POKOLGÉP - 35 éves jubileumi koncert az Arénában

2018. június 09. - Rock n roller

pokolgep_2.jpg

A Pokolgép 35 éves jubileumi koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában valószínűleg utoljára láthattuk/hallhattuk a zenekart eredeti, klasszikus összetételében. De természetesen színpadra lépett a mai Gép is.

Némileg furcsa lehet ez a harmincötös szám. Egyrészt mert a 30. évfordulós koncert négy évvel ezelőtt volt. De erre egyszerű a magyarázat: szervezési nehézségek miatt a kelleténél egy évvel később sikerült megrendezni azt a bulit. De így is sántít a számítás, hiszen már 1983 előtt is létezett a Pokolgép. Valószínűleg a Ki Mit Tud? szereplést, az azzal járó országos ismertséget és az előbbi tévés szereplés alkalmával eljátszott Kegyetlen asszony (vagy Vérszívó asszony) kislemezen történő megjelenését tekintik a jubileum alapjának.

Ennek a Ki mit tud? tévés szereplésnek az idején még kisgyerek voltam. Csak halvány emlékeim vannak egy metalbandáról, akiket a zsűri minden adásból kiszórt, de a közönség mindig továbbjuttatott. És én már ebben a korban is szimpatizáltam ezzel a fajta zenével, mindig elkeseredtem, hogy kiestek, majd örültem amikor mégis továbbjutottak. De mindez csak később, a Pokolgép történetét felidézve, felnőtt fejjel jött elő az emlékezetemből.

Az első Pokolgép lemez, a "Totális metál" megjelenése idején viszont már egyértelműen a zenekar rajongója voltam. Természetesen megvetettem a szüleimmel a bakelit korongot, és a Jel sorai (persze nem csak azok, sőt nem csak a Pokolgép, de minden, amit akkoriban hallgattam) pont olyan hatással voltak rám, mint ahogy a dalban elhangzik:

Csak bámultam, lestem, majd hanyatt estem, nem tudtam, mi van! A rock and roll szólt, és tudtam jól, ez örökre fogva tart.

1990-ben nem a legnagyobb barátságban hagyta el a zenekart két ikonikus figura, az énekes Kalapács Józsi és a gitáros Nagyfi Laci, hogy új zenekart alapítsanak Omen néven. Rudán Joe viszont mindig is jó kapcsolatot ápolt az elődjével, gyakran léptek fel együtt, különböző alkalmakkor. Aztán Józsi időnként a Pokolgép-koncerteken is feltűnt vendégként. Majd néhány nagyobb jubileum alkalmával Nagyfi Laci is színpadra lépett a klasszikus felállás tagjaként, a fedélzetet azóta szintén elhagyó Tarcza Lacival és Pazdera Gyurival együtt. Most pedig az Omen volt az előzenekar. Ami két dolgot jelent: egyrészt, hogy a korábbi nézeteltérések részben vagy talán teljesen elsimultak az idők folyamán, másrészt, hogy az Omen azért sosem tudta túlnőni a Pokolgépet.

Kapalács Józsi végül az Omenből is kiszállt, hogy megalapítsa saját zenekarát, a tizennyolc éve változatlan felállásban működő Kalapácsot. Az Omen pedig többszöri próbálkozásra Koroknai Árpi személyében találta meg a frontemberét.

Kori az egyik legnagyobb magyar rocktorok. Itt is felfedezhetünk egy rivális, párhuzamos életpályát. Ahogy Kukovecz Gabi és Nagyfi Laci utjai különváltak, úgy a két zenekar mostani énekese esetében is megfigyelhető a közös gyökér. Tóth Attila is ugyanabban a Társulat című tévéműsorban lett országosan ismert, mint Árpi. Egyikük a Pokolgép énekes lett, másikuk az Omené. Az egyik főzenekar egy Aréna-koncerten, a másik előzenekar. Pedig ahogy a két gitáros közül is nehéz lenne eldönteni, ki nagyobb mestere a hangszerének, úgy az énekesről sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy egyik jobb lenne a másiknál.

Az Omen nagyjából fél órát játszott. Ekkor körülbelül félig telt meg a küzdőtér. A hangosítás elég rossz volt, de azt hittem, ez csak a szokásos, előzenekaroknak járó rosszabb hangosítás. Sajnos nem így volt, a folytatásban mindkét Pokolgép-buli ugyanilyen halványan szólt. A technikával amúgy sem volt szerencséjük Kukovecz Gabiéknak. Az aktuális felállás koncertjén előbb felcserélték két szám videoanyagát a kivetítőn. Majd megadta magát a baloldali videofal, a felső része nem világított. Emiatt le kellett ereszteni és menet közben megjavítani. Ezután rendesen működött, viszont a klasszikus felállás koncertje alatt a másik romlott el, érdekes módon pont az a rész működött rajta, ami előtte a másikon nem.

