SUNSETH SPHERE – Interjú Márton Péterrel

2016. január 03. - Felicium

ss_group2.jpg

Mai nap a várpalotai Márton Péterrel beszélgettem, akivel bár régóta vagyunk barátok, a távolság miatt eddig nem volt időnk hosszan elbeszélgetni a múltról és a jelenről.

Szia, Peti! Általában ritkán találkozunk, de mégis meglehetősen jól ismerjük egymást. Röviden összefoglalnád a saját szavaiddal, hogy mi az, amit érdemes tudni rólad? Hol és mikor ismerkedtél meg a zenével?

Szia, Gergő! Először is szeretném megköszönni, hogy megkerestél a kérdéseiddel! Nagy örömmel fogok rájuk válaszolni!

Velem kapcsolatban egy jövő évben a negyedik x-et betöltő emberkét kell elképzelni, aki tizenéveseket megszégyenítő vehemenciára képes a mai napig, ha zenélésről, zenekarozásról van szó. Aki igazán ismer, az tudja, hogy tényleg nem ismerek határokat semmilyen értelemben, ha zenélésről van szó. Hogy ez ennyi idősen értelmes dolog - e még, azt nem tudom, de őszintén szólva nem is nagyon érdekel. :)

12243175_1046969572002102_1545822707683795610_n.jpgA zenével már egészen kicsi koromban kapcsolatba kerültem. Igazából nem is emlékszem ezzel kapcsolatban konkrétumokra, annyira korán. A lényeg talán az, hogy a nálam jó pár évvel idősebb bátyámmal egy szobában nőttünk fel. Szólt nálunk a rock zene ha kellett, ha nem. Tulajdonképpen, mire észbekaptam már töviről hegyire ismertem az összes hazai rock bandát. Hobo Blues Band - től elkezdve a Karthagon, P Mobilon keresztük a Piramison át, egészen a Lugosi korszakos Beatrice - ig bezárólag mondhatni az összes zenekart megismertem. Ha nem is nagyon hallatszik ki a játékomból, de ezek a csapatok óriási hatással voltak rám. Mondhatni a gyökereim zeneileg. Ezzel egy időben nagy mennyiségben jutottak el hozzám a Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath szentháromság dalai is az összes hasonszőrű zenekar albumaival egyetemben. Ezen csapatok gitárosainak játéka szerintem már inkább tetten érhető a dalaimban, néhol vegyítve őket a Napalm Death, Cannibal Corpse, Morbid Angel féle brutalitással.

Első gitárodra emlékszel még? Kíváncsi lennék ahhoz hogyan jutottál hozzá és mit lehet róla tudni? Esetleg meg van még, mint szép emlék?

Természetesen emlékszem a legelső gitáromra. Nehéz is lenne elfelejteni, hiszen a mai napig kint díszeleg a konyhánk falán. :)

Egy legkisebb méretű, gyerekeknek való, igazából játék dobgitárról van szó. Közeli rokonktól kaptam egyébként ezt a kis "jószágot". Nem sokkal később viszont már tudatos lépésként kaptam a szüleimtől egy közepes méretű dobgitárt, (ezen már rendesen lehett játszani is) ami szintén fent lóg jelenleg is a konyhánk falán.  Innen már aztán nem volt vissza út. Egy életre magával ragadott a hangszer, a zenélés.

Jó kis konyha lehet az... :)
Hobbi vagy inkább életérzés, szorgalom és a zene szeretete az, ami vezérel a hosszú úton? Azért most már vagy 30 éve taposod ezt a mondhatni gigantikus ösvényt magad körül. Hogy-hogy bírod még erővel? Mi ad ennyi energiát és kitartást?

