WORD OF LIFE - Jahbulon (2018)

2018. január 23. - Kovenant

wol_cover.jpg

Rendkívül érdekes korong akadt a kezembe a napokban teljesen véletlenül: a Sliptrick Records január 16-án jelentette meg a görög Word Of Life zenekar bemutatkozó lemezét "Jahbulon" címmel és be kell valljam, hogy az egyedi koncepciójú, ráadásul izgalmas zenei hatásokat rejtő anyagon napok óta rágódom. Nem hibátlan korong ez korántsem, de meghökkentően tapadós-ragadós dallamokat tartalmaz: a potenciál megvan a csapatban, a gyermekbetegségek leküzdését követően pedig akár komolyabb tér is megnyílhat számukra.

A Word Of Life még 2013-ban alakult meg Athénban, azóta is állandó felállással dolgoznak. Első hangzóanyaguk egy 2015-ben megjelent, négyszámos EP volt ("The Great Work"), most pedig előálltak debütalbumukkal is, mely bő háromnegyed órában, tíz tételben bontja ki azt a zenei világot, melyet a görögök választottak maguknak.

Nos, a zenei tartalom a progresszív metal, a prog-death és a görög, mediterrán, valamint közel-keleti népzene fúziójából áll, azonban még egy összetevőt is hozzáadnék ehhez, mégpedig a grunge egyértelmű hatásait rejtő refréneket. Mivel a balkáni, görög, illetve a hivatkozásként felhozott középkori bizánci-ortodox muzsika számomra eléggé ismeretlen terep, kifejezetten kíváncsi voltam a végeredményre.

Először a dalok mögött rejlő koncepcióról érdemes szót ejtenünk. A Word Of Life zenekarnév is erre utal: a különböző ezoterikus, okkult tanokból kinőtt szabadkőműves mozgalom számtalan rítusra, oldalhajtásra bomlott. Ezek egyike a York (vagy más néven amerikai) rítus: ennek egyik korai francia verziójának eljárásrendjében bukkant fel először a Jahbulon név a XVIII. században. E név egy ismert szabadkőműves allegóriát jelöl, mely szerint Jahbulon egy Salamon-korabeli utazó volt, aki felfedezte egy ősi templom romjait, melyek között ráakadt egy aranytálra, melyre Isten neve (Jahve) volt rávésve.

Számtalan módon próbálták értelmezni a Jahbulon szó jelentését: a kortárs muzulmán és keresztény megközelítés szerint Jahbulon egyfajta szabadkőműves istenként szerepel a rend különböző rítusaiban. Egyes elemzések szerint a szó maga három istennévből tevődik össze (a görög zenekar vélhetően ezt fogadja el): a Jah Jahvét, az Isten zsidó nevét jelöli, a Bul az nem más, mint Baál, az ókori kánaáni (a mai Izrael, Szíria és Libanon) kultúrkör termékenységistene, aki a Bibliában Jahve, az Úr ellenfeleként szerepel, végül pedig az On maga Ozirisz, a túlvilág és a halottak egyiptomi főistene. Jahbulon tehát egy szentháromság egyistent jelöl: az ezoterikus szabadkőműves magyarázat szerint ha felfedjük a három egységének valós jelentését, a bennünk rejlő isteni képességek birtokába kerülünk. 

A dalokban általában hörgős, deathes verzék és tiszta énekkel kísért, a már említett, kicsit grunge-os refrének sorakoznak, megadva ezzel a metalban gyakran alkalmazott kettősséget és behozva az így fokozott-oldott feszültséget. Ennek legkiválóbb példája azonnal a nyitó A Spring Of Acacia című nóta: engem ezzel rögtön megfogott a banda és ez is egyértelműen az egész korong legerőteljesebb szerzeménye. Hasonló felépítésű és kiváló még a Master Of The Royal Secret is. A címadó tétel egy tradicionálisabb, sötét atmoszférával átitatott prog-death nóta. 

Igencsak változatos felépítésű az egész anyag: a hagyományos görög népi hangszerekkel felvett folkos Deus Meumque Jus beleolvad a riffelős, de meglepő módon instrumentális Ierodom nótájába, melyben a Metallica gitármunkája is tiszteletét teszi, amúgy a "Fekete Album" környékéről. 

A The Female Seed And The Fungus a legegyértelműbben progresszív metal és itt nyilvánul meg legnyilvánvalóbban a görögök legnagyobb hatása, a Fates Warning nevű legenda: az énektémák gyakran visszautalnak az amerikai kultbandára, bár ebben a számban a vájt fülűek egy bizonyos finn zenekar, a Sentenced dallamvilágát is felfedezhetik.

A sok pozitívum mellett azonban érdemes kitérni a gyengébb pontokra is: a hangzás számomra egy kicsit kásás, zavaros, iszapos: a dobok viszont (főleg a cinek) talán már zavaróan élesek. Ez érdemben nem rontja a korong befogadását és nem is várhatunk el világbajnok megszólalást egy pályáját elkezdő bandától, de erre mindenképpen érdemes figyelni a jövőben.

Van egy-két nóta is, mely nem éri el az album átfogóan magas színvonalát vagy annak koncepciójához nem passzol: ilyen az In Silence I Swore az elég érdektelen gitártémáival vagy a tibeti torokéneket és rituális kántálásokat bemutató Muaum, mely kakukktojásként szerepel a lemezen és az égadta világon semmi köze sincs a "Jahbulon" témájához, inkább meditációs célokra használható.

Talán a végére le is ül a lemez, de szerencsére érkezik a kilencedik tétel, a brigád nevét viselő The Word Of Life, mely helyrerakja a dolgokat. Ez a nóta még a 2015-ös EP-ről maradt le, de szerencsére a csapat úgy döntött, hogy érdemes még dolgoznia rajta és feltennie a debütanyagára. 

Összességében tehát egy kifejezetten friss hangú és egyéni megközelítésű, komplett koncepcióval dolgozó zenekarral és koronggal találkozhatunk: alapvetően súlyos, sötét hangulatú, de szinte slágeresen fogós progresszív metal ez, nagyon sok görög népzenei hatással. Megközelítésében hasonlít az izraeli Orphaned Land stílusához, akik az arab/zsidó népzenét emelték be dalaikba (lemezkritika ITT), csak a Word Of Life zenéjében jóval hangsúlyosabb a progresszív vonal, amit én erősen támogatok. Ajánlott anyag!

8/10

wol_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3113592431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.