Izgalmas pillanat minden kezdő vagy feltörekvő rockbanda életében, amikor először veszi fel a kapcsolatot egy lemezkiadóval, promóciós ügynökséggel vagy rockmagazinnal. Régen levélküldeményként, ma már úgynevezett elektronikus sajtócsomagként (EPK) küldik meg hangzóanyagukat, biográfiájukat, bemutatkozásukat és természetesen saját zenekari promófotójukat is az együttesek. Az első benyomás kétségtelenül fontos, olyan, mint az első pár mondat egy reménybeli író regényében: ha az felkelti a szerkesztők érdeklődését, már nyert ügye van a delikvensnek. Az alábbi esetekben azonban - enyhe kifejezéssel élve - valami félresikerült.
Bocs, karambolunk volt, de azért még éppen beértünk a fotózásra.
Szabadrúgás sorfal vérprofiktól.
Te, Géza! Ha lehet, akkor én inkább esztergályosnak mennék, ez a rockszakma dögunalom.
A szőke frontember valahogy nem hisz a sikerben. Az elcsúszott övű vidám gitáros a balszélen azonban igen.
Valahogy kényelmetlenül érezzük magunkat mindannyian. Ők még inkább.
Legyen a nevünk Stratégiai Fontosságú Gémkapocs!
Lakatos Márk egyik korai és méltán elfeledett munkája.
Engedd, hogy meggyőzzünk! Hidd el, nem fogod megbánni!
A kedv, a lelkesedés, a kicsattanó önbizalom és a kreatív képszerkesztés csodákat tesz.
Most mi van? Nőj már fel, ez a nyolcvanas évek! Istencsászárok leszünk!
A rock'n roll életérzés királyai. A nyomorúság szarjankóinak már saját bandás pólójuk is van (legalább kettő).
Alternatív Backstreet Boys egy párhuzamos univerzumból.
Amikor egyszerre vesszük észre, hogy a műanyag Jimi Hendrix szobor a fotóműterem falán könnyezni kezd.
Pedig délután fél háromra beszéltük meg a fotós sráccal. Hívd már fel mobilon!
Higgyétek el, minden a sikeres és jól hangzó névválasztáson múlik! Az se baj, ha hiteles.
Béláim, tútótuk! Tútótuk, Béláim!
Tizenöt perc hírnév mindenkinek jár. Kivéve nekik.
Ő ott középen a zenekarvezető. Az ő ötlete volt és mi egyetértettünk.
Muszáj meditálnom egy kicsit. Csíkos harisnyában. Mert az jó.
Az ABBA 1989-ben, miután átvette őket a Mötley Crüe menedzsmentje.
