GUNS N' ROSES - Not In This Lifetime Tour 2018, Chorzów (PL)

2018. július 10. - Rock n roller

poland.jpg

A Guns N’ Roses a Not In This Lifetime turné keretében tavaly már járt a környékünkön. Akkor Prágában és Bécsben tudta őket legkönnyebben megcsodálni az egyszeri magyar Guns rajongó. A prágai bulit mi is megénekeltük, erről ITT olvashattok bővebben. Én viszont sajnos ezekről a koncertekről (is) lemaradtam, így rendkívül hálás vagyok a csapat menedzsmentjének, hogy idén nyáron újra ellátogattak Európába, annak is a keleti felébe, így életemben először (és talán utoljára) nekem is volt szerencsém élőben hallani kamaszkori ikonjaimat a lengyelországi Chorzów városában.

Ahhoz a generációhoz tartozom, amelynek a Guns N’ Roses jelenti a rockzenét. Ami az idősebbeknek Jimi Hendrix, a Led Zeppelin, a Black Sabbath vagy a Deep Purple, az az én korosztályom többségének a Guns (vagy ahogy most hallottam egy magyar rajongótól Guns N’). Ebben az évben nagyon el vagyunk kényeztetve ikonok tekintetében, nekem pedig a folyamatos nosztalgiázás jut osztályrészül, bár a Metallicáról, és az Iron Maidenről lemaradtam. És a dolgok jelenlegi állása szerint a Helloweent és a Judas Priestet sem fogom élőben látni/hallani, azért így is bőven kijutott nekem a retro-fíling. Jártam Ugly Kid Joe és jubileumi Pokolgép koncerten és több olyan hazai és külföldi előadó lemezéről írhattam, akik hozzájárultak a pubertáskori zenei ízlésem kifejlődéséhez. Ennek a folyatnak a betetőzése volt a chorzówi koncert.

A számomra legnagyobb hal nem jött házhoz, úgyhogy kénytelen voltam Mohameddé válni és én mentem a hegyhez. Régi adósságomat sikerült törlesztenem ezzel a bulival, kihúzva egy tételt a bakancslistámról. A Guns először akkor járt nálunk, amikor épp a sikerei csúcsán volt, a "Use Your Illusion" turnéja során 1992-ben ejtette útba Budapestet. Mivel én ekkor még nem voltam nagykorú és önálló keresetem sem volt, a szüleim segítségére kellett volna támaszkodnom ahhoz, hogy elmenjek a koncertre. Ők azonban nem igazán lelkesedtek ezért a szenvedélyemért, úgyhogy sajnos csak a haverok beszámolójára támaszkodva tudom, hogy mekkora buliról maradtam le. Ez életem végéig egy begyógyulatlan seb marad, de a csúcson levő GNR-t sajnos már sosem fogom élőben látni.

Legközelebb W. Axl Rose szólóprodukciója látogatott el hozzánk Guns N’ Roses álnéven 2006-ban. Erre annyira nem voltam kíváncsi. A beszámolók szerint nem sokat veszítettem. Annál többet azzal, hogy egy évvel korábban a Velvet Revolver koncertjét is ki kellett hagynom valamilyen okból. Sőt, amikor Slash Magyarországra jött, azokra a bulikra sem sikerült eljutnom.

Hatalmas volt tehát az öröm, amikor kiderült, Axl kibékült Slash-sel és Duff McKagannel, és közös világ körüli turnéra indulnak. Annál nagyobb volt a csalódás, amikor kiderült, hazánkat nem érinti a Not In This Lifetime sorozat. Sebaj, jönnek Prágába és Bécsbe, majd ott. De valószínűleg mindenki kitalálja, ezek a koncertek is kimaradtak az életemből.

