzésekből. A világ legnépszerűbb sportja természetesen a rocksztárokat sem hagyja hidegen: sokan közülük a hobbiszinten űzött focizáson vagy rajongáson kívül egész komoly, gyakran üzleti kapcsolatba is kerültek egyes csapatokkal. Mivel a labdarúgás őshazája az Egyesült Királyság, összeállításunkban most tíz focimániás brit rocksztárt vagy bandát gyűjtöttünk össze.
1. Oasis
A britpop a kilencvenes évek közepén nemcsak a szigetországot, hanem egész Európát is meghódította. Az 1991-ben Manchester városában az ír származású Gallagher-testvérek által megalapított Oasis igen hamar a zenei trend zászlóshajójává vált, az 1995-ben kiadott "(What's The Story) Morning Glory?" révén a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerültek, mint az 1995 és 2005 közötti időszak legsikeresebb brit rockzenekara.
Noel és Liam Gallagher megveszekedett Manchester City szurkolók: akkor lettek örökre megfertőzve a rajongással, amikor apjuk 1971-ben elvitte őket egy Manchester City - Newcastle United meccsre a Maine Roadon található híres pályára. Liam azt is megjegyezte, amikor Roberto Mancini edző révén a csapatuk megnyerte az angol bajnokságot: "Imádom Mancinit. Majdnem akkora király, mint én".
2. Eric Clapton
Eric Clapton minden idők egyik legnagyobb hatású és népszerű rockgitárosa: pályáját a Yarbirds és a John Mayall & The Bluesbreakers soraiban kezdte, de világhírűvé a Cream nevú szupergrouppal vált a hatvanas évek végén. A mindösszesen pár évet megélt csapat után még egyszer megpróbálkozott a Blind Faith révén a zenekari léttel, de aztán a hetvenes évektől kezdve szólópályára lépett.
1978-as "Backless" című albumán a West Bromwich Albion csapat hivatalos sálját viseli és még abban az évben anyagilag is segített kedvenceinek a török Galatasaray elleni meccse megvalósításában. A gyakori turnézások során rendszeresen W.B. Albion álnévvel jelentkezett be és foglalt szobát a különböző hotelekben.
3. Richard Ashcroft (The Verve)
Richard Ashcroft, a brit The Verve énekes-gitárosa afféle legenda a szigetországban. Liam és Noel Gallagher csak Rockkapitánynak hívják és még dalt is írtak hozzá (Cast No Shadow), Chris Martin, a Coldplay főnöke pedig egyszerűen a világ legjobb énekesének nevezte.
Bár Wigan városában született, hatalmas Manchester United rajongó. Rendszeresen vesz részt különböző focival, illetve a csapatával kapcsolatos jótékonysági rendezvényeken, gálákon és barátságos meccseken is. Egyik videójában pedig a Manchester United 11-es számú, saját nevével ellátott mezében pózol.
4. Thom Yorke és Ed O'Brien (Radiohead)
A Radiohead az utóbbi harminc év legnagyobb alternatív rock bandájává vált: zenekarok - túlzás nélkül - százait inspirálta csak az Egyesült Királyságban. Az együttes - zenéje mellett - legalább annyira híres a rockipar üzleti modellje és intézményesült formái elleni lázadása miatt is: 2007-ben az EMI lemezkiadót, mellyel egy évtizeden keresztül dolgoztak együtt, megvásárolta Terra Firma befektetési alap.
Az új menedzsment teljesen más felfogást követett, nem ismerte az előadókat, a rockzene sajátosságait. Hamar jogvita kerekedett: a Radiohead a zene kiárusításával vádolta a társaságot. Éppen ezért furcsa, hogy Thom Yorke és Ed O'Brien Manchester United szurkolók: a focicsapat ugyanis pontosan azt teszi a sportág üzleti részével, mint az EMI kiadót kivásárló magántőkealap.
5. Robert Plant (Led Zeppelin)
A Led Zeppelinről felesleges bármit is leírni: minden idők egyik legnagyobb rockbandája, a Deep Purple és a Black Sabbath mellett a heavy metal létrehozói, a szent rocktriumvirátus istenített tagja. Robert Plant, a banda frontembere immár gyermekkora óta, azaz ötvenöt éve a Wolverhampton Wanderers F.C. eltántoríthatatlan rajongója: 2009-ben pedig a klub tiszteletbeli alelnökévé választották. Plant a szokásos szerénységével kommentálta a dolgot.
Hát, teljesen le vagyok nyűgözve, de őszintén szólva kínosan is érzem magam. A klub számára rengeteg, nálam sokkal fontosabb ember létezik, különösen azok, akik mellett rendszeresen a díszpáholyban ülök. Ők a csapat sokkal több meccsét látták, mint én és sokkal jobban is ismerik nálam a dolgokat. De köszönöm a lehetőséget!
A "Now And Zen" című szólóalbuma borítóján szereplő farkas szintén tiszteletadás a kedvenc klubja felé.
6. Steve Harris (Iron Maiden)
A ma talán a világ legnagyobb tradicionális heavy metal bandájaként működő Iron Maiden basszusgitáros-dalszerző főnöke, Steve Harris a kelet-londoni Leyton negyedben alapította meg bandáját 1976-ban és bár számtalan tagcsere történt azóta a zenekarban, mindegyikük West Ham United szurkoló. A főnök olyannyira foci őrült, hogy fiatalkorában egy Wally St Pier nevű játékosfigyelő ügynök még meg is kereste és az ő révén a klub ifjúsági akadémiájába is bekerült.
A rock iránti szeretete azonban hamar elragadta és a hivatásos focikarriert lecserélte a zenészéletre. De a csapat iránti rajongása megmaradt. Az Iron Maiden híres "Up The Irons" jelmondata a West Ham-szurkolók "Up The Hammers" csatakiáltásának parafrázisa. Harris a klub címerét még a basszusgitárjába is belegravíroztatta. Jó viszont ápolt Slaven Bilic-csel, a West Ham horvát edzőjével is, aki 2015 és 2017 között volt pozícióban és aki maga is nagy metal- és természetesen Iron Maiden-rajongó.
7. Roger Waters és David Gilmour (Pink Floyd)
Bár minden idők egyik legsikeresebb rockbandája, a Pink Floyd 1985-ban tulajdonképpen megszűnt létezni, mivel Roger Waters, a csapat öntörvényű basszusgitáros-énekes-dalszerzője és kvázi-vezetője kilépett és szólópályára lépett, társa és egykori barátja, David Gilmour gitáros-énekes nem hagyta annyiban és a megmaradt tagsággal továbbvitte a zenekar örökségét, sőt, két stúdióalbum révén öregbítette is azt. Rendkívül keserű jogi és személyes csatározás vette kezdetét Waters és Gilmour között, mely évtizedekre megfertőzte kapcsolatukat. A kibékülésre csak 2005-ben, a londoni Live 8 jótékonysági koncerten került sor.
Mindketten Arsenal-szurkolók, bár Gilmour elmondta, hogy ő inkább amolyan hobbi-rajongó. Ha jól megy a csapatnak, akkor bérletesként minden meccsükön kint van, de ha nem, akkor más szórakozást keres. Waters azonban a klub szinte minden mérkőzésén ott látható a nézőtéren, amennyiben nem turnézik éppen valahol a világ másik felén. Bár az utolsó közösen készített lemezükön ("The Final Cut") a The Gunner's Dream című szám a II. világháborúról és az 1982-es angliai IRA-terrorcselekményekről szól, az Ágyúsokra való hivatkozás minden bizonnyal nem véletlen.
8. Def Leppard
A nyolcvanas években a világ egyik legnagyobb és legsikeresebb rockbandájaként üzemelő Def Leppard tagjainak szimpátiája szülővárosuk két csapata között oszlik meg. Joe Elliott énekes Sheffield United szurkoló, míg Rick Savage basszusgitáros a Sheffield Wednesday támogatója. Az észak-ír Vivien Campbell, aki a nyolcvanas évek első felében igazi sztárbrigádként működő amerikai DIO soraiból érkezett 1992-ben az együttesbe az alapító bárdista, Steve Clark halálát követően, a Los Angeles városában élő brit hírességek alapította Hollywood United öregfiúk-csapatában játszik.
A Def Leppard rendszeres résztvevője a jótékonysági meccseknek, honfitársaikhoz, az Iron Maidenhez hasonlóan.
9. Rod Stewart
A skót rockénekes természetesen a Glasgow városában működő Celtic F.C. szurkolója, a díszpáholy örökös bérletének tulajdonosa. Amikor 2012 novemberében a csapata megverte a Barcelonát, nyilvánosan örömkönnyekben tört ki a kamerák kereszttüzében. A koncertjein rendszeresen focilabdákat rúg a közönség soraiba és Los Angeles-i otthonában egy teljes méretű focipálya is helyet kapott. A You're In My Heart című dalában pedig nyilvánosan is megvallotta szerelmét kedvenc klubja iránt.
10. Brian Johnson (AC/DC)
Amikor a legendás brit-ausztrál rockbanda, az AC/DC már éppen a világhír kapujában állt 1980-ban, tragikus módon elvesztette iszonyatosan laza, elképesztően erős színpadi jelenléttel és egyéni smirglihanggal bíró karizmatikus frontemberét, Bon Scottot. A csapat a feloszlás szélén állt, de végül sikerült tökéletesen megoldani a lehetetlen és szomorú helyzetet: leigazolták a Newcastle városából származó angol énekest, Brian Johnsont. A zenekar már vele készítette el minden idők második legnagyobb példányszámban (52 millió) elkelt albumát, a "Back In Black" korongot.
Az óriási siker természetesen Brian Johnson anyagi helyzetére is elképesztő hatással bírt és igen hamar fontmilliomossá vált. Ezt a Newcastle United tulajdonosai is meghallották és hamarosan jelentkeztek a frontembernél, hogy fektessen be a focicsapatba.
Azt akarták, hogy tegyek bele félmillió fontot a klubba. Ez akkoriban hatalmas vagyonnak számított és ennek fejében tiszteletbeli igazgatósági tag lettem volna bármiféle döntési jog nélkül. Igen hamar ráébredtem, hogy egy csak egy hatalmas, nagyon pénzéhes üzletemberek által levezényelt átverés lett volna, akik minél több pénzt akartak kihúzni egy hülye rocksztár zsebéből, aki csak úgy odaadta volna ezt nekik, mivel imádja a szülővárosa klubját. De én nem voltam ekkora hülye, így az egészből persze nem lett semmi.
