Rozsdagyár

ACCUSER - The Mastery (2018)

2018. január 26. - Kovenant

accuser_cover.jpg

Egészen érdekes megfigyelni, hogy mennyire másképp szólnak egy adott stílus veterán, harcedzett bandái, melyek még a nyolcvanas évek csúcskorszakában indultak, mint a pár éves múltra visszatekintő újhullámos követőik. Van valami megfoghatatlan, szavakkal nehezen kifejezhető magabiztosság, súly és megkérdőjelezhetetlen autoritás a régi nagyok akár legfrissebb albumain is: pontosan ezt éreztem a német Accuser "The Mastery" című korongjának hallgatása során, mely január 26-án jelent meg a Metal Blade kiadó gondozásában.

Az Accuser tényleg a hőskorszakban indult, szinte az első hullám árnyékában: 1986 alapította Frank Thoms énekes/gitáros, aki azóta is egy személyben testesíti meg a zenekart, hiszen mára ő maradt egyedül az alaptagok közül. Képességeiktől függetlenül - talán a balszerencsének vagy ezernyi más oknak köszönhetően - sosem tudták befutni azt a pályát, melyet a germán thrash pályatársaiknak (Kreator, Sodom, Tankard, Destruction) sikerült. 

A brigád hat album után 1996-ban állt bele a földbe, párhuzamosan a thrash népszerűségének eltűnésével. Thoms változó felállással működtette az együttest, immár Scartribe néven, majd 2008-ban visszakeresztelte a zenekart az eredeti nevére, melyben minden valószínűséggel jól felfogott üzleti érdekei is vezették. Ekkortól kezdett visszajönni a köztudatba a thrash metal, ami aztán szépen lassan elvezetett a stílus másodvirágzásához is.

A visszatérésük óta a "The Majesty" immár az ötödik korongjuk és nyugodt szívvel kijelenthető, hogy egyben az új éra legerősebbje is. Ha röviden kellene jellemezni őket, akkor azt is mondhatnánk, hogy az Accuser magában egyesíti az amerikai és teuton thrash minden pozitívumát, így az agressziót, a feszességet, de a dallamok felé megmaradó szabad vegyértékeiket is, azaz a Slayer-vonalnál sokkal melodikusabbak a nótáik, miközben semmivel sem maradnak alul azokkal szemben a darálás terén.

Thoms hangja középfekvésű, néha lejjebb is megy, így korántsem a szokásos rikácsoló, hisztérikus thrash vokált kapjuk, hanem annak egy sokkal fajsúlyosabb kiadását. A 2014-ben, a tagok közül legkésőbb érkezett Dennis Rybakowski gitáros hozza szólóiban a dallamokat, mert bizony Thoms sem a riffekben, sem pedig énektémáiban nem hívő a melódiáknak: tényleg olyan kíméletlen és kegyetlen, amellett német precizitású pusztítás folyik a nótákban, hogy ember legyen a talpán, akinek nem mozdul be a lába az ütemekre.

Sokadik végigpörgetés után is úgy érzem, hogy a "The Mastery" elsősorban albumként működik, azaz egyben hallgatva fejti ki hatását. Három-négy dal van csak, mely szinte kiugrik a korongról, vagyis elsőre is memorizálható, egyéni ízű tétel: ilyen a The Real World kegyetlenül eltalált középtempós riffjével és bólogatós tempójával, a refrénjével azonnal a fülünkbe mászó Solace In Sorrow, a címéhez méltóan elképesztően brutális, kegyetlen thrashbomba The Ruthless, no meg a szinte túlhúzásig feszes, viszont kellemesen dallamos szólót rejtő Mourning.

A többi szerzemény is kiváló, csak azok inkább tisztes iparosmunkának minősíthetőek: ezt persze az Accuser szintjén kell értelmezni. Külön érdemes megfigyelni, hogy mennyire súlyos, sötét az egész korong atmoszférája: a német banda szövegei a stílushoz immár évtizedek óta passzolóan társadalomkritikus témájúak, nem mellőzve a politikai felhangokat sem.

A hangzásra sem lehet panaszunk: szépen, tisztán, kiegyensúlyozottan szól minden, a basszusgitárnak is van súlya és tere, azaz minden adott, hogy erre az ötvenpercnyi játékidőre nyakig elmerüljünk az európai thrashszíntér egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményét nyújtó csapat zenéjében. Tényleg nem tudom elképzelni, hogy bárki csalódjon a "The Mastery" meghallgatása után: bár a németek muzsikája értelemszerűen a stílus nyolcvanas években lefektetett alapjain nyugszik, a szólók és a hangszerelés, no meg a dalszerzés terén sok finomságot fedezhetünk fel, melyeket az Accuser minden bizonnyal a fiatalabb, kortárs bandáktól (is) elleshetett.

Korántsem múltidéző vagy retro-jellegű tehát a teuton brigád friss anyaga: kifejezetten bikaerős cucc ez, veretes nehézfém, melyet a legjobb német mesterek kalapáltak ki a számunkra. Bízom abban, hogy az Accuser ezzel az albumával egy újabb generációt képes a zászlaja alá terelni és továbbadni a thrash iránti szeretetét: a "The Mastery" erre tökéletesen alkalmas. Keep Thrash Alive!

9/10

accuser_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4613604591

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása