NOTHGARD - Age Of Pandora (2014)

2014. december 04. - Kovenant

nothgard-ageofpandora.jpg

A melodikus death metal rendkívül népszerű, kiforrott műfaj, számtalan zenekar alkot a stílus keretei között. Theodore Sturgeon (1918-1985) amerikai sci-fi író híres törvénye szerint minden (emberi alkotás) 90%-a szemét, így ha szó szerint vesszük ezt, akkor bizony kilenc az egyhez eséllyel akadunk bele újra és újra a szemétbe és minél számosabb az adott kategória alkotói köre, annál nehezebb az igazán jót megtalálni az elénk ömlő produkciók tengerében. Sturgeon okos ember volt, hajlok rá, hogy teljesen igazat adjak neki. Viszont a Nothgard lemeze határozottan a 10%-ba tartozik, ha úgy tetszik, mindenkinek szerencséje van, aki meghallgatja a német csapat második albumát.

A bajor banda 2009-ben alakult még Nordavind néven. A szokásos, tagcserékkel tarkított inasévek után 2011-ben jelent meg első albumuk "Warhorns Of Midgard" címmel és elég jó kritikákat is kapott. Ennek is köszönhetően a csapat sokat turnézott, többek között a Skyforger, a Northland és a Kromlek társaságában. 2014-ben a Trollzorn Records kiadóhoz szerződtek és szeptemberben meg is jelent az Age Of Pandora lemezük.

A Nothgard különlegessége a háromgitáros felállás és ez nem csak üres promóciós szövegelés. Az egész album (49 percben 10 nóta, ha az első, instrumentális tételt is beleszámítjuk) egy hatalmas tekerés, lassulás vagy balladisztikus töprengések nélkül és az, hogy nem válik monotonná a lemez, nagy mértékben a gitármunkának és az elképesztő dallamosságnak köszönhető.

Mindenképpen meg kell említeni a hangszeres játék technikai tökéletességét és dinamizmusát, valamint azt az elképesztő lendületet és hitet, ami árad a Nothgard zenéjéből. Természetesen azonnal beugranak azok a bandák, melyek igen nagy hatással lehettek a bajorokra, és itt legfőképpen a Children Of Blodom, az In Flames vagy esetleg a Suidakra bandákra gondolhatunk. Az énekes/szólógitáros, Dom R. Crey hangja nagyon hasonlít Alexi-éra a Children Of Blodom-ból, de nekem sokszor a korai In Flames is az eszembe jutott a hangfekvés miatt.

A zenekar a kardozós, harcolós, hősös, királyos szövegvilágban mozog és furcsa, de az ezerszer lerágott (részben) fantasy szövegekhez rendkívül passzol a zene, egyértelműen heroikus, epikus jelleget adva az egész albumnak. Egyszerűen jó hallgatni a brigádot: nagyon jóféle muzsikát és dallamokat pakoltak a korongra, szépen, arányosan szól minden, és a kellő agresszivitás sem hiányzik, gyakorlatilag az elejétől végigbólogathatjuk a lemezt. Egyetlen nóta lóg ki ebből, az utolsó nóta, a "No One Holds The Crown", amiben az epikus, heroikus klisék (női kórus, pszeudo-szimfonikus hangzás, filmzenés megoldások) számomra már túlzottan ki lettek hangsúlyozva és túl hosszú is a maga több mint hét percével.

A legjobban sikerült tételek azok lettek, ahol a Nothgard egy kicsit kilép, kikacsint a műfaj kereteiből, mint például a "Blackened Seed" vagy a "Black Witch Venture" nóták, itt valami speciális él, minőség is került a dalokba, amitől egyből kiugranak a hagyományos, tekerős, epikus szerzemények sorából.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Nothgard ezzel a produkcióval és lemezzel bátran kimerészkedhet a nemzetközi színtérre. Látszik, hogy komolyan veszik a zenekarozást, minőségi munkát végeztek. Az utóbbi lemezek miatt kiábrándult In Flames rajongóknak vagy azoknak, akik úgy érzik, hogy a Children Of Blodom már ellőtte a puskaporát és képtelen a megújulásra, kiváló hallgatnivaló lehet az Age Of Pandora, amely magasan kiemelkedik a helyüket kereső, kitörni vágyó friss bandák hordájából.

8,5/10

nothgard-band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1510420748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.