1986 egy igen komoly év volt kiemelkedő rock - metal albumok megjelenése terén. Egyéb zseniális lemezek mellett rám a Metallica "Master of Puppets" lemeze volt a legnagyobb hatással. Ekkor voltam tíz éves. Már több éve gitározgattam. Ennek az albumnak a hatására viszont konkrétan eldöntöttem, hogy a jövőben a HIVATÁSOMNAK szeretném tekinteni a zenélést. Így, csupa nagy betűvel. Lényegében az egész életemet feltettem erre a történetre. Az igazán közeli családtagjaim el tudnák mesélni mennyire sokat áldoztam fel azért, hogy hivatásos zenész lehessek. Közben aztán jött az internet. A feje tetejére állt az egész szakma. Aminek következtében manapság már annak is örülni kell, ha az általam kirakott saját zenémre esetleg szór pár lájkot néhány régi barát a legnagyobb közösségi portálon.

Mára már az önmegvalósítás szintjére esett vissza a néhai álom. Ettől függetlenül a mai napig nagyon szeretek zenét írni, valami újat alakotni a semmiből. Ez a folyamat ad igazából erőt a folytatáshoz.

Jelenleg két fronton is érdekelt vagy,(Visioned Frailty, Sunseth Sphere) mely közül csak az egyik formáció koncertképes. Két különböző stílus, de van közös pont: Mindkettő a te projected, így ott van a tőled általában megszokott súly és komorság is. Mi az oka, hogy kettőt is csinálsz egyszerre?

1.jpgEz egy elég kacifántos történet. 2003 - ban a Szigeten játszottuk az utolsó koncertünket a Sunseth -tel. Az volt a terv, hogy csak pihenőre megyünk egy kis időre, aztán újult erővel nekilátunk a második nagylemez felvételének. Ami egyébként demó szinten előzőleg el is készült. 74  perc muzsika, ami abban a formájában soha nem jelent meg. Sajnos, mire újra összehoztam volna az alap csapatot, már csak Bánfalvi Gyurit érdekelte ez a projekt. A többiek idő közben vagy más műfajban kezdtek el zenélni, vagy egyéb indokok miatt nem csatlakoztak már hozzánk. Ezek után többször is megpróbáltuk Gyurival talpra állítani a zenekart. 2010 - ben nagy nehezen össze is hoztunk egy új lemezt, de sajnos újra le kellett állnunk. Nem titok, hogy az énekesnő fronton voltak megoldhatatlan gondjaink. Egyébként, nem is igazán a megfelelő hang megtalálása okozott gondot, hanem a távolságok legyűrése a zenekar és jó pár felkutatott jelölt között. Kicsi országban élünk, még is hatalmas távolság tud lenni, akár csak 20Km távolság is, ha valaki nem akarja, tudja megoldani vagy szabadidő kérdésében, vagy anyagilag, hogy folyamatosan áldoztatot hozzon a projekt érdekében.


ss_group1_logo_nelkul.jpgLe is tettem már a Sunseth Sphere - ről, és elkezdtem saját, szóló projekt alapon működtetni másik három zenei kezdeményezést. Ezek közül csak a Visioned Frailty ismert. Az utóbbi négy évben látványosan csak ezzel a projekttel foglakoztam, idő közben viszont felbukkant Wackor Miki, akivel egyéb zenei dolgok kapcsán rengeteget találkoztam, és szép fokozatosan elkezdett nyaggatni, hogy csak kellene valamit csinálnom Sunseth név alatt, ha már egyszer vannak új dalok szép számmal. Nem mondanám, hogy könnyú volt rávennie a cselekvésre. Már nem szerettem volna bolygatni dolgokat, de végül  kötélnek álltam. Mivel női énekest továbbra sem sikerült találni, így az elkészült dalokra egy régi cimbora, Illésfalvi Iván rakta rá a szövegeket , dallamokat, szerintem zseniálisan.  

A Sunseth Sphere jövőre már 18 éves lesz. Mesélnél róla, hogy is indult ez 1998-ban? Három nagylemez és majd két évtized biztosan hosszú idő, kíváncsi vagyok ekkora távlatból, hogy gondolsz vissza a történésekre.

A Without Face ( melynek nem mellesleg szintén alapító tagja voltam ) zenekarral elváltak útjaink. Ketten maradtunk Gyurival, és az első szabad pillanattól kezdve azon kezdtük el törni a fejünket, hogyan, kikkel, milyen formában tudnánk tovább lépni zenekari téren.

