ARTILLERY - Penalty By Perception (2016)

2016. március 22. - Kovenant

artillery_cover.jpg

Ha a technikás, intelligens módon űzött thrash metal gyökereit keressük, akkor a stílusalapítók között elsőként kell megemlíteni a dán Artillery zenekart, akik a nyolcvanas évek első felében alakultak, majd 1985-ben kiadták debütalbumukat, a "Fear Of Tomorrow" nevű zseniális korongot, mely nemcsak a thrash, hanem az egész metal színtér egyik gyöngyszeme. A klasszikus éra 1991-ben ért véget mindösszesen három nagylemezzel a hátuk mögött. 1999-ben még összeálltak egy új kiadvánnyal megspékelt visszatérésre, de aztán ismét eltűntek. A 2007-es újabb visszatérés már véglegesnek számít, azóta már a második új énekest fogyasztják, ez pedig a második korszakuk március 25-én érkező negyedik soralbuma "Penalty By Perception" címmel a Metal Blade gondozásában.

Ha akarnék, se tudnék objektív lemezkritikát írni az Artilleryről: tulajdonképpen kissrácként velük ismertem meg az igazán súlyos metalzenét, a "Fear Of Tomorrow" úgy égett belém, hogy azóta sem igazán találtam olyan elképesztő hangulatú és színvonalú produkciót, mint a dánoké (az egyszerűségében is szenzációs borítóról nem is beszélve). Flemming Rönsdorf számomra a tökéletes thrash metal frontember: a hangjával bármire képes, reszelős smirgliénekével a legdurvább döngöléseket is legyalulja, de ha kell, akkor a szinte power metalos témákat is könnyedén hozza (bár szerencsére erre nem akadt példa a bemutatkozó korongon). A Stützer testvérek (Michael és Morten) gitártandeme pedig egyszerűen zseniális, mind dalszerzés, mind pedig előadás terén és szerencsére képességeik semmit sem koptak az azóta eltelt jó harminc év során.

A 2013-as "Legions" kiadvány volt az első, melyen a legújabb énekes, Michael Bastholm Dahl szerepelt. Beszállásával érdekes koncepció valósult meg, mivel teljesen más hangja van, mint akár közvetlen elődjének, Søren Adamsennek vagy akár az eredeti frontembernek, Flemming Rönsdorfnak. Dahl tipikus power metal vokalista, tiszta, képzett, szárnyalóan magas hangja van, leginkább Andri Deris vagy éppen Michael Kiske is ugorhat be a hallatán. A darálóan nyers, száraz és agresszív thrash riffek és gitárőrlések mellett ráadásul a heavy/power énektémákat is hozza, beépíti a dalokba, néha egészen meglepő eredménnyel.

Az In Defiance Of Conformity című számmal eszement módon beindul a lemez: tipikus, sodró lendületű thrash riffek és szólók érkeznek, de már itt kicsiben megfigyelhetjük, ami végigvonul az egész kiadványon, mégpedig azt, hogy az énektémák kidolgozottsága egész egyszerűen nem ér fel a gitármunkához. A magasan, euro-metalosan kitartott magas énekhangok mindvégig lelassítják, megakasztják a tempót és a két-három hangból álló verzék sem segítik a kibontakozást. 

A Live By The Scythe megint ezzel a nyolcvanas évek második felét idéző power/heavy metallal támad vokálfronton (még a Helloween is megidéződik, ezt se gondoltam volna azért anno harminc évvel ezelőtt). Szépen sorjáznak a melo-thrash tételek, nem lehet okunk panaszra: a Stützer-testvérek mindent beleadnak, telepakolják az egész korongot a rájuk olyannyira jellemző témákkal, megoldásokkal, hogy szinte egyedül ezekért érdemes végigdöngeti az albumot. Aki például a címadó Penalty By Perception eszement, szívinfarktusközeli alapriffjére nem fejeli le a legközelebbi ajtófélfát, az valószínűleg végérvényesen elvesztette azt a belső, gyermeki vonzódását a metal iránt, mely miatt oly furán tudnak érett, felnőtt férfiakra tekinteni közeli rokonok és családtagok. 

A When The Magic Is Gone a korong kakukktojása: egy érdekes, szikár hangulatú euro-power ballada, mely a középrészétől kezdődően szépen bekeményedik, de végig marad az Artillerytől eddig teljesen idegen nyomvonalon. Ilyet korábban nem nagyon hallhattunk a dánoktól: a rákövetkező Cosmic Brain című thrash-gránát azért nagyon jól esett és kicsit helyrezökkentette a bizalmamat.

Természetesen én sem tudom kikerülni az állandóan felmerülő dilemmát: hogyan viszonyuljunk egy olyan zenekar legújabb korongjához, mely már karrierjének legelején örök érvényű klasszikusokat tett le az asztalra és azóta is mindig mindent, ami kikerül a kezük alól, ahhoz hasonlítanak? Azt az egyszeri, megismételhetetlen csodát, melyet az első három albumukkal megvalósítottak, méltatlan dolog lenne a dánokon számon kérni (azért persze titkon lehet reménykedni, hogy visszatérnek valahogy a "Fear Of Tomorrow" környéki teljesítményükhöz). A "Penalty By Perception" egy kifejezetten színvonalas, sodró lendületű dallamos thrash anyag, a fentebb említett hibájával együtt: Michael Bastholm Dahl hangját nem érzem igazán idepasszolónak, viszont ha már ez a mai Artillery megközelítés, akkor sokkal inkább rá kellene feküdni az énektémák kidolgozására, érdekesebbé tételére.  

8/10

artillery2016.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3110418240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.