Ezek után amikor kihirdették az idei európai turné állomásait, egyértelmű volt, hogy egy életem, egy halálom, a lengyel bulin nekem ott kell lennem. Mivel manapság már nem jönnek el Magyarországig, nekem kell elutaznom hozzájuk. Már csak azért is, mert a dolgok jelenlegi állása alapján elképzelhető, hogy a történetnek nem lesz folytatása.

gnr1.jpg

Chorzów nem a világ legérdekesebb települése. Egy szocialista érabeli ipari-, illetve bányászváros, összeépülve a hasonló szépségű Katowicével (és másik tizenkét várossal). Van egy átlagos sétálóutcája, és egy Városligetszerű parkja. Ebben a parkban helyezkedik el a koncertnek otthont adó stadion is.

A Śląski (magyarul sziléziai) stadion számomra elég furcsa létesítmény. 55 ezres befogadóképességével Lengyelország második legnagyobb stadionja, de nem a 2012-es labdarúgó EB-re épült, hanem csak tavaly fejezték be az ’50-es években épült előzményépület átépítését. Nem kinézetre furcsa, hiszen egy a maga nemében látványos, modern létesítményről van szó. Sokkal furcsább, hogy vajon mi okból építenek egy ekkora stadiont egy olyan városban, amelyiknek labdarúgócsapata most esett ki a másodosztályból, de egyébként is van egy saját stadionja, ott játssza a hazai mérkőzéseit, és valószínűleg ha feljutnak az első osztályba (ami nem mostanában fog megtörténni), akkor is ott játszanának. A válogatottnak pedig ott az Európa-bajnokságra épült varsói nemzeti stadion vagy a másik három EB-létesítmény Gdanskban, Wroclawban, és Poznanban. Tény, hogy ezekben nincs futópálya, így a Śląski a legnagyobb atlétikai stadion Lengyelországban, de nem tudom, hány rangos atlétikai versenyt rendeznek errefelé.

Persze az sem lehet mellékes, hogy a Felső-Szilziai Városszövetség (a már említett 14 összeépült város) Lengyelország legsűrűbben lakott területe, mely a tervek szerint hamarosan egy önkormányzat alatt egyesül, és ezzel létrejön egy még Varsónál is nagyobb metropolisz, melynek csak dukál egy hasonló méretű stadion, ha másnak nem, koncerthelyszínnek mindenképpen (állítólag ez volt benne az első koncert a felújítás óta).

Hiszen jellemző, hogy bár az idei magyarországi koncertkínálatra nem nagyon panaszkodhatunk, az ekkora bulik azért még mindig elkerülnek minket. Míg Lengyelországba tavaly és idén is ellátogatott a Guns, és egyszer sem Varsó volt az úti cél. 2017-ben az észak-lengyelországi Gdanskban tették tiszteletüket, most az ország déli részébe mentek. Rendben, hogy Lengyelország lakossága majdnem négyszerese a miénknek, de Prágát mivel magyarázzuk? És ott sincs ekkora befogadóképességű stadion, a tavalyi Guns koncert (a többi hasonló léptékű bulihoz hasonlóan) a reptér melletti réten volt megrendezve. Hasonló helyszínt talán nálunk is találnánk. Madonna például néhány éve a lóversenypályán lépett fel.

A Not In This Lifetime félmilliárd dolláros bevételével immár minden idők negyedik legjövedelmezőbb turnéjává nőtte ki magát, de jó eséllyel év végéig feljön legalább a harmadik helyre, és lehet, hogy még jövőre is folytatódik. Idén később indultak a koncertek, csak nyáron, az európai körúttal. De azóta már újabb állomásokkal bővült a túra, ősszel Ázsiában folytatódik. Eleinte úgy nézett ki, hogy az összeborulás végleges is lehet, de ma már arról is lehet hallani, hogy ha egyszer véget ér a turné, utána újra szétválnak a nagy hármas útjai. Hiszen úgy néz ki, új Guns-lemez sem lesz, hiába bíztunk benne sokan.

