WORMFOOD - Interjú a francia avantgárd/gothic csapat frontemberével

2016. július 15. - Kovenant

wormfood-band-e1462864721762.jpg

A francia gothic/avantgárd metal csapat, a Wormfood májusban jelentette meg az Apathia Records gondozásában "L'Envers" címmel friss albumát (lemezkritika ITT), melynek kapcsán a zenekar énekesével/dalszerzőjével, Emmanuel Lévyvel  beszélgettünk a francia színtérről, a zenekarról, valamint a banda szövegvilágáról.

Üdvözlet a Felvidéki Rockmagazin olvasói nevében! A Wormfood legfrissebb albuma májusban jelent meg, így először is gratulálunk a „L’Envers” koronghoz, nagyszerű lett. Kérlek, mutasd be a csapatot az olvasóinknak!

Üdvözlet mindenkinek és köszönjük a dicsérő szavakat. A Wormfood egy avantgárd doom/gothic metal zenekar, mely 2011-ben alakult Párizsban és a “L'Envers” az ötödik nagylemezünk és mindösszesen már a nyolcadik kiadványunk. A súlyos zenét színpadi/barokk ízekkel, érdekes hangzással és félelmetes francia nyelvű történetekkel fűszerezzük. Színészi játék és őrült karakterek is megjelennek a lemezeinken. Szerintünk az új korong olyan, mint egy szellemvonat vagy egy zenés film, mely a hallgatókat a kísértetjárta versailles-i palotába röpíti.

A francia nyelvű szövegek és különösen a francia nyelv hangzása a dalaitokban valami különleges, igéző atmoszférát teremt. Sajnos nem beszélek franciául, ezért vázolnád a „L’Envers” album szövegvilágát, koncepcióját?

Hát, először is nem szükséges a francia nyelv ismerete, hogy élvezd a dalainkat. Ha tényleg érdekelnek valakit a szövegeink, akkor talán a Google fordítóprogramját javasolnám mindenkinek, hogy belepillanthasson a történeteinkbe. A “L'Envers” album a saját életem (itt persze a sötétebb dolgokra és a rögeszméimre gondolok) és a színészi pályám által inspirált félelmetes történetek gyűjteménye. Pár olyan figura is feltűnik most, melyek már a korábbi lemezeinken is helyet kaptak (például a cirkuszban fellépő szörnyszülött, a pedofil, a csodabogár és számos francia különc). Természetesen emögött a nagyon erős francia identitás és a történelmünkre és kultúránkra vonatkozó számos hivatkozás jelenti az alapot.

A nemzetközi rock/metal színtér anyanyelve az angol. Számotokra a francia nyelven történő éneklés egy küldetés vagy kulturális kinyilatkoztatás, illetve van-e ennek bármiféle személyes jelentősége? Nehezebb-e így sikert elérni a zenekarotoknak Európában?

A francia nyelven való éneklés számunkra evidencia, hiszen francia témákról írok, melyek általában kizárólagosan kötődnek a kultúránkhoz, ha tetszik, igen személyesek a szövegeim. Angolul más projektjeim (Erdh, The Lovotics) részére írok/énekelek, de a Wormfood teljesen más. A francia nyelvben van valami megfogalmazhatatlanul különleges, egy egyedien szexi és színpadias hangulat, mely tökéletesen passzol a koncepciónkhoz. A világ minden tájáról vannak rajongóink és szerintük is a nyelv a varázslat része. Az európai sikerességre vonatkozó kérdéseddel kapcsolatban … mondtam valaha is, hogy sikerre vágyom? Ha még angolul énekelnénk is, annyi csapat van most a metal színtéren … Fogalmam sincs, hogyan kell sikeressé válni. De abban bizonyos vagyok, hogy ha az az egyedüli művészi célod, hogy híres legyél, akkor sosem leszel az. Egyéb dolgokra kell koncentrálni, a lehető legjobbnak kell lenni, őszinte dalokat kell írni és majd meglátjuk.

Szerinted (egyes országok vagy egész Európa) nemzeti öröksége vagy kulturális önazonossága veszélyben van-e? Ha igen, akkor a francia kormány támogatja-e a francia kulturális produkciókat, akár a metal szubkultúrában létrejövőeket is (mint például Skandináviában)?