05_1.jpg

A dobos posztra konkrétan kiszemelt emberkénk volt Landy Laci személyében. Korábban többször is játszottunk együtt a Stonehenge zenekarral. Laci akkoriban velük játszott. Nagyon szimpatikus volt számunkra úgy emberileg, mint zenei téren egyránt. Amikor megkerestük már nem volt a Stonehenge tagja. Ettől függetlenül fél évig kellett a nyakára járnunk, hogy végre beszálljon hozzánk. Talán előző negatív zenekaros élmények, vagy nem is tudom mi lehett az ok, de tényleg nehezen állt kötélnek. Nem sokkal később megtaláltuk az énekesünket Báder Zoltán személyében. Shockwave név alatt fel is vettünk ezzel a felállással egy hét dalos anyagot. Sajnos sem a szakma, sem az "egyszerű" hallgató nem fogadta túl jól azt az anyagot. Merőben mást vártak tőlünk zeneileg és ének terén is. Az akkori nyomásnak, megfelelési kényszernek sajnos bedőltünk. Ennek folyamányaként megváltunk Zolitól. Zolihoz annyit fűznék hozzá, hogy 30 éves pályafutásom során rajta kívül nem nagyon találkoztam ennyire könnyen kezelhető, tettre kész, szorgalmas, megbízható, odaadó zenekari taggal, mint ő.Nagy örömömre szolgál tudni, hogy a mai napig énekel, saját zenekara van.

Akkoriban is szinte a lehetetlennel volt egyenlő énekest találni a környékünkön, nem csak manapság. Egy szép napon azonban kaptunk egy hírt, mi szerint Kyrah kiszállt a WF - ből. Felmerült bennünk az ötlet, hogy bár szintetizátoros volt az előző zenekarában, azt hallottuk, hogy szépen énekel. Nézzük már meg! Az első közös próbán dobtunk egy hátast Kyrah hangjától. A következő négy hónap alatt összeraktuk a Storm lemez anyagát. A többi pedig már történelem...

Mi a legkedvesebb emléked, ami eszedbe jut, ha valaki kimondja a zenekar nevét? Esetleg ha van legviccesebb, azt is kíváncsian hallgatom.

Szerencsére rengeteg kedves emlék fűződik, különösen a kezdeti időszakhoz, a 2003 - ig tartó érához. Zenei karrierem legsikeresebb időszaka volt ez. 2000 - ben kaptunk szerződést a holland Hammerheart kiadótól. Ez akkoriban még igen nagy számnak volt mondható. Talán csak a Sear Bliss és az Ektomorf volt abban az időben itthonról kinti kiadónál.

Többször játszhattunk a Szigeten a Hammer sátorban, a PECSA nagy színpadán a Gothica fesztivál kapcsán, a Club 202 - ben. Két oldalas interjú többek közt a Metal Hammer, Rockinform, és számos külföldi zenei magazin oldalain.

Ezek többsége olyan dolog, amit ma már szinte képtelenségnek tartok újra elérni. Ezért is annyira kedvesek számomra.

Rátérve a legújabb munkádra, a „Born Of The Waves”-re: Mi az, ami motivált abban, hogy új lemezt készíts? Az előző, mint tudjuk, eléggé elrugaszkodik a gyökerektől és inkább progosabb irányt vett. Ezzel szemben itt egy anyag, ahol férfiének és még hörgések is vannak, emellett gyönyörű billentyű aláfestések érkeznek. Mindenképp azt érzem, hogy vissza is akartál nyúlni, meg nem is. Úgymond modernizáltad a Sunseth érzést.

Mint már említettem is, a motiváció lényegében Wackor Miki személyében öltött testet. Őszintén szólva más nem igazán volt ezen kívül... 

A második album ( "Magic Journeys". 2010. ) véleményem szerint egy útkeresés volt számunkra. Előzőleg rengeteg negtaív hatás ért bennünket Gyurival. Mai szemmel nézve azt látom, hogy valamiért nagyon meg akartunk felelni a külvilágnak egy látszólag könnyebben emészthető anyaggal. Öt év távlatából azt tudom mondani, hogy igazából nincsen gond azzal az anyaggal sem. Egy új keverést megérdemelne, az kétségtelen, de nagyon szeretem azokat a dalokat is. Sajnálom, hogy nem sokkal a kiadás után újra le kellett állnunk.

Az, hogy az új album férfi énekkel készült el, annak köszönhető, hogy továbbra sem sikerült megtalálni a megfelelő énekesnőt. Akár emberi, akár zenei, akár idő, vagy pénz hiánya miatt. Pont úgy mint 2003 - óta folyamatosan. Úgy voltam vele, ha már egyszer összeálltak a dalok zeneileg, akkor vagy elkészül most ez a lemez férfi énekkel, vagy megy a fiókba a tíz elkészült dal. Az előbbi mellett döntöttem. Hozzáteszem, jómagam a projekt nevét is meg akartam változtatni a férfi ének kapcsán, de miután többeknek megmutattam a felvételeket, meggyőztek, hogy semmi szükség erre a lépésre. Ez hallhatóan Sunseth Sphere ebben a  formájában is. Hörgős részek egyébként voltak már az első lemezen is. Szóval, nem mondhatni újjításnak ez a rész sem. Egyébként Iván fenomenális munkát végzett a szövegek és az énektémák terén is. Ha valaki  olvassa szövegeket a zene hallgatása mellett, rá fog jönni, hogy minden egyes hajlításnak, karcosabb vagy hörgős résznek megvan a maga szerepe a felvételen.

A zenei részre kitérve, magam is úgy látom, így x-hónappal az anyag elkészülte után, hogy ez a lemez az első és a második keverékeként írható le leginkább. A tempókat szándékosan hagytam szinte végig egyformára. Egyáltalán, minden lépésről elmondható, ami a lemezzel kapcsolatos, hogy tudatosan lett olyan, amilyen. Egy dolgot kivéve. A 2000 - es évek eleje óta mindkét kezemre kiható kézbetegséggel küszködöm. Ezt a tényt ennyi év távlatából csak azért említem meg, mert azért azt nem árt tudni, hogy technikai értelemben nagyon régóta nem azt tudom játszani, amit szeretnék, hanem ami úgy ahogy sikerül.

cd_borito.jpg

Mit tudhatunk a jövőbeli tervekről a Sunseth-el kapcsolatban? A lemez megjelenik valamelyik kiadónál? Esetleg van esély koncertre/ekre? A 20. jubileumot se lenne rossz megünnepelni valamivel. (persze ez még nagyon messze van…)

Az interjú elkészültének idején még nem teljesen tisztázott, hogy kiadó fogja - e kiadni a lemezt, vagy szerzői kiadásként lát majd napvilágot az album. Szerencsére van egyébként érdeklődés a kiadásra. Ez a dolog igazából inkább tőlem függ most....

Esetleges koncertekkel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy én nagyon szeretném, ha lennének koncertek. Ellenben, Ivánnal és Mikivel csak stúdiós projekt kapcsán tudtam megállapodni. Mindkét srác nagyon elfoglalt egyéb zenei és magánjellegű dolgaik kapcsán. Így, ha színpadra szeretném vinni a dalokat, akkor kerítenem kell egy új felállást is ehhez a történethez.

Mivel saját, szóló projektemként készült el az új lemez is, igazából nem vagyok fix tagokhoz kötve. Ez számomra mindenképp megkönnyíti a kivitelezést. Mindettől függetlenül az lenne az igazi, ha a régi felállások egyikéből újra csatasorba tudnám állítani egyik - másik tagot. Nagyon nyitott lennék erre a variációra, de esélyt azt nem sokat látok rá sajnos...

Köszönöm mára a beszélgetést. Hamarosan megtudhatjátok, hogy Peti másik zenekarával mi a helyzet, hiszen alaposan kiveséztük a beszélgetés alkalmával a Visioned Frailtyt is és mondhatni izgalmakban ott sincs hiány.

Márton Péter
Sunseth Sphere

Az új Sunseth Sphere képekért köszönet Palotás Péternek.

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6010418866

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.