METAL ALLEGIANCE - Metal Allegiance (2015)

2015. szeptember 14. - Kovenant

metal_allegiance_metal_allegiance_artwork.jpg

Nem szeretem a kiadók által összetákolt projekteket. Rengeteg ilyen volt már: kedvenc énekesünk mellé tegyünk néhány házi zeneszerzőt, akik szólóalbumot pakolnak össze a részére, általában kétes eredménnyel vagy eresszünk össze néhány kultikus figurát a harminc évvel ezelőtti rockszíntérről, akiket általában már az elvonóról kell a stúdióba becipelni, majd nevezzük ki őket a legújabb supergroupnak, akik most aztán tényleg megmutatják! Ezek az izzadtságszagú dolgok sosem szoktak jól elsülni és általában a lemez megjelenését követően a földbe is állnak, mindenki elfelejti őket záros határidőn belül. Nos, a Metal Allegiance nem ilyen: olyan bikaerős albumot raktak össze, hogy tényleg öröm hallgatni. Olyan, mintha egy válogatásalbumot tennénk be a lejátszóba kedvenc zenekaraink soha meg nem jelent számaiból: tényleg a metalzenészek krémje állt most össze, hogy rendesen leolvasszák az olvasztanivalót.

A Nuclear Blast kiadó szeptember 18-án jelenteti meg az ismert, azaz inkább a legnagyobb nevekből álló csapat azonos című, bemutatkozó lemezét. A Metal Allegiance ötlete még 2011-ben pattant ki Mike Manghi (basszusgitáros és egy hangszergyártó cég vezetője, mellesleg metalfanatikus) agyából, aki gyorsan összehozta Dave Ellefsont (Megadeth), Mike Portnoyt (ex-Dream Theater, The Winery Dogs, stb.) és Alex Skolnickot (Testament) egy kis örömzenélésre. A banda több helyen is fellépett (többek között a 2014-es Motörboat Cruise hajókázós mulatságon), egyelőre csak feldolgozásokkal, ahol vetésforgószerűen váltották egymást a zenészek, éppen aki ráért. Egyszerűen felsorolni is nehéz, hogy kik játszottak velük az évek során, gyakorlatilag az elmúlt harminc év rock/metal történelmének teljes szereplőgárdáját meg lehetne említeni. Az alábbi csapatok volt és jelenlegi tagjait találhatjuk a közreműködők között: MEGADETH, TESTAMENT, DREAM THEATER, LAMB OF GOD, SLAYER, EXODUS, MASTODON, PANTERA, TRIVIUM, KINGS X, HATEBREED, SEPULTURA, MACHINE HEAD, ANTHRAX, LACUNA COIL, THE DILLINGER ESCAPE PLAN, PERIPHERY, DEATH ANGEL, JUDAS PRIEST, ICED EARTH és az ARCH ENEMY

Aztán persze megjött az étvágy is és a brigádot létrehozó négyes saját nótákat kezdett írni. Az alapkoncepció az volt, hogy minden dalhoz egy-egy prominens énekest keresnek, illetve a felvételek során a nótákba is bedolgozik legalább egy szóló erejéig egy-egy neves vendégzenész. A korongra végül kilenc nóta került és majdnem mindegyik telitalálat.

A legérdekesebb dolog észrevenni, hogy az adott énekes mennyire meghatározza a nóta karakterét. Hiába hozza mindegyik szerzeményt ugyanaz a társaság, a dalok mégis valahogy úgy hangoznak a végén, mintha a szóban forgó frontember anyabandáját hallgatnánk. És itt talán meg is érthetjük azt, hogy mennyire függhet egy-egy csapat mindenkori, népszerű és karakteres énekesétől. Ő maga, szinte egyedül hozza a banda egyéni hangzását, ez itt mindennél jobban bizonyítást nyer.

Vegyük csak a Chuck Billy énekével felvezetett, gyilkos Can't Kill The Devil tételt. Iszonyatosan eltalált thrash alapvetés, Testament gyöngyszem, simán ráfért volna az örök klasszikus "The Gathering" korongra. A nyitó Gift Of Pain Randy Blythe előadásában pusztító Lamb Of God nóta, mely akár az idei albumukon is szerepelhetne (lemezkritika itt).

Nagy reményekkel vártam a Mastodon basszusgitáros-énekesével, Troy Sanders-szel készült Let Darkness Fall című dalt és bár nagyon jól sikerült, sajnos a középrészen egy teljesen felesleges, latinos, akkordozós-bontogatós akusztikus rész található, mely eléggé tönkre vágja a hangulatot, erőltetettnek tűnik, egyáltalán nem illik bele a nótába. Ami viszont a lemez abszolút csúcspontja, az a Dying Song: a Black Sabbathot/Downt idéző, doomos hatású dalt Phil Anselmo libabőröztető módon énekli. És itt külön ki kell térnünk Anselmo úrra: sokat láttuk mostanában különböző rajongói videókon, hogy nincs a legjobb formában, a különböző élvezeti szerek mindennapos fogyasztása bizony meghozta a hatását, az elmúlt másfél évtized stúdiós teljesítménye is hullámzó volt, de szerencsére itt brillíroz. Olyan átéléssel és félelmetes kifejezőerővel nyomja végig ezt a nótát, hogy még ebben a társaságban is kitűnik.

Van itt még egy háromtételes instrumentális, progresszív metalnak mondható szerzemény is, de gyakorlatilag végigvehetnénk az egész albumot, mert kegyetlenül magas a színvonal. A közreműködőket ismerve erősen a thrash felé hajlik persze a muzsika, némi prog-power hatással keverve, de gyakorlatilag a mai modern metal minden kellemes és jó érzéssel fogyasztható íze itt van, kivéve talán az extrém stílusokat.

Természetesen koncertkörutakat ne is várjunk ettől a válogatott brigádtól: logisztikai rémálom lehetne összeszervezni ezt a turnét. Egy ismeretlenebb, bár jó torkú fickó leszerződtetésével végignyomni az albumot pedig nem biztos, hogy találkozna a közönség elvárásaival. Így ha megmarad a projekt stúdiós hobbinak, mi akkor is nyertünk. Nyertünk egy kiváló metal albumot.

ma_1.jpg

9,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr710419494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.