A tribute zenekarokból, a nem titkolt tiszteletadásból kinőtt bandáknak se szeri, se száma, de közülük csak nagyon kevesen képesek szemléletben, egyediségben túllépni a sorvezetőként és példaképként használt legendákon. Az amerikai Shed The Skin annyira az underground extrém metal színtérről érkezett, hogy vicces módon a tribute-gyökerek is teljesen ismeretlenek, így önmagában, mindenféle hivatkozás nélkül lehet értékelni a Hells Headbangers gondozásában június 24-én érkezett "Harrowing Faith" című debütalbumukat. Igazi death metal korong ez, minden pótlólagos címke nélkül, de szerencsére minőségében messze kiemelkedik az átlagból.
Meglepő módon a Shed The Skin egy igazi supergroup, legalábbis az underground színtéren. Kyle Severn dobos (Incantation, Acheron) és Matt Sorg gitáros (Ringworm, Blood Of Christ) egy emlékkoncerten játszottak alkalmilag együtt, mely a Blood Of Christ fiatalon, 1997-ben elhunyt énekese, Tom Rojack tiszteletére került megrendezésre. Az együttzenélés annyira jól sült el, hogy a két veterán megkereste Ed Stephens basszusgitárost (Civil Disobedience, Ringworm, Beyond Fear) és Ash Thomas énekest (Vladimirs, Estuary, Faithxtractor), hogy csatlakozzanak. Brian Boston (From The Depths) szintetizátoros betétjeivel és intróival járult hozzá a kellően sötét hangulat megteremtéséhez.
Maga a zenekar neve is egy Blood Of Christ nótacímből származik, így nem csoda, ha a banda felvállaltan viszi tovább a kilencvenes évek eleji örökséget: Carnage, Dismember, Autopsy, Entombed, talán ezek a legfontosabb hatásai a csapatnak, de még néhány más death metal alakulat is megemlíthető egy-egy szerzeményük kapcsán.
A hangszeres és énekesi teljesítmény közel jár a tökéleteshez: Ash Thomas hangját az Isten is a death metalra teremtette (hogy egy kis képzavarral éljünk). Ennyire karakteres, húzós és brutális vokalizálással tényleg élmény találkozni. Kyle Severn dobos pedig olyan tempót diktál és annyi számtalan finomságot csempész bele a nótákba, hogy külön érte érdemes meghallgatni a korongot.
A két gitáros pedig feszes összhangban hozza össze az igen széles zenei spektrumot bejáró riffeket: a címadó Harrowing Faith például egy Carcass-t vagy At The Gates-et idéző melo-death nóta, de vannak itt szinte doomos vagy éppen hardcore-os nóták is. A szólók pedig néha a nóták hangulatától teljesen eltérő megoldásokat, atmoszférát hoznak elő (lásd a Putrid And Pious című tételt), egyszóval igen változatos a korong, nem unatkozunk a szűk negyven perc során. Az egyik legjobb tétel pedig a lemez végére érkezik meg: a középtempós döngölésű Innermost Sanctuary zseniális, talán ez a húzás áll a legjobban a bandának.
Két, a későbbiekben mindenképpen megoldandó gyengeséget azért megemlítenék, melyek közül az első a hangzás. Egyrészt Thomas hangja méltatlanul van hátrakeverve a mixben, mert pont ő az egyik erőssége a bandának, ő tud külön húzást adni a Shed The Skin daloknak. Másrészt a dobsound: szinte digitálisan csikorog a megszólalás, különösen a cinek voltak már kifejezetten fej- és fülfájdítóan élesek, de a lábdob is kellemetlenül szólt, ezt feltétlenül orvosolni kell a következő anyagok alkalmával.
A másik pedig az, hogy gyakran éreztem úgy, hogy a számok nagyon jó riffre, alaptémára épülnek, de a dalszerkezet nem volt kellően kidolgozva: néha indokolatlanul rövid lett az adott tétel (mintha ollóval vágták volna el őket, olyan kurtán-furcsán érnek véget), máskor pedig a nóták nem tudtak a csúcsra futni, azaz a bennük rejlő kompozíciós potenciál nem lett megvalósítva. Ennek ellenpéldája a Cambion című számuk, mely a maga nemében tökéletesre sikerült: egy szemernyi hiányérzet sem maradt bennem és valahogy így kellett volna végigvinni az összes dalt.
Mindezzel együtt a "Harrowing Faith" egy hangulatos, erős bemutatkozás, vérbeli stílusveteránoktól. Gondolom, ha még jobban összeszokik a brigád és lesz idejük tovább alakítani-csiszolni a saját megszólalásukat és zenei mondanivalójukat, akkor a következő albumokra nagyon is érdemes lesz figyelnünk.
8,5/10
