MANIC STREET PREACHERS - Új lemezzel és "szélesképernyős melankóliával" tértek vissza!

2018. április 23. - Felicium

27912956_10155440770701089_3317837548910894418_o.jpg

Április 13-án megérkezett a Manic Street Preachers 13. stúdióalbuma, "Resistance Is Futile" címen. A nagy várakozással övezett anyag az Egyesült Királyságban már az előrendeléseket illetően elérte a bűvös 12 ezres számot és mind a rajongók, mind a kritikusok körében remek fogadtatásnak örvend (A teljes lemez meghallgatható és megvásárolható ITT).

4 év kihagyás után a wales-i rockzenekar visszatért a klasszikus Manic-hangzáshoz, amit ők személy szerint“szélesképernyős melankólia”-ként írnak le. Elmondásuk szerint debütáló, Generation Terrorists c. és negyedik, Everything Must Go c. lemezük hangzása elevenedik meg az új kiadványon – a 2013-as Rewind the Film akusztikus irányvonala és a 2014-es Futurology elektronikája ezúttal háttérbe szorultak.

Az új album dalai az elsők, amiket a banda új, Door to the River stúdiójában rögzítettek. A produceri munkálatokat és a keverést régi ismerőseik, Dave Eringa és Chris Lord-Alge végezték. A kiadvány deluxe formában is testet öltött, amin a demók és két bónusz track is helyet kapott.

A megjelenést megelőzően négy intenzív és empatikusan keserédes beharangozó szerzemény érkezett - az International Blue, a Distant Colours, a Dylan & Caitlin és a Liverpool Revisited.

Az International Blue dalszövegét öt éven keresztül csiszolgatták, megkapó tartalmát Nizza városa, a Földközi-tenger hatalmas, nyílt kéksége és az új realizmus francia képzőművészének, Yves Klein-nek a munkássága inspirálták.

Szerettem volna megjeleníteni egy Springsteen/War on Drugs-féle érzékenységet, de mindezt egy európai szűrőn keresztül. Néha az, ha vágyakozol egy érzés után, elég ahhoz, hogy életre is keltsd. – magyarázta James Dean Bradfield frontember.

A Resistance Is Futile egyébként váratlanul nyílt és közvetlen. Dalszöveg-világát tekintve, a banda olyan érzelmi palettából merítkezett, ami eddig nem volt feltétlenül hozzájuk kapcsolható. A végeredmény egy olyan dalcsokor, ami színpadra született: szerzemények, melyeket naplementékben fürdőző tömegek teli torokból énekelhetnek.

“A Resistance Is Futile fő témái az emlékek és a veszteség; az elfelejtett történelem; a zavaros valóság és a művészet, mint rejtekhely és inspiráció. Megszállottan melodikus – sokféleképpen visszacsatolva a Generation Terrorists naiv energiájára és a Everything Must Go zenekari áradására. A kezdeti késés és nehézségek dacára ez a lemez nagyon gyorsan összeállt, hála az elmúlt hónapok kreatív hullámának és a megszokott, régimódi kemény munkának.” – nyilatkozta a banda az új felvételekről.

Az új lemez megjelenésével egy időben a Manic Street Preachers tagjai épp eddigi legnagyobb brit turnéjuk keretében kelnek útra.

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1513857614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.