pokolgep_new.jpg

Na de technikai hiba bárkivel előfordulhat, ami elromolhat, az el is romlik. Sajnos azonban a nézőszám sem változott drasztikusan. Amikor a bejárat előtt valaki megpróbált jegyet venni a koncertre igyekvőktől, azt hittem, minden jegy elkelt, teljesen tele lesz az Aréna. Ehhez képest a küzdőtér kétharmad-háromnegyed részben telt csak meg, ami még nem rossz arány. Viszont ha a lelátóra azt mondom, foghíjas volt, akkor még nagyon jóindulatú voltam, pedig a felső karéjt meg sem nyitották. Azt hiszem, az Arénával túlvállalta magát a zenekar. Egyrészt a magas bérleti díj miatt nagyon drágák voltak a jegyek, ami sok embert visszatartott a koncerttől. Másrészt méretben is túl nagy volt az Aréna egy olyan zenekarnak, mely eddig a Pecsában adta a legnagyobb koncertjeit. Már a fellépés előtt is gondolkoztam rajta, hogy ilyen melegben nem lenne-e szerencsésebb szabadtéri koncertet adni. A nézőszámot látva pedig biztos vagyok benne, hogy a Budapest Park jobb választás lett volna. Ott a jegyek is olcsóbbak lehettek volna, és így lehetett volna egy teltházas születésnapi buli.

A beharangozóból lehetett tudni, hogy az összes volt Pokolgép énekes fel fog lépni a koncerten. Volt egy olyan titkos vágyam, hogy egy-egy korszak dalait, az adott korszak énekese fogja majd énekelni. Persze tudtam, hogy ez nem így lesz, hiszen akkor Tóth Attilának nem sok énekelnivalója lett volna, ami nem lenne korrekt az aktuális frontemberrel. Annak ellenére, hogy nem így lett, mégis meglepően sok számot játszottak a "Metálbombáról".

Szerkezetileg végül úgy nézett ki az este, hogy a mai Pokolgép adott egy komplett koncertet. Meglepő volt, hogy itt is elhangzott jó pár ’90 előtti dal. Nem vezettem róla statisztikát, de érzésre körülbelül egyenlő arányban szólaltak meg nóták mindhárom énekes korszakából.

Egy kicsit csalódtam, hogy a Hol van a szó nem Rudán Joe tolmácsolásában szólalt meg. Ez az egy szám  - azt hiszem - mindenképpen járt volna neki. De a mai felállás koncertjén végül nem lépett színpada senki a sztárvendégek közül, illetve egy vendég volt, Péter Judit énekelte el a Szent István király című népdalt az Ősi lázban bevezetőjeként.

A koncertnek ez a része pont a Hol van a szóval zárult, mely nagyon jó hangulatban, a közönség bevonásával lett előadva. A végén Gábor bemutatta a mostani felállás tagjait, elmondta, hogy a koncert eddigi része meg fog jelenni DVD-n. Majd egy szám erejéig Rudán Joe is színpadra lépett a mai felállással.

pokolgep_old.jpg

Egy rövid, körülbelül öt perces dobcsere után lépett színpadra az 1990 előtti Pokolgép. Egyébként az Omen után is hasonlóan gyors volt az átszerelés. Ebben a blokkban természetesen csak ’90 előtti számokat játszottak, még a Vérszívó asszony is előkerült. Sőt azzal a Heavy Metallal kezdtek, mely Pokolgép-számként sosem jelent meg lemezen, csak az ős-Pokolgép-korszak kiadatlan felvételeit tartalmazó első Kapalács albumon, az "Első merényleten" hallható.

A klasszikus felállás már korábban bejelentette, hogy bár a nagyobb jubileumi koncerteken eddig rendre összeálltak, de az Aréna-koncert egy méltó befejezés számukra, így soha többet nem fognak Pokolgép-színekben fellépni. Emiatt csodálkozom rajta, hogy ezt a búcsúbulit nem szándékoznak megörökíteni az utókornak, és a koncertnek ez a része nem fog megjelenni DVD-n.

A koncert felében Kalapács Józsi volt az énekes, majd a második felében léptek színpadra a beharangozott sztárvendégek. Minden korábbi Pokolgép-énekesnek jutott két dal. Paksi Endre szintén az ős-Pokolgép-érából adott elő két számot, melyeket még eredetileg ő énekelt. Utána következett Nagy Feró, aki némileg kakukktojásnak tűnhet a volt Gép énekesek között, de kiderült, hogy nem az. Azon túl, hogy a kezdeti időkben rengeteget segített a Pokolgépnek, jó pár dalszöveg is neki köszönhető, sőt, a "Totális metál" lemezborítóján is ő szerepel, egy koncert erejéig valóban volt a Pokolgép énekese. A ’80-as évek derekán Kalapács Józsit sorkatonai szolgálata alatt, egy csínytevés miatt nem engedték ki a futkosóról, így Ferónak kellett beugrania helyette énekelni.

Feró után jött Rudán Joe, aki meglepő módon nem a saját korszakából adott elő két dalt, hanem – mivel ez a felállás ugyebár csak ’90 előtti számokat játszott – két korábbi nótát énekelt. Illetve hármat, mivel már csak egy szám maradt a ráadásig, így Kalapács Józsi javaslatára az Éjféli harangra is színpadon maradt.

A végére Feró kivételével (akinek el kellett sietnie egy erdélyi koncert miatt) mindenki színpadra lépett, akit eddig láthattunk/hallhattunk és közösen előadták a Jelet és a Mindhalálig rock and rollt.

Több kommentelő is elégedetlenségét fejezte ki a koncert után. Azt gondolom, a technikai hibákról nem tehetnek a srácok. A lelkesedés, az alázat viszont értékelendő és nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy valószínűleg most láthattuk utoljára élőben a Pokolgép klasszikus, 1990 előtti felállását.

Omen:

  1. Könnyű szívvel
  2. Fáradt ez a hely
  3. Padlón vagyok
  4. Huszonöt év
  5. Vámpírváros
  6. Fagyott világ
  7. Pokoli évek

Jelenlegi Pokolgép:

  1. Pokolgép
  2. Győzd le a gonoszt
  3. Szeretném, ha szeretnének
  4. Így szép az élet
  5. Aki másképp él
  6. Ne köss belém
  7. Adj új erőt
  8. Ősi lázban (Péter Judit)
  9. Mennyit érsz?
  10. S. emlékére
  11. Az a szép...
  12. Ringben
  13. A lázadó
  14. Átkozott nemzedék
  15. Véssétek fel
  16. Hol van a szó?

Ráadás

  1. A harang értem szól (Rudán Joe)

Klasszikus Pokolgép:

  1. Heavy Metal
  2. Pokoli színjáték
  3. Újra születnék
  4. A háború gyermeke
  5. Vallomás
  6. Itt és most
  7. Tisztítótűz
  8. Vérszívó asszony
  9. Cirkusz és rács (Paksi Endre)
  10. Maszk (Paksi Endre)
  11. Ítélet helyett (Nagy Feró)
  12. Tökfej (Nagy Feró)
  13. Gép-induló (Rudán Joe)
  14. Tépett madár (Rudán Joe)
  15. Éjféli harang (Rudán Joe)

Ráadás - mindenki:

  1. A jel
  2. Mindhalálig rock and roll

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5514033854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cs.T. 2018.06.10. 16:18:30

Az volr az érzésem, hogy Feró nem volt már szomjas a színpadon.

Gazz 2018.06.11. 15:58:14

Basszus, mintha nem is ugyanazon a koncerten lettünk volna.
Egy jóval kritikusabb hangvételű beszámoló:
gazz.blog.hu/2018/06/11/itelet_helyett_686

hyp-r 2018.06.11. 18:53:16

Valóban "túlméretezték" a jegyárakat. Évente 2x megnézheted a Barba Negrában a Gépet 3000-ért, két órában full lelkes felállással. Nem tudom miért kellett ezt erőltetni, iszonyatosan nagy feszültség volt a színpadon és ez rányomta bélyegét az egészre. Mentek a grimaszolások, beszólogatások, a technika is vergődött. Aztán 22.55-kor olyan gyorsan kitereltek mindenkit, nehogy ki kelljen fizetni a percenkénti 300ezres túlóra díjat, hogy a dedikálást is alig találtuk meg. Méltatlan volt ez na.

gigabursch 2018.06.11. 20:56:22

Elég szomorú, hogy a Pokolgép idáig öregedett.
Amúgy a Kalapács lemez akkor lett volna az igazi, ha a Zsarnok és a Jel a régi szövegével lett volna rajta.

Kelly és a szexi dög 2018.06.11. 22:17:34

‘90 után is volt még Pokolgép? Mondjuk Iron Maiden is...meg ‘92 után Metallica, Guns and Roses...

gigabursch 2018.06.13. 07:16:27

@Kelly és a szexi dög:
Életem egyik kedvenc lemeze az Adj új erőt! c. album. Egy igazi koncept album.
Kukovecz Gabi végre kiírhatta magából azt amit már nagyon szeretett volna. S ehhez kelett Jóe énekhangja. Végre nem fogták vissza a doboknál Tarcza Lacit (lásd Éjszakai bevetés, ami egy gyalázat dobolás szinten), s Pazdera Gyuri is kizenélhette magát.
Persze ne felejtkezzünk el Jung Atilláról és Kun Péterről sem. Kellettek hozzá...
Az utána lévők se rosszak, de az Adj új erőt egyike a metálzene oszlopos csúcsainak.