Visszatekintve 2015-re, több, akár trendnek nevezhető fejleményt is feljegyezhetünk a nagy magyar rockkalendáriumba (ha van egyáltalán valaki, aki ezeket még számon tartja). Egyrészt igen sok, akár nagynevű magyar zenekar oszlott fel, gyakorlatilag volt olyan időszak, amikor hetente álltak földbe sokak által kedvelt és szeretett csapatok (Leander Rising, Replika, Subscribe, Isten Háta Mögött, stb.). A másik érdekesség, hogy egyre több magyar zenekar énekel az anyanyelvén: értelmes magyar dalszövegeket ír, hallhatóan legalább annyi erőfeszítést áldoz a szövegekre, mint a zenére. Hogy aztán ennek a ténynek önmagában örülni kell 2015-ben, az mindenesetre nem túl lelkesítő. A harmadik tényező pedig a magyar népzenei örökség egyre hangsúlyosabb beemelése a produkcióba: erről is sokat írtunk e lap hasábjain. A "legjobb" jelző használata természetesen rendkívül szubjektív véleményt tükröz, mégpedig kizárólag jelen sorok írójáét: azon albumokból összeállítva, melyekről a Rozsdagyár Rockmagazin recenziót jelentetett meg 2015-ben.
8. hely: Horda - Part 1- When The Sun Sleeps EP
Pavelka Gyula gitáros (ex-Akela) új felállással és teljesen átformált zenei világgal tért vissza zenekarával: a régebben megszokott nu/groove metal helyett egy ötletes, djentes progresszív metal dalcsokrot nyújtottak át nekünk augusztus elején. Az EP idei év végére ígért második része - úgy tűnik - már nem fog megjelenni, ami nagy kár, mert én eléggé kíváncsi lettem volna a folytatásra is, az EP-ket amúgy sem annyira kedvelem. Sebaj, majd jövőre!
A lemezkritika itt olvasható.
7. hely: Magor - Testamentum
A jászberényi Magor zenekar az alapítását követő hetedik évében jelentette meg bemutatkozó albumát, melyet aztán iszonyatosan meg is turnéztatott, megismertetve a korongot így remélhetőleg minél szélesebb körben. Az ének metalcore, a gitárszólók mennyisége és minősége átlagon felüli, a riffek között akad death, thrash, melo-death, groove metal, a magyar szövegek pedig nagyon súlyosak, de kifejezetten elgondolkodtatóak. A lemezkritika itt olvasható.
6. hely: Nadir - Ventum Iam Ad Finem Est
A budapesti Nadir ötödik albuma egyértelműen a csapat legsikerültebb korongja: death/doom őrlés nyolc nótában, mely az emberiség és természet nem éppen felhőtlen viszonyának témáját dolgozza fel a kezdetektől a nem túl kellemes lezárásig. A lemez egyetlen hátránya rövidsége, mivel alig félórás a játékidő.
A lemezkritika itt olvasható.
5. hely: Needless - The Dark Spirit Of Ages
A dánszentmiklósi Needless death/thrash gyomrosa EP formájában érkezett meg még idén áprilisban angol nyelven, huszonöt perc játékidővel. Irgalmatlan énekhang Forczek Ádám torkából, kegyetlen középtempós zúzás: külföldi kiadót és nemzetközi terjesztést, de azonnal!
A lemezkritika itt olvasható.
4. hely: Ygfan - Köd
A budapesti négyes debütalbuma négy, sorszám nélküli tételből áll. A félórás anyag amolyan post-black metal/progresszív metal keverék, némi népzenei hatással. A kiadvány címéhez méltóan fantasztikusan hangulatos, magába szippantó atmoszférájú az egész hangzóanyag, bemutatkozásnak döbbenetesen erős. Ezt a véleményt az olasz ATMF Records is osztja, mely a következő két album kiadására írt alá szerződést a csapattal.
A lemezkritika itt olvasható.
3. hely: Thy Catafalque - Sgùrr
Kátai Tamás egy varázsló, akit hatodik albumán a skót Felföld kietlensége és a magyar Alföld egyformán inspirált ezeknek a furcsán gyönyörűséges daloknak a megírására. Sokáig azt hittem, hogy a korong érkeztével le is lehet zárni ezt a magyar toplistát, de a szigorú, tüskés, de azért kellően avantgárd "Sgùrr" végül a harmadik helyen végzett.
A lemezkritika itt olvasható.
2. hely: Perihelion - Zeng
A Neokhrome death/black brigádból alakult és Vasvári Gyula gitáros/énekes vezette debreceni Perihelion első, saját néven kijött albuma fantasztikusan erős lemez: post-black metal, VHK-ban gyökerező zenéje nem áll távol a jelen lista 3. és 4. helyezettjeitől, tulajdonképpen egy akolból jönnek ők, bár eltérő megközelítéssel. Az egyből egy patinás francia underground kiadónál megjelent "Zeng" dallamai teljesen beleivódnak az emberbe, és milyen kár is, hogy csak félóra az egész! Ha minden igaz, egy új EP már a kanyarban, friss nótákkal és egy feldolgozással.
A lemezkritika itt olvasható.
1. hely: Bakos Attila - Aranyhajnal
Szinte észrevétlenül, mindenféle felhajtás nélkül érkezett meg az év magyar albuma november legvégén. Bakos Attilát főleg a Thy Catafalque előző két lemezéről ismerhetjük, de most egy olyan csodálatos anyaggal jelentkezett a saját neve alatt (teljesen egyszemélyes produkcióról van szó), hogy azonnal és kétség nélkül lehet győztest hirdetni. Gyönyörű dalszövegek és dallamok ritka módon alkotnak valamiféle varázslatos egységet, mely messze túlmutat a hagyományos rockzene keretein. Nincs mit hozzátennünk.
A lemezkritika itt olvasható.
