Rozsdagyár

BEGOTTEN SILENCE - Interjú a budapesti melodeath csapattal

2016. március 17. - Felicium

begotten_silence_promokep_2.jpg

Vendégem a Begotten Silence és régi ismerősöm, a hörgésekért felelős Török Csaba. A zenekar egy ötfős melodic death/thrash metal buldózer Budapestről. A death és thrash metal hangzásvilágát vegyítik dallamos témákkal, mindezt pedig a horror, élet és szenvedés atmoszférájával fűszerezik.

Szia, mint tudjuk, ez az extrém metalos vonal, amit ti csináltok, bizony nem a legnépszerűbb zenei stílusok közé tartozik. Mikor és miért döntöttetek úgy mégis, hogy belekezdtek ebbe a hosszadalmas és nehéz útba?

Sziasztok! Egyszerű a válasz: ezt a stílust szerettük, és magunkat és a kedvenc zenei stílusainkat tartottuk szem előtt, nem pedig azt, ami közkedvelt vagy trendi. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel minket, hogy mi kell a népnek, de alapjaiban a stílus az, ami a közös nevezőnk. Ha ez pl. a goregrind lett volna, akkor azt csináljuk! Egyébként ezt a döntést 2010 novemberében hoztuk meg, azóta létezünk.

A csapat mennyire egységes illetve mióta zenéltek ebben a felállásban? Van esetleg valami humoros, vagy érdekes történet, amit megosztanál velünk és nagyon emlékezetes volt nektek?

face_of_suffering_front_cover.jpgA jelenlegi felállást érzem az eddigi legerősebbnek. Oli (dob), Cucu, Ádi és én alkottuk a bandát sok ideig, de 2015 januárjában Viktor (másik gitár) bejövetelével lett kőkemény a kötelék, ráadásul az ő hozzáállása a legjobb az eddigi másodgitárosok közül, illetve remek számötleteket köp ki magából a srác.

Humoros sztorijaink vannak dögivel, ami most eszünkbe jut az egy koncert, ahol két rockbanda után jöttünk és beálláskor egy saját számot játszottunk el, az idősebb hangosító úr pedig megkérdezte mikrofonban, hogy “Ez most valami vicc?”. Pechjére nem volt az.

Hát ez óriási... (nevet) Hogyan működnek nálatok a koncertek? Ennyi idő után már keresnek titeket a szervezők, vagy azért még nektek is kell bőven teperni azért, hogy észrevegyenek?

Két komolyabb kiadvány után mondhatjuk azt, hogy amikor promózzuk az aktuális anyagot, akkor felfigyelnek ránk a szervezők és hívnak minket koncertezni, az esetek nagy részében így szoktunk fellépni. Facebookon sokat feltűnősködünk, szerintem ez a titka ennek. Ezzel szemben persze van, hogy mi keressük meg egy fesztivál szervezőjét. Ha éppen lapítunk számírós időszakokban, akkor is szoktunk meghívást kapni, csak ritkábban.

Idén januárban jelent meg a bemutatkozó lemezetek, a Faces of Suffering, ami nagyszerűen néz ki. Ki csinálta a borítót, és hogy jött az ötlet? Gondolok itt például a saját fejeitekre a polcokon…

Köszönjük szépen! Bakonyi Örssel (Hartproject Tattoo Art) készítettük a borítót. Szerencsénkre baromi kreatív a srác, ezért könnyen ment a munka: mi leírtuk neki az összes számról, hogy melyik miről szól és a többit rábíztuk. A legtöbb nóta egy horrorsztori a félelemről, dühről, őrületről, meg egyéb témákról, ezért valami szenvedéssel teli, horrorisztikus covert szerettünk volna. Az ötlet az lett, hogy egy trónon ül a groteszk lény, amit a Trónok Harcából az Ezerarcú Isten szentélye inspirált, és gondoltuk, hogy ha úgyis kb. öt fej látszódik rajta, miért ne legyenek azok a mienk?

Jó kis zúzós anyag lett, mind a 10 dal odapörköl. Ezek nagyrészt új dalok, vagy a régebbiekből is szemezgettetek?

Vannak öt éves számok, és vannak olyanok is, amiket 1-2 hónappal a stúdióba vonulás előtt fejeztünk be, szóval teljesen vegyes a felhozatal. A stílusunk változott az idők során… az elején még színtiszta melodikus death metal volt az irány, ebből 2013-ra death/thrash lett, míg végül újra a melodeath lett főszerepben, és ez érezhető volt a dalokon, de a death/thrash nótákat addig kalapáltuk, amíg melodeathet nem csináltunk belőlük, haha.