Mi pontosan a nemzeti vagy kulturális önazonosság? A kultúra állandó változásban van, csakúgy, mint a nyelv, a példaképeink, a táj vagy éppen Európa határai. Álmodozhatunk az idealizált „régi szép időkről” vagy panaszkodhatunk állandóan, de nem sokat tudunk tenni. Egy dolog biztos, Franciaország nem éppen ideális a metal/gothic zenéhez. Sokan még mindig a kilencvenes években a tévéműsoraink által sugárzott hülyeségeket szajkózzák: „ostoba, sátánista, rasszista, alkoholista, sírgyalázó metalrajongók”. A metalrajongókat még mindig sújtják a médiában és a társadalomban fellelhető előítéletek. Másrészt paradox módon néhány metalfesztivál egyre népszerűbbé válik és kezdi kinőni magát, ami igencsak örömteli.

A zenétek stílusát igencsak nehéz behatárolni. Gothic, black és ami csak belefér. Szerinted fontos egyáltalán megfelelni a létező stílusoknak és műfaji határoknak, melyeket a kiadók, a rocksajtó vagy éppen a rajongók állítanak elétek?

Ez abszolút nem érdekel. Az önmagammal szembeni egyedüli követelmény, hogy valódi érzéseket és érzelmeket adjak át a zenémmel. Olyan zenét írok, amit én is szeretek hallgatni, összhangban az elég furcsa ízlésemmel, de persze mindennek határt szabnak a zenei korlátaim. Ennyi és pont!

Dalszerzőként és zenészként melyek voltak a fő zenei hatásaid a metal színtéren kívül és belül? Nyugodtan nevezz meg néhány előadót vagy kedvenc nagylemezt!

Peter Steele, a Type O Negative/Carnivore frontembere természetesen a legnagyobb hősöm és abszolút példaképem. Majd jön a Carnival in Coal, a Notre-Dame, a Laibach. De sorolhatnám az olyan francia énekeseket is, mint például Serge Gainsbourg, Alain Bashung. Aztán a filmrendezők: Tim Burton, Gaspar Noé, Ian Svankmajer. Végezetül szeretném megemlíteni két tehetséges barátomat is, akik nagyon sokkal járultak hozzá a Wormfood világához: a producerünk, Axel Wursthorn (Carnival in Coal) és Paul Bento (ex-Type O Negative/Carnivore).

Öt év telt el a megelőző albumotok, a „Posthume” kiadása óta, ami nagyon hosszú idő. Miért tartott ilyen sokáig a „L’Envers” megírása és kiadása?

Némi időbe telt életre kelteni a bandát meg az új felállást (az új tagok olyan csapatokból érkeztek, mint a Melted Space, a Carnival in Coal, az Öxxö Xööx, a Lugnasad, az Abstrusa Unde) és természetesen időt vett igénybe, hogy tényleg barátokká váljunk és a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból. Már a kezdetek kezdetén úgy döntöttünk, hogy mivel először dolgozunk együtt, ne állítsunk fel időbeli korlátokat magunk számára. Megpróbáltuk kidolgozni a lehető legjobb „Wormfood” receptet és munkamódszert. Egy évet töltöttem továbbá a szövegek megírásával. Szerintem igenis újra kell töltekezned inspirációval és ihlettel két lemez között és ennek egyetlen módja, hogy élményeket gyűjtesz és élsz át.

Úgy tudom, hogy színész a foglalkozásod. A zene számodra hobbi vagy részmunkaidős tevékenység? Milyen módon hatott a zenédre és a dalszerzésre, valamint a Wormfood koncepciójára a színészi és színházi munkád?

Szakmai szempontból az időmet egyenlő mértékben osztom fel a színészi munka (benne a szinkronizálás) és a különböző audiovizuális projektek számára történő zeneszerzés között. A színházi munka teljes mértékben befolyásolta a friss album megírását: a Géhenne című dalt például egyértelműen egy igen felkavaró élményem inspirálta, amikor egy színházi darabban magát az Ördögöt játszottam el. Mivel a saját magam rendezője vagyok, a legjobb szerepeket oszthatom ki magamnak és kitűnően szórakozom ezzel a sok figurával, akik a fejemben élnek és egyre csak kísértenek.

