LIFEHACK - Synchronized (2018)

2018. augusztus 28. - Rock n roller

fb_img_1535211040228.jpg

A pop-rock, vagy ahogy ők nevezik poppunk Lifehack "Synchronized" című lemeze tulajdonképpen nem új anyag, hiszen "csupán" a 2016 végén megjelent első lemezük, a "Lifehack" "szinkronizált" angol nyelvű újrakiadásáról van szó.

A zenekar története valahol 2012 környékére nyúlik vissza, ekkor indult el az énekesnő Karai Anna a Voice televíziós tehetségkutatóban. Bár már korábban is több zenekarban megfordult, a nagyközönség igazán ekkor ismerte meg a screamelve (is) éneklő lányt. Tarcsai Ádám dobos is a műsor után kereste meg Annát, azzal a céllal, hogy együtt alapítsanak zenekart.

Ezután alakult meg a Karai Anna néven futó formáció. Három EP, és a Kovács Áronnal közösen elénekelt Szuperhős lettem című dal, valamint számos tévés és rádiós szereplés után 2016. augusztus 3-án, a Rádió Rock stúdiójában jelentették be a zenekar átalakulását. Innentől új koncepcióval, Lifehack néven működött tovább a formáció. Ennek az évnek a végén jelent meg első lemezük, a "Lifehack", melyet idén újra kiadtak angol nyelven.

A "Lifehack" megjelenése óta több változás történt az zenekar életében. Tavaly kivált a zenekarból Schliszer Soma gitáros, aki átigazolt az AWS-be, és távozott Nagy Zoli basszusgitáros is. Az új gitáros Lakatos Dávid lett, aki Ádám kollégája az Ellátótérben, ahol gitároktatóként dolgozik. A basszeros pedig Sturcz Kristóf lett a Basket Case nevű Green Day tribute zenekarból. Nemrég pedig újabb taggal bővült a csapat Hauser Krisztián gitáros/billentyűs személyében. 

Annáról és Ádámról konkréten tudom, hogy nagy Paramore-rajongók. Hasonló műfajban mozog a Lifehack is, ötvözve a fősodorbeli popzenét a rockkal. Ennek a stílusnak a tengerentúlon nagy hagyományai vannak, itthon azonban talán nem annyira van még meg a táptalaja az ilyen zenének. A popot játszó rádióknak valószínűleg túl rockos, sok rockernek viszont túl popzene. Persze van egy fiatalabb generáció, akik már nem a rádión, hanem az interneten szocializálódtak, és nyitottabbak más műfajok felé is. Tőlük azért nagyon sok pozitív rajongói visszajelzés érkezett a zenekar felé, de talán nem véletlenül kezdtek el mégis kacsintgatni a határokon túlra is Annáék.

A magyar nyelvű lemezzel párhuzamosan elkészítettek három dalt angolul is, melyeket akkor nem tettek közzé. Idén aztán Ádám és Anna úgy gondolta, hogy meg kellene mutatni az angolul felvett számokat a közönségnek is, valamint elkezdeni terjeszteni nemzetközi piacon, megnézni, milyen visszajelzéseket kap. A három dalt a "Time To Say Goodbye" névre hallgató EP-n adták ki, melynek Brave című dalára videoklipet is forgattak. A videóhoz rengeteg plüsst gyűjtöttek, melyet később szeretnének jótékony célokra ajánlani. A Wait Up és a Time To Say Goodbye című dalokra egy-egy élő videó is készült, melyet a Kuplungban adott szintén teltházas koncertjükön rögzítettek.

Ezután sok pozitív visszajelzés érkezik külföld felől, főleg kritikák és üzenetek formájában, és a magyar célközönség is vevő az angol dalokra, ezért úgy döntött a zenekar, hogy az első lemezüket teljes egészében kiadják angol nyelven is. Mivel a mai magyar fiatalok többsége már otthonos az angol nyelvben, ez a lemez is éppúgy elnyerte a tetszésüket. Hiszen a dalok valóban szinkronizálva lettek, tehát az eredeti magyar szöveget szinte tükörfordítással sikerült átírni angolra, így nem vesztette értelmét a hét dal "lélekfejlődős" sztorija.  

Amikor még Karai Anna néven futott a projekt, már akkor sem kőkemény black metalt játszottak a srácok, de abban azért még több metal volt. Anna néha megvillantotta screamelő technikáját, stílusban inkább az AWS alternatív, modern metaljához álltak közel. Aztán a végére, például a Szuperhős lettem című dalban már több volt a pop. Ebbe az irányba tolódott tovább a zenekar a Lifehack-korszakban.

Én alapvetően nem vagyok nagy híven ennek a popos zenének. A Paramore például nem tartozik a legnagyobb kedvenceim közé. A Lifehack viszont valamiért bejön nekem. A "Lifehack" albumot már korábban is sokat hallgattam, most ugyanolyan szívesen fülelem az angol nyelvű dalokat. Bár előbbit meg is vettem, utóbbit azért csak streamen hallgattam meg.

Aki a magyar nyelvű, eredeti kiadványt nem ismeri, azt is javaslom meghallgatni. Aztán mindenki vérmérséklete szerint döntse el, milyen nyelven tetszik neki jobban a lemez. Tényleg nagyon jól sikerült a fordítás, én nem tudnék állást foglalni, melyik a jobb, nagy különbséget nem érzek közöttük.

Mind a zenekar, mind Anna közösségi médiás felületein egyre több az angol nyelvű hozzászólás. Sőt, ők maguk is inkább már ezen a nyelven kommunikálnak a közönséggel. Úgy tűnik, tényleg bejött az angol nyelvű lemez, és sikeres lesz a külföld felé kacsintgatás. Az utóbbi időben egyre több magyar banda ér el sikereket külföldön is (sőt néhányan sokkal inkább csak külföldön, mint itthon). Én nagyon szurkolok a Lifehacknek, hogy ők is bekerüljenek ebbe a körbe.

8/10

20180824-214922-dsc_3251.JPG

Fotó: Börcsök Gyula @umpfoto 

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr8714201727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.