Azt már több helyen, többször megírták, hogy a turné neve ironikusan utal arra, amikor 2012-ben arról kérdezték Axl Rose-t, hogy mikor fog újra együtt zenélni Slash-ékkel, erre azt felelte, hogy nem ebben az életben (not in this lifetime). Azt is már többen megírták, miért nem került be az újraegyesült zenekarba Izzy Stradlin és Steven Adler, akik emiatt egyre jobban neheztelnek Axlra, Slash-re és Duffra. Úgyhogy ezekkel a témákkal most nem foglalkoznék.

Most jártam először Lengyelországban, nem tudom, mi ott a szokás. Egyébként sem árulnak hűtött alkoholt a boltokban vagy ez csak a koncert miatt volt így, a stadion környéki üzletekben? Bármelyik is az igaz, a lengyelek mindenképpen érdekesen állnak a rockkoncertek elmaradhatatlan kellékéhez, ugyanis a stadionon belül is csak alkoholmentes sört lehetett kapni. Volt is nagy felháborodás a magyar kompánia részéről.

Meglepő volt számomra, hogy milyen sok tizenéves volt kíváncsi egy ilyen tulajdonképpen nosztalgiabulira. A környezetemben lévő gunnerek kb. 90%-a tinédzser volt. Nem tudom, egyébként hányan voltunk a stadionban, mert a színpad és annak láthatósága miatt az ötvenötezres lelátó körülbelül kétharmada le volt zárva, a maradék viszont szinte csurig tele volt, a küzdőtérről nem is beszélve. Én úgy tippelem, olyan ötvenezren lehettünk.

tyler_bryant.jpg

A műsor még világosban kezdődött a Tyler Bryant & The Shakedown koncertjével. Megmondom őszintén, őket korábban nem ismertem, kicsit sajnálkoztam is, hogy nekünk nem a The Dead Dasies jutott, mint például az észteknek. De végül nagyon jól éreztem magam az ő koncertjükön is. A gitáros-frontember Tyler Bryantnek elég aktív a színpadi jelenléte. Rohangál, ugrál, folyamatosan kommunikál a közönséggel. Emellett jó zenét is játszanak, és a többieket sem kell félteni, ha show-t kell csinálni. A koncertjük csúcspontja volt például, amikor Caleb Crosby egy szál lábdobféleséggel a kezében kiállt szólózni a színpad elejére. Szokás szerint ekkor még nem volt teltház, az viszont már nem szokásos, hogy a bent lévőket rendesen sikerült bevonni a buliba. Nem csak álldogáltak, nézelődtek az emberek Bryanték koncertje közben, hanem szinte mindenki tapsolt, és aktívan részt vett a produkcióban. A többség láthatóan élvezte a műsort. Ha eddig nem is ismertem a zenekart, ígérem, a jövőben oda fogok rájuk figyelni.

A másik előzenekar egy nagyobb név, a dán Volbeat volt. Michael Moulsenék nemrég jelentették be, hogy a készülő új lemezüknek Jacob Hansen lesz a producere. Az album várhatóan novemberben fog megjelenni, de addig is nyakukba veszik Európát, jövő héten például hazánkat is útba ejtik, az EFOTT-on fognak fellépni Velencén. A chorzówi koncert után pedig maradtak Lengyelországban, másnap Varsóban adtak önálló klubkoncertet.

Alapvetően nem vagyok egy Volbeat-rajongó. Nincs velük semmi gondom, csak valahogy magamtól ritkán jut eszembe őket hallgatni. Amit most hallottam tőlük, az alapján lehet, hogy őket is gyakrabban elő kellene vennem. Nagyon jó kis bulit csaptak a dánok. Természetesen abban a rövidebb időben, ami jutott nekik, főleg a nagyobb slágereiket játszották, úgyhogy nagy részüket én is ismertem.

img_2264.jpg

Elég jó választás volt mindkét előzenekar, két jó koncerttel sikerült bemelegíteni a közönséget. De már mindenki Slash-éket várta. Az átszerelés alatt egy Guns N’ Roses tankos animáció ismétlődött a kivetítőn. Természetesen ez nem volt véletlen, a régen megszokott Looney Tunes intró helyett ugyanis ennek a videónak egy hosszabb verziója indította a programot. Nem néztem az órámat, de a régi Axlt ismerve szokatlanul pontosan, az előzetesen kiírt 8 óra környékén indult az animáció. Már ekkor is forrt a levegő a nézőtéren, amikor pedig megszólaltak az It’s So Easy első hangjai, felrobbant a stadion, majd a szám közben ötvenezer ember kiáltotta együtt Axllel, hogy "Fuck Off". Ezután még párszor sikerült hangrobbanást előidézni a közönségnél, de most nem sorolnám fel az összes ilyen alkalmat. Már csak azért sem, mert nem emlékszem mindegyikre.

Amitől előzetesen legjobban tartottam, az Axl Rose hangja volt. Nem tudtam, mire számítsak, mennyire fog jól énekelni. Szerencsére egy rossz szavam sem lehetett az énekprodukcióra. Axl tökéletesen hozta le a három és fél órás koncertet. De a többiekre sem lehetett semmi panasz. Slash olyan laza volt, mint a Riga-lánc, jó értelemben. És olyan szólókat nyomott, hogy alig hittem a fülemnek. De tényleg mindenki csúcsformában volt. Nagy valószínűséggel csak a pénz miatt álltak össze újra a srácok, de egyáltalán nem úgy néztek ki, mint aki csak a pénzért csinálja.

Nekem a koncert csúcspontja volt, amikor Slash a nagyjából öt perc hosszú, zseniális Keresztapa témás szólójából átment a Sweet Child O' Mine-ba, amelynek aztán az összes refrénjét ötvenezren énekelték együtt Axllal. De ezen kívül is rengeteg hatalmas pillanat volt az este folyamán. Nem mondom, hogy nem voltak mélypontok, de három és fél órán keresztül nem lehet végig a csúcson lenni. Én úgy vettem észre, hogy tudatosan csináltak minden csúcsra járatás után egy visszaesést.

Visszatérő téma a sok feldolgozás a turnén. A korábbi koncertek programjait nézegetve én is sokat elégedetlenkedtem, hogy ehelyett vagy ahelyett a cover helyett miért nem játsszák inkább ezt vagy azt a saját számot. De most élőben hallgatva, azt hiszem, megtaláltam a magyarázatot a feldolgozásokra. Most tudatosult bennem, hogy ezek szinte egytől egyig lassú számok, melyeket pedig én betennék helyettük, azok gyorsak. Valószínűleg ahhoz, hogy Axl ilyen minőségben tudjon végigénekelni egy több mint háromórás koncertet, kellenek a pihenők, amikor nem kell üvöltenie, tud egy kicsit lírázni.

Nem mintha ezeket könnyű lenne elénekelni, de más stílusban kell előadni, az üvöltözés jobban megterheli a hangszálakat. Ezekben a lassú számokban Slash és Richard Fortus is kiélheti magát, kedvükre szólózgathatnak, ami dupla haszon, mert Axlnek addig sem kell énekelnie. Egyszerűen kevés a saját lassú szám, ezért van viszonylag sok feldolgozás.

Persze némileg ellentmond az elméletemnek, hogy most például a Whole Lotta Rosie volt a ráadásban az egyik feldolgozásdal, melyről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy lassú és nem kell benne üvöltözni. A The Seeker, melyet szintén a ráadásban szoktak játszani, szintén nem az a tipikus líra. Ellenben a Wichita Lineman, a Black Hole Sun, az instrumentális számok vagy a "Chinese Democracy" albumról a This I Love, vagy a Madagascar (melyeket én szintén nem annyira erőltetnék) beleillenek ebbe a sorba. De amúgy az, hogy a "Chinese Democracy" korongról eljátsszák a címadó dalt vagy a Bettert, teljesen rendben van. Azok is a zenekar számai, és ebben a formában nem is szólnak rosszul. Ahogy a Velver Revolver Slitherének is helye van szerintem a koncerten.