A francia metal színtér különösen érdekes és egyedi, számos francia banda egészen kreatív zenét hoz létre és játszik. Van valami speciális íz vagy hangulat, amit a francia zenekarok szőnek bele a zenéjükbe és ez elég népszerű is Európában. Egyetértesz ezzel vagy te belülről teljesen másként látod?

Őszintén szólva én még mindig azon zenék hatása alatt állok, melyeket tizenévesként a kilencvenes években hallgattam és a jelenlegi francia színteret nem is nagyon ismerem különösebben. Nagyon különböző bandák alkotnak most nálunk és nem is hiszem, hogy egy kalap alá lehetne venni őket: annyi tehetséges zenekarunk van és annyi stílus, hogy nem is lehet hirtelen számba venni mindet!

Hol és mikor fogtok Európában fellépni, vannak-e már fesztivál vagy klubdátumok? Talán Közép-Európa is szóba kerülhet …

Tervezünk egy turnét 2017 elején több olyan zenekarral, melyek szintén az Apathia Records-nál dolgoznak. Természetesen szólni fogok, ha van valami és alig várom, hogy visszatérhessek Közép-Európába. Játszottam már tifelétek és nagyon élveztem!

Köszönjük az interjút. Még egyszer gratulálunk a „L’Envers” albumhoz és sok sikert kívánunk nektek a jövőben is!

Köszönjük a támogatást. Még annyit hozzátennék, hogy befejeztük az első videoklipünk forgatását (a rendező Merryl Roche, akit a Rash című horrorfilm kapcsán lehet ismerni) és alig várjuk, hogy megosszuk veletek! Igazából a klip inkább egy rövidfilm és tökéletesen passzol a lemezhez! Addig is kedveljétek a Facebook-oldalunkat, és gyertek el egy koncertünkre. Merci beaucoup!

wormfood_1.jpg

Unedited, original English version of the interview:

 

Hi Emmanuel! Welcome you on behalf of our readers! Wormfood recently released its latest album in May. First of all, congrats to „L’Envers”, it is a huge album. Could you introduce your band to our magazine?

Greetings, and thanks for your enthusiastic feedback! Wormfood is an “avantgarde” doom/goth metal band founded in 2011, based in Paris (France), and “L'Envers” is our fifth album, and eighth release. We mix a heavy music with a theatrical/baroque vibe, immersive soundscapes, and grim french-speaking stories. There's also a lot of acting and insane characters... We think of this album as a sonic ghost train or musical movie, that plundges our listeners inside a haunted Palace of Versailles.

The French lyrics and particularly the sound of the language in the songs create a beautiful, haunting atmosphere. Unfortunately I do not speak French, so could you describe the underlying concept or themes of ‘L’Envers”?

At first, I think it's not necessary to understand French language to enjoy these songs. If you have a real interest into the words, it's easy to “google trad” the lyrics for a deeper understanding... “L'Envers” is a collection of grim stories inspired by my own life (its darkest sides and obsessions, of course!), and career as an actor. You'll also meet some characters developed in older albums (like the circus freak, the paedophile, the libertines and many others France). There's also a strong French identity and references to our history and culture.

The mother tongue of the international rock/metal scene is English, do you consider singing in French a mission, a cultural statement and does it have a personal importance to you or your band? Does it make harder for your band to achieve success throughout Europe?

Singing in French became an evidence, as I deal with French topics and intimate matters! I sing/write lyrics in English for other projects (Erdh, The Lovotics), but Wormfood is quite different... French language has “un je ne sais quoi”, a sexy and theatrical tone that fits the concept. We have fans from all around the world, and it's part of the charm according to them. Regarding the question of success throughout Europe... eh, have I ever said that I was looking for success, anyway? Even if we were singing in English, there are so many bands on the metal market. I have no idea about how to become successful. But I'm quite sure that if your only artistic goal is to become famous, it's the best way not to become famous. So let's focus on other aspects, let's do our best, compose sincere songs, and see what happens.

