Elképesztően brutális eredményre vezetett egy amerikai felmérés, melyet két kutatóintézet végzett el 2018 első felében: a cél az amerikai zenészek helyzetének feltérképezése volt több tényező mentén. Az adatok egészen megdöbbentő képet festenek a főállású zenészek anyagi, szerhasználati, egészségügyi és mentális jellemzőiről.

Mindannyian rendelkezünk egyfajta idealizált képpel a pop- és rocksztárok életéről. Szex, drog és rock'n roll: hatalmas koncertek, aztán buli a backstage-ben, óriási, palotának is beillő házak, sportkocsik és az összes többi sztereotípia, melyet a sajtó égetett bele a retinánkba, főleg a hetvenes-nyolcvanas években. Ide sorolhatjuk akár - sokkal szofisztikáltabb formában természetesen - a világsztár operaénekeseket, hangszeres szólóelőadókat is. Nos, mindenki számára kijózanító lehet a szikár adatokkal alátámasztott valóság. 

Az amerikai MIRA (Music Industry Research Association - Zeneipari Kutatóintézet), illetve a Princeton Egyetem Közvéleménykutató Intézete 1227 amerikai zenész bevonásával végzett el egy átfogó vizsgálatot mindazon lehetőségekről, kihívásokról és problémákról, melyekkel a főállású muzsikusok szembesülnek jelenleg a zeneiparban. A megkérdezettek mind olyan személyek voltak, akik vagy előadóként vagy pedig dalszerzőként próbáltak foglalkozásszerűen megélni tevékenységükből.

1. Bevételek

A kapott adatok szerint a 2012 és 2016 közötti időszakban a zenészek átlagjövedelme évi 20.000 és 25.000 dollár között szóródott. 2017-ben az átlagos jövedelem 35.000 dollár körül alakult, de ebből mindösszesen csak 21.300 dollár származott a zenélésből, azaz még a főállású zenészek sem tudtak megélni kizárólag főfoglalkozásukból. 

Ezek a bevételek legfőképpen az alábbi tevékenységekből származtak: élőzenés fellépések és koncertek adták az átlagbevételek 58%-át (ebben benne vannak a templomi zenekari és kórusfellépések is), 12% körül alakult a zenetanári - óraadási jövedelmek aránya, míg az összes többi tevékenység (dalszerzés, szponzorizáció, streaming szolgáltatók jogdíj-fizetése, merchandising értékesítés /pólók, bögrék, stb./ és stúdiós session munkára szóló felkérés) mindösszesen körülbelül a bevételek 30%-át tették ki.

Az ehhez tartozó időráfordítás is beszédes: az interjút megelőző egy hétben a zenészek átlagosan tizennégy órát töltöttek fellépéssel, élő zenéléssel, majdnem hat órát az oda-vissza utazással, négy és fél órát dalszerzéssel, három és fél órát zeneoktatással és végül nyolc órát a zenéhez nem kötődő más pénzkereseti tevékenységgel.

Összehasonlításképpen: az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának Munkastatisztikai Hivatala szerint 2017-ben az amerikai átlagkereset 44.600 dollár körül mozgott a heti 40 órás foglalkoztatottak körében.

2. Mentális problémák 

Talán nem is meglepő, hogy az anyagi nehézségek előbb-utóbb pszichológiai kihatásként jelentkeznek: a választ adó zenészek fele jelezte, hogy az interjút megelőző két hétben több napon keresztül érezte magát értéktelennek, depressziósnak (összehasonlításképpen: a teljes amerikai lakosságban ez az érték csak a válaszadók kevesebb, mint a negyede). A zenészek körében szignifikánsan magasabb az alvászavarokkal, figyelemhiánnyal és gyenge fizikai állóképességgel rendelkezők aránya is. 

Különösen ijesztő az, hogy a zenészek 12%-a úgy nyilatkozott, hogy az interjút megelőző két hétben többször is gondolt arra, hogy jobb lenne, ha inkább meghalna vagy öngyilkos lenne (a teljes amerikai lakosságban ez az érték mindössze 3,4%). 

3. Kábítószer- és alkoholfogyasztás

A teljes amerikai lakossághoz képest a zenészek esetében ötször gyakoribb a kokain-, hat és félszer az ecstasy-, tizenhárom és félszer az LSD-, háromszor a heroin- és ópium-, továbbá három és félszer a meth-használat. A zenészek továbbá a gyakori alkoholfogyasztás (heti legalább négy alkalommal történő jelentős mértékű italbevitel) tekintetében is élen járnak: ez az érték náluk 31%, míg a teljes amerikai lakosság tekintetében 16%. 

4. Egészségügyi problémák

A zenélés nem életbiztosítás: a megkérdezett zenészek fele közölte, hogy jelenleg is olyan sérüléssel küzd, mely közvetlenül kapcsolódik zenészi tevékenységéhez. A legtöbbet jelzett panaszok közé az alábbiak tartoztak: nyak- és hátsérülés (25%), ismétlődő megterhelés okozta sérülések (23%), halláskárosodás (22%), kéz- vagy ujjsérülés (15,5%) és hangszálsérülés (6%). 

A megkérdezett zenészek 85%-nak volt valamiféle betegbiztosítása: legtöbben saját maguk fizetik a magánbiztosításukat vagy a Medicaid nevű közös szövetségi-tagállami program révén szereztek egészségügyi ellátási jogosultságot.

5. Ami miatt jó és ami miatt rossz a zenészélet

Végezetül a felmérés kitér azokra a tényezőkre is, melyeket a zenészek a leginkább szeretett és gyűlölt jellemzőként azonosítottak az interjúkban. Mintha a zenészek maguk is alkalmazkodtak volna már a zeneipar siralmas anyagi állapotához és a pozitívumok között az alábbiakat jelölték be: művészi önkifejezés (a válaszadók 81%-a), koncertezés, élő fellépés (70%), más zenészekkel való közös zenélés (64%), a közönség/rajongók általi elismerés (49%). Az anyagi elismerést, mint a zenészpálya legfontosabb és leginkább kedvelt tényezőjét a válaszadók mindösszesen 22,6%-a jelölte meg.

Nem meglepő módon a pénzügyi bizonytalanság (70%), a kiszámíthatatlan karrier-előremenetel (38,6%), a normál munkából származó anyagi megbecsülés elvesztett lehetősége (35,3%), továbbá a céltalan önreklámozásba ölt felesleges időráfordítás (40%) szerepelt a leginkább gyűlölt aspektusok között.  

A fentiek alapján egyértelműen látszik, hogy a bevételek, az anyagi elismerés, illetve a befektetett idő-, munka- és pénzbeli ráfordítás megtérülésének hiánya (mely elsősorban a jelenlegi zeneipari modell működésképtelenségéből ered) akár már rövid távon is kilátástalanná teheti a zenészpályát. Kis pénz, kis foci - ha pedig nincs pénz, nincs foci, ennyire egyszerű ez.

Fotók: lead- és zárókép Bands Through The Lens, középső kép Dudás Kristóf.