Rozsdagyár

Metalcore ünnepnap a Budapest Parkban - Killswitch Engage, August Burns Red, Atreyu, Bury Tomorrow

2016. június 16. - drfreezy

13413089_917046895087663_6232632276938951212_n.jpg

Sokan gondolták úgy, hogy a Parkway Drive, Architects, Thy Art Is Murder hármasának Barba Negrában tett látogatását nem lehet már felülmúlni az idei metal bulikat illetőlen, és ha ez nem is történt meg, de bőven odafér a keddi esemény is a már említett mellé. Noha az Architects-et is bejelentették a Killswitch Engage fémjelezte bulira, ők az utolsó pillanatban lemondták a fellépést, és meg kellett elégednünk az August Burns Red, az Atreyu és a Bury Tomorrow erősítésével. Szegény mi!

A Budapest Park előtt kígyózó sor kivárása után kiderült, hogy sajnos élőben sem nyűgöz le teljesen a Bury Tomorrow képviselte műfaj. Ezzel természetesen nem bírálom őket: minőségi produkció és profizmus minden téren, amit művelnek. Semmiképp sem vitatom el a zenekar érdemeit, és ha így folytatják, szép jövő előtt állnak. Egyszerűen csak nem az én műfajom a southamptoni srácok zenéje. Talán ha kihagynák a kiszámítható, slágeres énekszólamokat, akkor élvezném az egyébként teljesen korrekt gitártémákkal, és tökös énekkel is dolgozó muzsikájukat. Nyilván nem én vagyok a célközönség, és nincs is ezzel semmi gond. Nagy beleéléssel, lelkesedéssel tolták a metalcore-t, így a közönség is vette a lapot: ment a circle pit, a mosh, és a szinte már oldszkúlnak számító headbang is. 

Videó: Dolgos Máté

Az ezután következő Atreyu sokunkban felidézte tinédzserkorunkat, és egy csomóan oda is jöttek nosztalgiázni egyet. Őszintén megmondom, iszonyat nagyot kaptunk az arcunkba! Az amerikai metalcore alakulat felszántotta a színpadot, de még a nézőteret is. Az énekes csomószor lejött a kordonhoz, body surfölt nagyokat, a hangszeresek viszont egyenesen a közönség soraiból tolták végig a koncert nagy részét. A basszeros körül kialakult circle pittől kezdve a közönség földre ültetéséig volt itt minden, ami show elem. Be is jött a dolog: energiát teremtettek, és átadták a közönségnek. Erről szól ez a műfaj.

13433343_1088085011278040_1353050907342571208_o.jpg

Fotó: Radó Norbert (www.in-visible.hu)

Ezután következett a mindenki által nagyon várt August Burns Red. Itt szépen előrementem a mosh pit közepébe, és amikor épp nem azzal voltam elfoglalva, hogy életben maradjak, ámulva álltam a zenekar előtt, és csak néztem ki a fejemből, hogy hogy szakíthatnak ekkorát. A gitárosok hangról hangra odatették magukat, az énekes frontember kiválóan tartotta a kapcsolatot a közönséggel, és külön klassz volt, hogy a srácok gratuláltak az épp akkor megnyert magyar-osztrák EB csoportmeccshez. Ekkora öröm rég érte az ott megjelent embereket: győzött a válogatottunk, és épp nekünk zenél az ABR. Csodálatos érzés volt! Na, de visszatérve a koncerthez, lehet csak mert elől álltam, de nekem kicsit vékony volt a gitárhangzás, és mehetett volna feljebb az a hangerő potméter, tekintve, hogy egy igen technikás témákkal operáló zenekarról van szó. Ettől eltekintve a Budapest Park iszonyat komolyan szól, és talán az egyik legjobb helyszín az újabban szintén királyul megszólaló Barba Negra mellett.

13412052_1088642781222263_4860573629972996368_o.jpg

Fotó: Radó Norbert (www.in-visible.hu)

Ekkor elbattyogott mindenki egy utolsó sörért, és utána következhetett is az est fénypontja, az amerikai metalcore brigád, a Killswitch Engage. Ha eddig minőségi, profi produkciókról beszéltem, akkor most nem tudom, milyen jelzőt kéne használnom. Ekkora erővel, lazasággal, és mégis érzelemmel teli előadásmóddal zenélő zenekart a Killswitch Engage-en kívül talán nem is tudok említeni a metalcore műfajában (esetleg csak a a Parkway Drive). Ez a nézőszámon is meglátszódott, ugyanis ha az est utolsó koncertje előtt is sok ember volt a nézőtéren, akkor most rengeteg. A zenekartagok közül külön kiemelném a gitáros Adam D-t, aki akkora forma, és bohóc (jó értelemben), hogy már csak miatta megérte ott lenni. Számok közötti beszédében méltatta a melleket, a sört, és a metalt... De legfőképp a melleket.

Ha már átkötő szövegről van szó, énekes frontemberünk, Jesse Leach sajnos nem beszélt velünk sokat, a dalok között épp csak egy rövid kis szusszanás volt szinte, és már kezdték is a következő számot, amit kicsit sérelmeztem, mivel egy frontembernek az az egyik fő feladata, hogy kommunikáljon az emberekkel. Mentségére váljon, hogy éneklés közben igen csak maga köré csavarta a közönséget, és inkább ezt a kapcsolattartási módot választotta. Egyébként a koncertről minden téren csak és kizárólag szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni. Ha még 1 órát játszottak volna, akkor se fogytak volna ki slágereikből, így nyilván mindenkiben volt egy kis csalódottság, hogy az ő kedvenc dalát nem tették be a repertoárba, de ez legyen a legkevesebb.

Videó: Dolgos Máté

A koncertek után jött még egy kis metal dj buli, csak hogy mindenki még egyszer jól megránthassa izmait a mosholás közben, aztán megindultunk a budapesti éjszakába, ahol a minden kocsma előtti RIA-RIA-HUNGÁRIA elengedhetetlen része volt a szórakozásnak. Mivel csak hajnali 4-kor indult haza a vonatunk, vártunk még egy pár óra hosszát, csak hogy az Erzsébet utalványt eladásra kínáló srác jól lenyúlja a haver telefonját, de ez már egy másik történet.

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3610417596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása