Idén immár a második magyar zenekar találja meg a finn Inverse Records kiadót: az Angertea után (lemezkritika ITT) most a budapesti Guruzsmás jelentette meg szigorú értelemben második, de valójában első profi, bemutatkozó anyagát december 14-én "Üst a gríz felett" címmel. Már az album (vagyis inkább EP) címe jelzi (mely a Deep Purple Füst a víz felett című klasszikusának parafrázisa), hogy nem kell feltétlenül halálkomolyan venni a csapat zenéjét. Pedig kevés ennél izgalmasabb és őrültebb produkció jött ki 2016-ban Magyarországon.
A Guruzsmás punk/hardcore zenekarként indult valamikor 2-3 évvel ezelőtt. Ha felkutatjuk a Youtube-on a korai szerzeményeiket, egészen ledöbbenhetünk, mert semmi közük a mostani teljesítményükhöz: mintha csak két különböző csapatot hallgatnánk. A banda megvilágosodása 2015-ben történhetett: a négyes instrumentális zenét kezdett játszani, mely olyannyira a magyar népzenén alapul, hogy tulajdonképpen elektronikus népzenének is lehetne hívni.
Itt a legkevésbé se arra gondoljunk, hogy a Guruzsmás a ma oly divatos, csürdöngölős folk metalt akarja lenyomni a torkunkon: itt nem a Tavaszi szél vizet árasztot éneklik hörögve, az alaptémát betorzított gitárral körítve. Itt pontosan arról van szó, amit már annyiszor kértünk számon a magyar zenekarokon: a magyar népzene érintetlenül hagyott, autentikus módon előadott alapstruktúrája kerül más kontextusba, mely jelen esetben a rockzene, annak is a szabadon kísérletezős, elborultabb vonulata.
Mintha csak egy székelyföldi vonósbanda kezdene el örömből zenélni. A bőgős megadja az alapritmust, belevágnak egy ismert témába (csárdásba, lassú kesergőbe), majd hajnalig nyomják, szünet nélkül, egymást inspirálva, egymás után húzva elő a témákat és tulajdonképpen énekre, szövegre nem is nagyon van szükség, mert az ősi dallamok ereje viszi tovább őket.
Ha a Vágtázó Halottkének punkzene, akkor a Guruzsmás is az, de csak ebben az értelemben. Zenéjükben nyoma sincs a punk teljesen korlátozott, primitív eszközkészletének: a címadó tétel teljes természetességgel tud kifutni egy britpop témára a végén, de olyan simán, akadálytalanul, hogy szinte észre sem vesszük. A doom/sludge metal is megtalálja útját a Hegyitangó és az Éjjeli hús című szerzeményekben és aki poénzenekarnak tartja a Guruzsmást, az itt komolyan elgondolkodhat.
Természetesen kötelező megemlíteni a VHK és a Barbaro nevét: az ő nyomvonalukat folytatja a budapesti csapat, de jóval elvontabb, kísérletezősebb, szabadabb formában. A hagyományos népi hangszerek (citera, tilinkó, doromb) használata tovább színesíti az egész őrült hangulatot, de a Guruzsmás alapvetően gitárzene, mely néha egészen komolyan be tud súlyosodni: ilyenkor az atmoszféra lopakodóan fenyegetővé, szinte fojtogatóvá válik, mintha csak egy harmincas évekbeli Kodolányi-regényt olvasnánk az Ormánság szénfekete, iszapmély mindennapjairól.
A dalok (három átkötés és öt teljes szerzemény) kifejezetten spirituális szellemiségűek, de furcsán, néha szinte meghökkentően modernek: mintha egy, az Oktogonon vagy a külföldi turistákkal teli Vörösmarty téren megtartott sámánszertartáson próbálnánk megidézni a Hadak útján felénk vágtázó ősmagyarok szellemvilágát.
A Guruzsmás pontosan azt teszi, amit a népzenével tenni kell: a maga, a ma képére formálja és használja, éli azt, de oly módon, hogy maximális mértékben tiszteletben tartja annak szellemiségét és örökségét. Kíváncsi vagyok, hogy a finn kiadó általi - remélhetőleg valóban - nemzetközi terjesztésre milyen visszhangok érkeznek majd: biztos vagyok benne, hogy a nyugat-európai, észak-amerikai hallgatók számára ez csak valami furcsa egzotikum, kellemes érdekesség lesz, de nekünk (és talán a román, délszláv rockrajongóknak, akik ismerős dallamokat fedezhetnek majd fel a lemezen) ez az élő magyar népzene mai lenyomata.
Egy dolog zavar csak: mindösszesen huszonhat perc a korong játékhossza, melyen az öt elhangzó teljes nóta nagyon kevésnek tűnik. Vártam volna lassabb, atmoszferikusabb tételeket, akár kesergőket, balladákat, melyeknek lett volna helye a minialbumon, már csak a változatosság kedvééért is. És bár tudom, hogy a koncepcióváltás keretében váltak instrumentális zenekarrá, kíváncsi lennék arra is, hogy mennyivel tudna hozzájárulni a Guruzsmás varázsához egy igazi népdalénekes.
9/10