Felvételek szempontjából merre csináltátok és mennyi időbe telt? Vannak egész szélsőséges esetek, amikor akár több évig is készül egy lemez. Nálatok mi volt a szitu?

Gyulán a No Silence Sound Studio-ban csináltuk Simon Istvánnal. Ha a számírós időszakot is  vesszük, akkor végülis mi is a szélsőséges kategóriába tartozunk, de a Faces of Suffering ugye egy debütáló album, és figyelembe kell vennünk, hogy amíg az elején a tagkeresési időszak volt, akkor kicsit döcögősen ment a számírás és azt is meg kellett tanulnunk, hogy egyáltalán hogyan írjunk számokat együtt, hogyan találjuk meg a közös hangot. Maga a felvétel többnyire gördülékenyen ment, 6 nap alatt letudtuk, bár 7-8 jobb lett volna, de majd a következő lemeznél.

Ha egy dalt kéne kiemelned, ami neked kedves, akkor melyik lenne az és miért?

Kettő is van nálam holtversenyben, a Massacre Instinct és a The Canvas of Torment. A Massacre úgy érzem, hogy tökéletesen illik hozzánk, szerintem a dallamosság és a darálás tökéletes egyvelege. A Canvas szintén egy remek egyveleg, de inkább kemény, mint melodikus. A dal egy mazochistáról szól és hogy mi jár a fejében miközben csonkítja magát és a szöveg írása valamiért nagyon könnyen ment annak ellenére, hogy a számot egy teljes évig írtuk. A kezdésnél hallható gitártéma különösen tetszik nekem, és nincs egy pillanat sem a számban, amit unalmasnak találok. Egyébként a nagy részét Viktor írta. Mindkettő szám az utolsók közé tartozik, amiket írtunk és ezeket tartjuk jelenleg az irányadó dalainknak. Egyébként Cucuval csináltunk néhány videót, amikben a Faces of Suffering összes számáról beszélünk, csekkoljátok őket!

A szövegeket te írod, ha jól tudom. Mik inspirálnak ebben? Esetleg a zene megírása nélkül is van, hogy elkap az ihlet és megírsz egy-egy komplett dalszöveget?

Horrorsztorik, amiket vagy mi találunk ki vagy valami más inspirál minket (az előbbi van többségben). Például a Maggot Injection egy őrült dokiról szól, aki kínozza a “pácienseit”, mert egy féreg mászott az agyába és az készteti őt ezekre a tettekre. Ezt nem titok, hogy az Outlast című játék inspirálta részben. Teljes mértékben saját rémtörténeteink közé tartozik a Spectral Revelation, a Vörös Béklyó vagy a Szunnyadó. Sokszor előre kitalálom, hogy miről szeretnék dalszöveget írni a jövőben, és néha a srácok is adnak ötleteket. Most is van tartalékban néhány, de nem szoktam előre megírni dalszövegeket, könnyebben dolgozok kész számmal, amire rá kell húzni az irományt.

simi_begotten.jpg

Beszélgetésünk végéhez érkezve arra még kíváncsi lennék, hogy mik a tervek a lemezzel? Turné itthon és/vagy külföldön? Gondolom, minél több emberhez szeretnétek most ezt eljuttatni, főleg, hogy fizikai formában is megjelent, ha jól tudom.

Fizikai verzióban még nem jelent meg, csak digitálisan, de sok üzenetet kapunk, hogy igény van a fizikai lemezre, úgyhogy a közeljövőben nyomtatni fogunk és pólókat is készíttetünk. Egyelőre online felületeken, magazinokkal, rádiókkal és természetesen koncertekkel hirdetjük a lemezt, eddig úgy tűnik elég sikeres a dolog, úgyhogy ezt folytatjuk is itthon és nemzetközileg egyaránt. Éppen koncerteket szervezünk országszerte, a külföldi koncerteket viszont még nem vettük tervbe. Most éppen házilag készítünk egy klipet az említett The Canvas of Torment-hez, amiben a No Silence Sound Studio-s munkánkról láttok majd felvételeket, de tervek szerint az év folyamán lesz majd egy komolyabb klip, még több koncert és talán év végén elkezdünk dolgozni egy kislemezen!

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5710418272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása