Rozsdagyár

THE GREAT OLD ONES - EOD: A Tale Of Dark Legacy (2017)

2017. február 12. - Kovenant

tgoo_cover.jpg

Ha egy rockbanda a Nagy Öregek elnevezést választja magának, akkor a gyakorlott fantasy/horror/sci-fi olvasó azonnal vágja rá a választ: H.P. Lovecraft. Az amerikai zsánerírót, aki E.A. Poe epigonként kezdte pályáját, sajnos életében elkerülte a siker: novellái a színes ponyvamagazinokban is csak a harmadvonalas szerzők írásai között jelenhettek meg és tulajdonképpen néhány pályatárs emlékezetét kivéve teljesen ismeretlenül hunyt el 1937-ben. Aztán történt valami: követői, rajongói, levelező- és írótársai beindították kultuszát és a XX. század hetvenes éveire már a műfaj egyik amerikai úttörőjeként és alapítójaként szerepelt a különböző antológiákban, melyek mindig hangsúlyozták műveinek meghökkentő egyediségét.

Stephen King, Neil Gaiman és William S. Burroughs egyként vallja mesterének és egyértelmű inspirációjának, de maga az argentin írófejedelem, Jorge Luis Borges is szentelt egy novellát az amerikai szerzőnek. Azóta Lovecraft az egyetemes popkultúra részévé vált, számítógépes és társasjátékok, képregények, filmek garmadája, számtalan követő és epigon komplett miniuniverzummá bővített irományai és szörnyalmanachjai is az ő témáit viszik tovább, de a rockzene is alaposan kivette a részét a dologból, elég ha itt érintőlegesen megemlítjük a Black Sabbath, a Mercyful Fate, a Dream Theater, a Mekong Delta, a Nile, a Metallica vagy a The Black Dahlia Murder nevét.

Lovecraft írásainak döntő hányada a Cthulhu-mítosz köré szerveződik, mely szerint több százmillió vagy akár milliárd évvel ezelőtt a Földet idegen, rettenetes, anyagtalan, dimenzión túli szörnyek, azaz idegen lények uralták, az úgynevezett ősi istenek vagy más néven a Nagy Öregek, akik felfoghatatlan távolságokból, a mélyűr, az őskáosz ember számára megismerhetetlen és értelmezhetetlen helyeiről érkeztek, de végül kénytelenek voltak elhagyni a bolygót. Néhányuk itt maradt, köztük Cthulhu, aki számolatlan eonok óta alussza haláltalan álmát az óceánok mélyén. 

Az emberiség kollektív tudattalanjában őrzi e lények emlékét: a történelmünket végigkísérő szörnyűséges kultuszok során próbálták a gonosz lelkek megidézni őket. Az író szövevényes és rettentően összetett mitológiát épített e szörnyekből, a rituálékból és az azokat tartalmazó képzeletbeli démonológiai könyvekből. E megidézéshez valamiféle dimenziókapu vagy éppen a csillagok megfelelő együttállása szükséges: e két út alkotja szinte az összes Lovecraft-írás témáját és kibontakozó cselekményét, így sajnos egy idő után igencsak önismétlővé válik a tematika, kínosan megjósolhatóak az események. Mégis, az amerikai író legjobb pillanataiban a tér és idő olyan távlatait képes megcsillantani és összehasonlítani azokat az emberiség jelentéktelenségével, a Nagy Öregek kozmológiájához képest másodpercnyinek tűnő történelmével, a megismerés lehetetlenségével, hogy az olvasó igen könnyen (és a magam nevében beszélve, igen szívesen) a hatása alá tud kerülni. 

A 2009 óta működő francia The Great Old Ones harmadik albumát a Season Of Mist jelentette meg január 27-én "EOD: A Tale Of Dark Legacy" címmel és a promóciós anyag szerint a lemez Lovecraft talán leghíresebb írásának, az Árnyék Innsmouth fölött című regénynek a folytatása. Az amerikai horror/fantasy mesterének művei szinte hézagmentesen illeszkednek a metal esztétikájába, főleg annak extrémebb vonala nyúl szívesen ehhez a tematikához, de talán a franciák az elsők, akik teljes háttér- és szövegvilágukat a Chtulhu-mítosznak szentelik.

Lovecraft módszere - mely egyébként kiválóan működik - a sejtetés: a borzalmak, a lények pőre megmutatásának halogatása, sőt, megtagadása. Az ember mindig attól fél a legjobban, amit csak a szeme sarkából lát: az árnyak, a távoli zörejek, hangok, a nyikorgó léptek mindig borzalmasabbak, mint a filmekben a maguk valóságában megjelenő nyolclábú szörnyek, melyek a leggyakrabban inkább megmosolyogtatóak, mintsem félelemkeltőek. Pontosan emiatt nem sikerült eddig komolyan vehető színvonalon megfilmesíteni egyetlen Lovecraft-művet sem és sajnos a franciáknak sem sikerült a zenében létrehozni azt az egyedi hangulatot, aminek az író olyannyira birtokában volt.

A The Great Old Ones választott stílusa a post-black metal és talán itt van a kutya elásva: háromnegyed órán át kavarognak itt a végeérhetetlen, tremolós riffek, a menetrendszerűen érkező blackes blastbeatek, az atmoszferikusnak gondolt és célzott instrumentális részek, de pontosan az hiányzik a produkcióból, ami a Lovecraft-művekben megvan. A lassan, vérfagyasztó módon közeledő, settenkedő rettenet, a kozmikus távlatok, az évmilliárdokon átívelő kozmológia: ehhez sokkal összetettebb, változatosabb és egyénibb megoldások kellettek volna. 

Egyedül a The Ritual című tétel hozza ezt az atmoszférát és ez bizony a teljes korongot tekintve igencsak kevés. A zene önmagában rendben van, csak az a probléma, hogy a franciák azzal, hogy egy popkulturális, széles körben ismert tematikát hoznak be, azzal olyan elvárást támasztanak zenéjükkel szemben, amivel nem igazán tudtak mit kezdeni. Az album a mai post-black metal trendbe tökéletesen illeszkedik, de abból semmilyen tekintetben nem lóg ki. 

Mennyi ötletet, stílust lehetett volna bevetni: a death metal eszement, kitekert szólóit és riffjeit vagy akár a gothic metal sötét, depresszív elemeit, de vokális téren is lehetett volna játszani a hangszínekkel, az előadásmóddal. Úgy érzem, hogy hatalmas ziccert hagyott ki a The Great Old Ones: sehol sem találom itt Lovecraft atmoszféráját, világképének mélységét, ötleteinek rendkívül széles skáláját. Mintha a francia csapat magát a száz méter magas, százkarú vízi szörnyet, Cthulhut akarta volna egy meglehetősen szűkös stílusdobozba beleszuszakolni, de ez sehogyan sem sikerült. 

8/10 

thoo_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr612177578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása