IN FLAMES - Battles (2016)

2016. november 08. - Kovenant

in_flames_battles_artwork.JPG

November 11-én érkezik a Nuclear Blast gondozásában a svéd In Flames tizenkettedik soralbuma "Battles" címmel: újabb alapember távozott időközben Daniel Svensson dobos személyében, aki 1998 óta püfölte a bőröket a bandában, illetve kiadót is váltott a zenekar. Mindez jelzi, hogy valami nagyon nem stimmelt a 2014-es "Siren Charms" korong fogadtatásával (lemezkritika ITT), mert az Epic Records (azaz a Sony) igen hamar dobta a csapat amerikai terjesztését, így most már világszerte ismét a német metalistálló felel a svédek produkciójáért. 

Az In Flames természetesen túl régóta küzd a rockszíntéren és túl sok kiugró albumot adott már ki ahhoz, hogy bármitől is tartania kéne: veterán profik ők, akik akkor sem tudnának elszúrni egy albumot, ha ezzel a kifejezett szándékkal ülnének neki a dalszerzésnek és a stúdiózásnak. A "Siren Charms" sem lett vállalhatatlan anyag, erről szó sincs, és amit ott leírtunk, tulajdonképpen a "Battles" esetében is elmondható, de azért - szerencsére - vannak jó irányú változások.

Az első, azonnal szembetűnő elmozdulás a billentyűs, szintetizátoros-sampleres prüttyögések háttérbe szorulása (bár az ízlésemnek még mindig túl sok ez a céltalan gombnyomkodás) és a gitárszólók térnyerése. Ezt külön hangsúlyozni kell, mert körülbelül egy évtizede (a "Come Clarity" korong óta) nem hallhattunk ennyi ikergitáros témát és ízes, jól felépített szólót: Niclas Engelin és Björn Gelotte hallhatóan élvezte a stúdiós munkát és ha rajtuk múlt volna, egy vérbeli dallamos death metal anyagot kapunk most, mindenféle mesterkéltség nélkül.

Sokan érzik ezt már és régóta, csak nem illik kimondani: Anders Fridén teljesítménye és vélhetően megváltozott zenei ízlése a ludas a dologban. Ismét jelenlétükkel büntetnek azok a rettenetes, megadallamos, amerikai post-rock/metalcore hatású überslágeres refrének, most már konkrétan gyermekkórus (vagy ha nem az, akkor tini-csordavokál) formájában felvéve. Ezt alig ússzuk meg: szinte minden egyes (egyébként hibátlan riffekkel, verzékkel és szólókkal rendelkező) dalban menetrendszerűen megjelennek és ilyenkor az egyszeri metalhallgató szomorúan lehajtja fejét és mélyet sóhajt a kora őszi, párás, avarfüsttel teli levegőből. 

Sajnos tényleg mindig az énektémákkal van a gond és ez alól nem kivétel Fridén előadásmódja sem: a "Siren Charms" kapcsán is leírtuk, hogy egész egyszerűen a tiszta énekhez nincs elég jó, izgalmas hangja és a helyzet azóta sem változott. Nem véletlen, hogy a stúdiós profik igen nagy hangsúlyt fektettek a vokál különböző effektjeire, illetve a már említett módon vendégkórusokkal turbózták fel az összes refrénrészt.

A Svensson helyére érkezett amerikai dobos, Joe Rickard korrekt módon játszotta fel az albumot: sok minden mást nem lehet róla mondani, mert ő is vérbeli profi, ismert és keresett session-zenész, aki bérmunkában vállalta az aktuális producer, Howard Benson ajánlására a lemez feldobolását. Ha már a hangzásnál tartunk: töményen, súlyosan, vastagon szól a "Battles", tehát a megszólalással nem lehet gondunk, de ez az In Flames szintjén már evidencia kell, hogy legyen. 

Érezhető tehát, hogy a svédek óvatosan ugyan, de irányt váltottak. Olyanok ők, mint egy hatalmas olajszállító tanker az óceánon, mely lassan mozdul, finoman kell kormányozni, hirtelen mozdulatokkal nem lehet rángatni a navigációs berendezések kallantyúit. A hangszeres szekció és a dalszerzés terén már megtörtént a módosítás: tényleg számtalan olyan pillanatot találhatunk, melyek az ősrajongók által istenített aranykorszakot, a kilencvenes évek második felének zenei világát idézik meg modern tálalásban.

De az ének, Fridén mester teljesítménye az, ami végső soron meghatározza az In Flames hangzását és ez bizony nem változott: hallhatóan ragaszkodik a modern (azaz a tengerentúlon a végletekig agyonjátszott és így kliséssé vált) rockkórusok, illetve a világfájdalmas metalcore üvöltözés használatához. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor egy kifejezetten slágeres, húzós, és a korábbi albumokhoz képest sokkal összeszedettebb és kihegyezettebb anyagot élvezhetünk most és egy negyedszázados banda esetében ez bizony nagy szó. Reménykedésre van tehát okunk: a 2014-es "Siren Charms" koronggal talán a svédek elérték a medence alját és onnan rúgták el magukat. A következő lemezzel talán el is érik a felszínt és tudnak venni végre egy nagy levegőt.

8/10

in-flames_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3811942279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gabordeli 2016.11.25. 17:22:01

Nagyon bejött ez az új album. Ekkora hatással rám korábban a Sense of purpose album volt. Az volt számomra a legelső In flames album amit meghallgattam és tetszett minden pillanata. Egyébként nem az én világom ez a stílus, de ez és a korábbi album is olyan szinten bejött, hogy a kedvenc albumaim között van. :-)