Az említett program egyébként nem okozott túl nagy meglepetést. Tavaly és idén a turné elején még többet variáltak. Most már nagyjából beállt egy állandó lista, hogy miket játszanak. Egyedül a Whole Lotta Rosie lehetett némileg meglepetés, ezt viszonylag régebben vették elő utoljára. Én személy szerint kifejezetten örültem neki. Ha már van Velver Revolver szám Slash és Duff révén, miért ne lehetne egy AC/DC is Axl miatt? Akik nekem szintén nagy kedvenceim. Teljesen rendben volt szerintem ez a lista. Az összes jelentős számot eljátszottak.

Persze mindenkinek vannak személyes kedvencei, melyeket hiányolhatnak vagy olyanok, amiket nem tett volna bele a listába (ezek főleg a feldolgozások), de utóbbira feljebb adtam magyarázatot, azt pedig szívből kívánom, hogy minden zenekar ennyi közönségkedvenc számot jásszon az összes koncertjén. Eleve nem is tudom, van-e még olyan csúcskategóriás zenekar jelenleg, mely három és fél órát játszik esténként. Én nem is értem, hogy bírják ötven felett még így végigcsinálni a srácok a bulikat. Én csak a nézéstől is elfáradtam a végére.

img_2522.jpg

Kicsit térjünk még vissza Slash szólóira. Megmondom őszintén, én időnként elég öncélúnak éreztem ezeket a hosszú szólókat. Persze amíg ennyire zseniálisan csinálja, addig kit érdekel, ha öncélú? A már említett Keresztapa-szóló például szerintem körülbelül öt perc hosszú, és az ember csak kapkodja a fejét, ahogy Slash ujjai táncolnak a Les Paul nyakán. Ebben az öt percben persze nem csak a Keresztapa téma van, az inkább csak a szóló második felében kerül elő, előtte valami eszeveszett gyors futamokat játszik. De visszatérve az öncélúságra, azért ez sem teljesen igaz, nagyon sok szólórészt enged át/játszik felváltva/közösen Fortus-szal, aki szintén kiélheti magát ilyenkor.

Két dolog volt nekem furcsa az este. Az egyik, hogy Axl azon kívül, amikor néha bemutatott egy-egy zenekari tagot vagy az egész bandát, szinte semmit nem kommunikált a közönséggel. A két előzenekar tisztességgel megtapsoltatta, megénekeltette, megkiabáltatta a közönséget, a főbanda meg semmit. Még csak egy mi vagyunk a Guns N’ Roses, vagy Hello Poland, vagy ilyesmi sem. Bár némi virtuális lengyelezés azért volt, a hazai közönség legnagyobb örömére, amikor a Welcome To The Jungle előtt a közönségből valaki Axl kezébe adott egy Welcome To The Poland Baby feliratot, és feldobtak neki egy lengyel sálat vagy zászlót. Ezen kívül két melltartó is a színpadra került a koncert során, melyeket Axl nagyon büszkén fogadott. Ebből is látszik, hogy a "gánzen" még egy klasszikus rockzenekar, nekik még repülnek ilyen holmik a színpadra. Bár a klasszikus időkben még a bugyijukat dobálták a hölgyek kedvenceiknek.

A másik furcsaság, hogy kivetítőn szinte alig mutatták Dizzyt. Az Estranged zongoraszólója alatt láthattuk őt először, pedig akkor már rendesen benne voltunk ez előadásban. Az arcát ezen kívül még egyszer mutatták, és néhányszor a keze is képernyőre került. De a többieket sokkal többször kitették a kivetítőre. Jó, Frank Ferrer sem tűnt fel olyan sokszor, de Dizzynél azért jóval többször. A kivetítő három legnagyobb sztárja persze Axl, Slash és Duff volt, de szinte ugyanilyen sűrűn láthattuk Melissa Reese-t is. Ennek két oka van. Egyrészt férfi szemmel messze ő a legfotogénebb a bandában. Másrészt Duff mellett ő a másik vokálos, emiatt a vokálrészek gyakran adtak okot Melissa képernyőre kerülésére. A rendező talán úgy gondolhatta, elég csak az egyik billentyűst mutogatni a kettőből. A videófal kihasználtsága jól mutatta az idő előrehaladtát. Tyler Bryantéket még csak a kivetítő egy kisebb részén láthattuk. A Volbeat már több helyet kapott rajta. De teljes pompájában csak a GNR koncertje alatt üzemelt.