Do you think is national heritage or cultural identity in Europe (of individual countries and Europe, as a whole) in any danger? If so, does the French government try to support French cultural achievements, even in the metal subculture (like in Scandinavia, for example)?

What is national or cultural identity? Culture is in perpetual motion, as the language, our icons, the landscapes, the frontiers of Europe. We can regret idealized “good old times” or complain, but there's nothing we can do about it. On thing for sure, France is certainly not the ideal country for metal/goth music. Some people are still influenced by clichés of “dumb satanic racist alcoholic grave desecrators metalheads” spread by our TV shows in the 90s. Metal fans suffer from a bad reputation in our society. On the other hand, paradoxically, some Metal fests are growing and gaining more and more attendance, which is rather positive.

The style of your music is very hard to be defined. Gothic, black and everything in-between. Do you think it is important to strictly comply with the existing genres and barriers created by the labels, the press or even by the metal audience?

I definitely don't care. My only criteria is feeling and spreading emotions. I compose what I'd like to hear, in accordance with my strange tastes -and, more, what I'm able to create with my musical limitations. Period!

What were your main influences within and outside the metal scene as a songwriter and musician? Any favourite artist or album you would like to mention …..

Peter Steele, from Type O Negative/Carnivore, will always be my hero and absolute reference. Then, Carnival in Coal, Notre-Dame, Laibach. But also French singers like Serge Gainsbourg, Alain Bashung. And film directors : Tim Burton, Gaspar Noé, Ian Svankmajer. And I'd like to mention two gifted friends who bring a lot to Wormfood: our producer Axel Wursthorn (Carnival in Coal) and Paul Bento (ex-Type O Negative/Carnivore).

Five years has passed since the release of your latest album, “Posthume”, which is a long-long time. Why did you wait so long to write and release “L’Envers”?

It took some time to resurrect the band under a new line-up, featuring people from Melted Space, Carnival in Coal, Öxxö Xööx, Lugnasad, Abstrusa Unde, etc., and naturally build a real friendship, in order to give the best of ourselves. From the beginning, as it was our first collaboration, we decided to work without time limitations. We tried to find the best “Wormfood formula”. I also spent one year writing the lyrics. I believe you have to “reload” your inspiration between two albums; and the only way to do so is to live and go through experiences.

As I understood you are an actor by profession. Is music a hobby or a part-time activity for you? In what ways did acting and working in theatres influence your music and song-writing or the overall concept of Wormfood?

Professionally, I equally divide my time between acting (that includes voice-over) and soundtrack composition for various audiovisual projects. It totally influenced me in the writing and interpretation of this album: the track “Géhenne”, for example, is clearly inspired by a disturbing experience I made when I was impersonating the Devil on a theatre play. And being my own director, I can offer myself a perfect distribution, and have a lot of fun with all these characters haunting my head.

The French metal scene is particularly vibrant and alive. A good number of French bands create truly creative music. There is a special flavour or atmosphere French bands are able to add to their music, which is genuinely appreciated throughout Europe. Do you agree or is it a completely different story from within?

Sincerely, I'm still under the influence of what I was listening to when I was a teenager in the 90s, and I don't have such a great knowledge of the current French scene. Obviously there's a real diversity, so I'm not sure we can say there's ONE French metal wave: there are so many gifted bands, so many styles! 

Where and when do you plan to tour in Europe (maybe festivals or art-shows)? Maybe Central-Europe, as well ….

We're thinking about a tour with some bands from Apathia Records, for early 2017. We'll keep you posted, of course, and I can't wait to come back to Central Europe. I really enjoyed playing there, in the past!

Thanks for your answers. Once again, congrats to “L’Envers” and we wish you success and appreciation in the future, as well.

Thanks for your interest and support. I'd like to add that we shot our first videoclip (by director Merryl Roche, known for found footage horror film Rash) and we can't wait to share the result with you! It's more a short feature-film and it will be a perfect addition to the album. Until that, join us on Facebook, spread the word and come meet us at our live shows. Merci beaucoup!

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2510417374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.