Ha jól tudom, talán még egyetlen portugál csapat sem szerepelt a lemezkritika rovatunkban, de ennek is eljött az ideje. A német nevű Tod Huetet Uebel (A halál őrzi a gonoszt) még tavaly év végén jelentette meg bemutatkozó albumát "Malícia" címmel, de a Caverna Abismal Records újfent kiadja április 26-án kazettaként a múlt évi CD-formátumot követően, és mivel számomra korábban teljesen ismeretlen volt a banda, jól megfér így a kurrens megjelenések között. Szerencsére, mert ez egy igen szűk kört érdeklő, de a maga stílusában rendkívül erős anyag, egy valódi underground gyöngyszem.
A 2012-ben alakult lisszaboni (post-) black metal brigád 2013-ban jelentkezett első hangzóanyagával a "Morte e Caos" című EP formájában. Daniel Coelho gitáros-dalszerző-basszer-dobos és Marcos Martins énekes alkotja a csapatot, a stílusuk pedig rendkívül érdekes keveréke a hagyományos és a post-black metalnak, de mégis valami teljesen váratlan sült ki az egész produkcióból.
A szokatlanság és sokak számára az elviselhetetlenség tulajdonképpen szinte kizárólagosan Martins énekhangjának köszönhető. Képzeljünk el egy paranoid skizofrént, aki végzetesen, gyógyíthatatlan módon szokott rá valami egzotikus, bangladeshi vegyi laborokban kikotyvasztott, teljesen ismeretlenül összetevőjű hallucinogén drogra. Zárjuk be delikvensünket jó kétnapi elvonást követően egy gumiszobába étlen-szomjan, körülbelül ötszáz svábbogár és pár tucat kiéheztetett szumátrai óriáspatkány társaságában, majd vegyük fel az elkövetkező pár óra hanganyagát. Ha ezt elképzeltük, akkor kezdünk képben (illetve hangban) lenni Martins produkcióját illetően. Ez kétségkívül riasztóan hangzik, de korántsem eléggé.
Aki viszont kellően edzett már az extrém metal frontján, az el fog képedni ezen a teljesítményen. A portugál frontember olyan hangokat csikar ki magából, mint Csihar Attila a legjobb pillanataiban, de még ezen is túlmegy egy fokkal (vagy kettővel-hárommal), talán még az elkötelezett, kiművelt hallgató tűréshatárán túl is. Érdekes módon azonban elég hamar meg lehet szokni, mert tökéletesen illeszkedik a Daniel Coelho által létrehozott zenéhez.
Ez a zene pedig lenyűgöző. A lemez címe magyarul rosszakarat, rosszindulat: a hét nóta cím nélküli, csak római számok jelzik a tételeket, végig a mindösszesen szűk háromnegyed órás játékidőben. Az egy rövid instrumentális szerzeményt leszámítva tehát jó hét perc körüliek a dalok, melyek végig ugyanazt az atmoszférát és témát járják körül a félig angol - félig portugál szövegekben: a kozmikus gonoszt, az örök emberi bukást, a végig a hátunk mögött settenkedő, talán képzeletbeli sötét erő mibenlétét.
Nem tudom, hogy mikor hallottam ennyire brutális, agresszív zenét, mely azonban mégis végtelenül zenei. Tele van blastbeatekkel, tremolo-gitárriffekkel, teljesen szélsőséges vokális zajokkal, és mégis: köze sincs a kilencvenes évek eleji embrionális norvég black metal csörömpölésekhez. Csodálatos, atmoszferikus részek oldják a sokszor az elviselhetetlenségig fokozódó feszültséget.
A post-black metal összetevők egészen váratlanul, szinte észrevétlenül úsznak be a legdurvább darálások közé, de mégsem változtatnak a hangulaton, mert a hagyományosabb részek is modernebb, érdekes témájú riffelésekkel vannak tele. A zene befogadhatóságát nagyban megkönnyíti az egészen fantasztikus hangzás: nem tudom, hogy hol és milyen anyagi és szakmai háttérrel vette fel a csapat az anyagot, de minden csodálatosan tisztán, puhán, kellemesen szól, minden hangszert élvezet hallgatni (a dobokat különösen) és szerencsére az ének is egy kicsit hátrébb van keverve.
Rettenetesen nyomasztó, letaglózó élmény a Tod Huetet Uebel debütalbuma, de rabul ejt. Különleges anyag egy különleges tehetségű portugál zenekartól: szinte a paranoid, brutális testvére is lehetne a magyar Svoid szintén fantasztikusan sikerült korongjának (lemezkritika itt). Ahogy annál a lemeznél is, a "Malícia" esetében is valahogy kicsinek érezzük magunkat emberként a meghallgatása után: sokkal ősibb, sokkal hatalmasabb és felfoghatatlanabb entitások és erők léteznek, melyekről csak a rémálmainkban vagy a hasonló jellegű zenék révén szerezhetünk futó benyomásokat.
9/10