Nekem még két személyes szocproblémám volt a koncerten, ezeket is elmesélem. Az egyik, hogy a színpad rendezői balján helyezkedtem el, viszont a jobbján volt egy kiállós rész, ahol gyakran pózoltak a srácok. A mi oldalunkon viszont emiatt sajnos kevesebbszer fordultak meg. A másik, hogy a koncert közepe táján valahogy pont elém keveredett egy alacsonyabb növésű hölgy, a lovagjával, aki innentől körülbelül minden második-harmadik szám alatt a nyakába kapta szíve választottját, ezzel gyakorlatilag a színpad szinte teljes egészét kitakarva előlem. Értem én, hogy a kis hölgy csak így lát rendesen a tömegben, meg ezzel bosszút is tud állni a magasokon, akik rendes körülmények között előle takarják ki ugyanígy a látványt, de azért akkor is, na … Szerencsémre a harmadik-negyedik ilyen nyakba ülés az egyik biztonsági őrnek is szemet szúrt, aki jelezte a kislánynak, hogy fejezze be ezt a tevékenységet.

Bátran kijelenthetem, hogy életem legmeghatározóbb koncertélményében volt részem. Ezért megérte több mint 1000 kilométert utazni, és több mint 24 órát nem aludni. Nem csak a két és fél órás koncert időtartama, hanem a minősége miatt is. Kamaszként nem láthattam a csúcson levő Guns N’ Roses-t élőben. De valójában nem is biztos, hogy akkor voltak a csúcson. A klasszikus felállás sosem járt Magyarországon. Steven és Izzy már ’92-ben sem voltak a bandában, csak akkor Matt Sorum és Gilby Clarke pótolta őket, most pedig Frank Ferrer és Richard Fortus. Dobos poszton nem tudnék dönteni, de gitárban mindenképpen a mostani felállás a nyerő. Akkor jókora késéssel kezdtek, gyakorlatilag tettek a közönség fejére. Most pontos kezdés és a közönség iránti alázat volt. Mindenki csúcsformában volt, nem éreztem úgy, hogy egy leszálló ágban levő zenekart látnék és sajnálnom kellene, hogy "csak" most látom őket, nem korábban.

A stadionban főleg csak lengyel beszédet halottam magam körül, de kívül nagyon sok magyar szó is hallatszott, tehát szerencsére rengeteg honfitársam osztozhatott velem ebben az élményben. Talán egyszer még itthon is lesz ilyesmiben részünk.

gnr2.jpg

Borítókép: Szalka Miklós Myki (további képei ITT).

Többi fotó: Cifrák Dániel (további képei ITT).

Guns N' Roses 2018. július 10., Chorzów (PL):

It's So Easy
Mr. Brownstone
Chinese Democracy
Welcome to the Jungle
Double Talkin' Jive
Better
Estranged
Live and Let Die
Slither
Rocket Queen
Shadow Of Your Love
You Could Be Mine
You Can't Put Your Arms Around a Memory/New Rose
This I Love
Civil War
Yesterdays
Coma
Slash - Johnny B. Goode/Godfather Theme
Sweet Child O' Mine
Wichita Lineman
Don't Cry
Used To Love Her
Wish You Were Here/Layla instr.
November Rain
Black Hole Sun
Only Woman Bleed/Knockin' on Heaven's Door
Nightrain

Jam/Patience
Whole Lotta Rosie
Madagascar
The Seeker
Paradise City

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8214105021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.